Muzulmán nőként támogatom a fejkendőviselés megtiltásához való jogot

Qanta Ahmed – The Spectator (London)

Az Európai Bíróság végre az európai értékek mellett foglalt állást.

Hívő muzulmánként nevelkedtem egy brit családban. Azt tanították nekem, hogy a nők maguk döntenek arról, hogy hogyan viselkednek, többek között arról is, hogy eltakarják-e a fejüket vagy sem. Ha eltakarják, azt szabad akaratukból teszik. Éppen ezért értetlenül állok az előtt az elgondolás előtt, hogy egy jó muzulmán nőnek kötelező lenne elfednie a haját vagy az arcát. Értetlenségemben osztozik az egész családom és a hozzánk hasonlók milliói. Az elmélet, miszerint a muzulmán nőket a vallásuk kötelezi a fejkendő viselésére, csak nemrégiben vert gyökeret.

Úgy gondolom, mindez nem egy asszertívabb iszlám jele, hanem azt mutatja, mi történik akkor, amikor a nyugati kultúra, ami abszurd mértékben igyekszik elkerülni, hogy bárkit megsértsen, tolerálja az iszlamizmust. A liberálisoknak és a szélsőségeseknek ez a furcsa, akaratlan együttműködése évek óta tart. De most legalább vannak jelei annak, hogy a vége felé közeledik.

Az Európai Bíróság két, belgiumi és franciaországi eset kapcsán döntött úgy, hogy a munkaadónak jogában áll megtiltani alkalmazottainak a látható vallási szimbólumok viselését, beleértve az iszlám nevében viselt fejkendőt. A szabályzat nem csak a burkára és a nikábra vonatkozik (melyek nyilvános területen történő viselését már több európai ország betiltotta), hanem az arcot szabadon hagyó hidzsábra is. A szabály kétirányú: ha a munkahely tolerálja a vallásos szimbólumok viseletét, akkor viszont senki nem kötelezhető arra, hogy levegye azokat.

Az EB ebben az esetben szekuláris álláspontra helyezkedett az iszlamisták ellen, akik uralni kívánják a nyilvános teret. Egy szekuláris nyilvános tér megengedi, hogy gyakoroljam a vallásomat, ugyanúgy, ahogy másoknak is megengedi ugyanezt. A Korán szavaival élve (190:1-6): “Neked a te vallásod, nekem pedig az enyém.” Az, hogy a munkáltatót feljogosítják a fejkendő-viseletet korlátozására, Nagy-Britanniában vagy máshol, minden vallásos ember számára jó hír.

Én megtapasztaltam, mi történik akkor, ha a nyilvános teret egyetlen vallás sajátítja ki magának. Orvosi karrierem 31 évesen Szaúd-Arábiába vitt, ahol törvény kötelezett a hajamat és nyakamat teljesen elfedő hidzsáb, illetve a testet a nyaktól bokáig elfedő lepel, az abaja viseletére is. Két évig a saját bőrömön tapasztalhattam meg a kényszerű kendőviselés összes kényelmetlenségét és kellemetlenségét – még az eszméletlen női páciensekre is kötelező volt ráadni. A kendőviselés kötelezővé tétele elnyomásról uralkodik, mely elnyomás abszolút nem az iszlám valláson alapul.

A korai iszlámban semmi említést nem találni arról, hogy a khimarnak – vagyis fátyolnak – mit kell eltakarnia (arcot, hajat, testet). A Korán mindössze annyit mond, hogy a muzulmán nők a kendőt “húzzák össze a mellükön”. Mohamed próféta egyik feleségének ugyan parancsba adták, hogy hidzsáb (ami arab nyelven függönyt jelent) mögül beszéljen, a magas megkülönböztetés jeleként (Korán Szúra 33:53). És bár Ajsa – Mohamed próféta legkiválóbb felesége, az Iszlám nagy tudósa – részletekben gazdag leírást ad a khimarokról, arról nem tesz említést, hogy pontosan hogyan is kellene a nőknek viselni őket.

A kendőviselés módjának szigorú értelmezése modern kori találmány. Nincs köze a Koránhoz vagy a korai iszlám hagyományokhoz, annál több az álságos módon vallásos köpönyegbe bújtatott nőgyűlölethez. Tehát az Európai Bíróság azzal, hogy támogatja azon munkaadókat, akik betiltják a hidzsábot, határozottan nem sérti senki vallásszabadságát. A kendőviselet újkeletű kulturális beidegződés. Az iszlamisták azt akarják vele mondani: “mi mások vagyunk, mint a nyugatiak. Egyre kevésbé hasonlítunk rájuk öltözködésünkben és cselekedeteinkben”. Azon muzulmán családok számára, akik már több generáció óta Európában élnek, ez egy furcsa és utálatos trend. Azok a férfiak és nők, akik a fejkendőviselet jogáért agitálnak, jól tennék, ha végiggondolnák saját történelmüket a muzulmán világban. A 20-as években, a szekuláris államok megjelenésekor Egyiptomban és Iránban, a muzulmán nők szervezkedni kezdtek a jogaikért. 1922-ben a Huda Sha’arawi által vezetett aktivisták megalapították az Egyiptomi Feminista Uniót, és eldobták a fejkendőiket. Az ezt követő évtizedben számtalan nő követte őket, lassan betüremkedtek az egyiptomi tudományos világba is. Végül Irán és Törökország hivatalos politikájává tette a fejkendő-nélküliséget.

De a fundamentalista iszlám elterjedésével, és az 1979-es iráni forradalommal a folyamat megfordult. A régi rend visszaállításának láza gyorsa terjedt a siítáktól a szunnitákig, Szaúd-Arábia és Pakisztán iszlamizációs programokat indított. Az előkelő siíta fundamentalista szónok, Morteza Motahhari iráni ajatollah azt mondta: a “fátyol levetése iránti vágy járvány, korunk pestise”. Az igazi pestis, véleményem szerint, inkább a totalitárius iszlamizmus, ami nem csak az országot akarja irányítani, de a nők öltözködésébe is bele kíván szólni.

Úgy tűnik, a nyugat számára csak mostanra vált világossá, hogy miről van szó valójában. Az öltözködést igenis lehet – egyenesen kell – szabályozni, abban az esetben, ha a nemzeti összetartás fenyegetettségéről van szó. Európa mostanra egyre több következményével szembesül a multikulturális politikának, ami inkább megosztotta, mint egyesítette az embereket. Nem csak az iszlamizmus terjedésével, hanem a bevándorlók és a menekültek iránti – gyakran muzulmán társaim ellen irányuló – ellenszenv táplálásával. Az iszlamisták ebből élnek: az elgondolásból, miszerint a muszlimok egy társadalmon belüli társadalmat képeznek. Ha hamis vallási alapon még arról is sikerül meggyőzniük őket, hogy öltözzenek máshogy, annál jobb. Nagyon is jól jön a terveik megvalósításához.

Végre valahára, az Európai Bíróság most tett egy lépést az európai identitás egyik alapkövének megvédése irányába. Ez az alapkő a szekuláris liberális demokrácia, ahol a nyilvános tereken mindenki osztozik, és senki nem uralkodik rajtuk. Nagy kár, hogy nem tették meg korábban.

Megjelent: 2017. március 18.

Eredeti cikk



Kategóriák:Európa, Közel-Kelet, Közigazgatás, Kultúra

Címkék:, , , , , ,