Hiedelmek a Kína által diktált világrendről

fortepan_16639A kép illusztráció. Forrás: Magyar Rendőr / FORTEPAN

John Wong – The Straits Times (Szingapúr)

A Pax Americana átadja a stafétabotot a Pax Sinicának? Enyhe túlzás azt gondolni, hogy Kína már most készen áll a világvezetői szerepre.

Elnökjelöltként Donald Trump sok radikális antiglobalizációs üzenetet karolt fel, köztük az “Amerika az első” szlogent, vagy a mexikói határra húzott fal ötletét.

Beiktatása után nem sokkal el is kezdte megvalósítani a kampány alatt tett ígéreteit, többek között bevándorlásellenes intézkedésekkel, illetve az USA kiléptetésével a Transz-csendes-óceáni Partnerségből. Legutóbb úgy nyilatkozott, hogy nem a világ elnökeként, hanem az Amerikai Egyesült Államok elnökeként tekint magára. Mindezek Amerika visszavonulását jelzik a globális porondról.

Néhány nagy port kavaró antiglobalizációs intézkedés ugyan még nem fordítja meg a globalizációt, ami, mint folyamat, a 2. világháború óta egyenletesen erősödik, és egy-két rendelet még nem fog nagy kárt tenni benne. Inkább ad okot aggodalomra az a kérdés, hogy Trumpnak sikerül-e hosszú távon befelé fordítania Amerikát politikai és gazdasági értelemben.

Miután a világ legfontosabb globális játékosa és első számú gazdasága meginogni látszik, a második számú gazdaságon a világ szeme, hogy átvegye a megüresedni látszó vezetői szerepet. Az elképzelés, miszerint Kína fogja átvenni a globalizáció jövőjének stafétabotját, egyre elterjedtebb.

Hszi Csin-ping kínai elnök január 17-én, a davosi Világgazdasági Fórumon mondott beszédében állást is foglalt a szabad kereskedelem és a létező gazdasági világrend mellett. Külön kitért arra, hogy “a világ legtöbb problémájáért nem a gazdaság globalizációja okolható.” Figyelmeztetett: “A protekcionizmus olyan, mintha az ember bezárná magát egy sötét szobába. Lehet, hogy megvédi magát a széltől és az esőtől, de a sötét szobába nem jut be a fény és a levegő sem.” Megfogadta, hogy azon lesz, hogy teret teremtsen a “közös fejlődés felé való nyitáshoz”.

Pár nappal később Donald Trump a beiktatási beszédében továbbra is erős antiglobalizációs és protekcionista retorikát alkalmazott a “Tegyük újra naggyá Amerikát” szlogen alátámasztására. Szerinte a globalizáció a kölcsönös előnyök helyett “más országokat gazdaggá tett, míg a mi vagyonunk, erősségünk és országunkba vetett bizalmunk eltűnt a látóhatáron”. Azt ígérte, visszahozza az országba a munkahelyeket, az üzleteket és a tőkét. Számára a protekcionizmus a “jólét és az erő felé vezető út”. Micsoda éles kontraszt Hszi és Trump retorikája között!

Az amerikai gazdaság pontosan azért tudott dinamikus maradni, mert nagyrészt a piac diktálta. Ha Trump belepiszkál a működésébe, elkerülhetetlenül átpolitizálódnak a gazdasági intézkedések, ami aláássa az amerikai kapitalizmus dinamizmusát. Ez pedig hatással lesz az amerikai gazdaság növekedési kilátásaira is. Trump elnöksége tehát fordulópont lehet az amerikai gazdaság hanyatlásában.

Az USA vezető szerepet játszott a világháború utáni, nyitott és piaci alapú nemzetközi gazdasági rend kialakításában, többek között a Világbank, a Nemzetközi Valutaalap és a szabály-alapú GATT nemzetközi kereskedelmi rendszer létrehozásával, valamint a Marshall-tervvel, ami lehetővé tette a háború sújtotta Európa magához térését. Később, az Amerika által diktált gazdasági világrend segítette elő Japán, illetve a négy ázsiai tigris – Dél-Korea, Tajvan, Hongkong és Szingapúr – sikeres gazdasági felemelkedését is.

Amerika, azzal, hogy könnyen elérhetővé tette hatalmas hazai piacát, a liberális tőkeáramlással és a technológiai transzferekkel együtt kivételes lehetőséget biztosított az exportra specializálódott kelet-ázsiai gazdaságok számára. Bizonyos tekintetben később Kína gazdasága is profitált a viszonylagosan nyitott amerikai piacból, ámbár sokkal korlátozottabb módon.

Sok harmadik világbéli országnak vannak erős aggályai a Pax Americana gazdasági, politikai és ideológiai aspektusaival kapcsolatban, hiszen elkerülhetetlenül megtestesíti az USA intézményesült elfogultságait, uralkodó politikai és társadalmi értékeit. Különösen igaz volt ez a hidegháború idején.

De a Pax Americana gazdasági vonzata alapvetően a gazdasági növekedés és a hatékonyság maximalizálása. Egy, az amerikai vezetésű világrendbe sikeresen bekapcsolódó fejlődő országnak gyors gazdasági növekedés a jutalma.

Trump jelenlegi, politikai célok által vezérelt gazdaságpolitikája valószínűleg előrevetíti az Amerika által diktált világrend fokozatos leépülését, az amerikai gazdaság hosszú távú hanyatlásával együtt. Sok amerikai szakértő hevesen érvel a “hanyatlás forgatókönyve” ellen, rámutatva, hogy az USA gazdasági, katonai és technológiai értelmében még mindig a világ leghatalmasabb országa, amit csak tovább tetéz páratlan mértékű “puha befolyása”. Tény, hogy az USA nagyságrendbeli fölénnyel vezeti a mezőnyt. Az USA tavalyi GDP-je – 18,6 trillió USD – annyi, mint a sorban utána következő három gazdaság – Kína, Japán, Németország – GDP-je összesen. Ez tehát az abszolutista és statikus érvelés.

Ugyanakkor a történelem már többször tanúja volt birodalmak felemelkedésének és bukásának. Az elkerülhetetlen hatalmi átmenet – Athénból Rómába, vagy később a Pax Britannica-ból a Pax Americana-ba – a történelmi fejlődés kérlelhetetlen törvénye. Továbbá, lehet, hogy az USA nem hanyatlik a gazdaságilag gyakorlatilag stagnáló Európához vagy Japánhoz képest, de Kínával összevetve már másképpen fest az ábra.

A Pax Sinica még várat magára

Jelenleg Kína gazdasága mindössze 60%-át teszi ki az USÁ-énak. Az USA hosszú távú növekedési rátája viszont mindössze kb. 2%, ami a viszonylag alacsony termelékenységi növekedésnek és a középszerű humánerőforrás-fejlesztésnek tudható be. Ezenkívül, az egyre élesedő politikai és társadalmi megosztottság is felgyorsíthatja a hanyatlást.

Kína gazdasága valószínűsíthetően továbbra is 6,5 %-kal fog növekedni évente 2020-ig, a jelenlegi, 13. ötéves terv értelmében, és körülbelül 5-6 %-kal a következő ötéves terv alatt. Így a teljes GDP-je valószínűleg 2030-ig meghaladja az USA-ét.

Az, hogy a világ legnagyobb országa egyben a világ legnagyobb gazdaságává válik, önmagában nem nagy ügy. A neves gazdaságtörténész, Angus Maddison szerint Kína és India történelmileg a világ két legnagyobb gazdasága a vásárlóerő-paritáson alapuló GDP tekintetében. Kína egészen a 19. század végéig az is maradt.

Amikor a kínai GDP 2030-ra meghaladja az amerikai szintet, az ország átlépi a fejlett gazdaság küszöbét. De ekkor még mindig egy alacsony jövedelmű fejlett ország lesz.

A Világbank szerint Kína egy főre jutó GDP-je ekkor még csak 17 ezer dollár lesz, ami Szingapúr 1993-as, és Japán 1970-es szintje. Kína névlegesen ugyan fejlett ország lesz, de még mindig évekre lesz attól, hogy egy tehetős társadalomról lehessen beszélni, amit a magasabb egy főre jutó GDP tükröz.

Hszi hidegfejű és türelmes ember. Jelenleg azzal van elfoglalva, hogy felkészítse országát a Xioakang (viszonylagos jólétben élő) társadalomra 2020-ra.

A “kínai álom” megvalósításához Hszi azonban magasabbra céloz: hosszú távú terve az, hogy a fejlődő Kínát Fuquiang (gazdag és hatalmas) országgá tegye 2049-re, a Kínai Népköztársaság alapításának 100. évfordulójára. Ez tehát az időkeret a Pax Sinica lehetséges felemelkedésére – körülbelül ugyanennyi időre volt szükség a Pax Britannica és a Pax America közötti átmenetre is.

Vonakodó vagy más szabályok szerint játszó globális játékos

Ezért túlzás jelenleg arról beszélni, hogy Kína belép az USA által hagyott helyre, még akkor is, ha az USA szemmel láthatóan befelé fordul. Kína még messze nem áll készen arra, hogy teljes mértékben felkarolja a globalizációt. Az ország mindig is ellentmondásos viszonyban állt a nyitott világrenddel. Mao Ce-tung az önállóságot tűzte a zászlajára, és rákényszerítette országára önmaga elszigetelését. Teng Hsziao-ping irányt váltott, és a nyitás felé fordult, ami három évtizedes két számjegyű gazdasági növekedést eredményezett. Kína gazdasága kivételes módon profitált a globalizációból.

Ugyanakkor a kínai vezetők mindig is tudatában voltak a globalizáció negatív hatásainak. Teng egyszer azt mondta: “Ha kinyitsz egy ablakot, berepülnek a legyek.” Nem meglepő módon, Kína továbbra is szigorúan cenzúrázza a külföldi médiát, szigorú tűzfallal védi a kiberterét is. Nem áll készen arra, hogy teljesen nyitott legyen a globalizációra. Még nagyon sokáig “vonakodó globális játékos” fog maradni. Ez nem csak azért van így, mert a Kommunista Párt van hatalmon. A kínai vezetők gondolkodásmódját a kultúra és a történelem formálta.

Martin Jacques sinológus a When China Rules The World (Amikor Kína uralja a világot) c. híres könyvében írja, hogy Kína történelmileg, “Középső Királyság”-ként alapvetően “civilizációs állam”, ami nagyon eltér a nemzetállam nyugati koncepciójától. Kína valaha a globalizált világ középpontjaként tekintett magára, és törekedett a nem-kínai államokkal való kapcsolatépítésre, a konfuciuszi alapokon nyugvó Kínai Világrend értelmében. Még mindig túl sok a bizonytalanság azzal kapcsolatban, hogy hogyan alakul ki a Kína által vezetett világrend. Annyi viszont már most világos, hogy Kína más lesz, mint az eddigi ismert globális játékosok.

Az átmenet ideje alatt egy egyre kevésbé asszertív Pax Americana lesz érvényben, fokozatosan átadva a helyet egy multipoláris világrendnek. Kína mindeközben továbbra is politikai és gazdasági befolyása kiterjesztésén dolgozik a fejlődő országokban, különösen Afrikában és Latin-Amerikában, ahol már most komoly gazdasági jelenléttel rendelkezik a kereskedelmi kapcsolatokon, befektetéseken és gazdasági segítségnyújtáson keresztül. Kína “Egy öv, egy út” programja tovább erősíti törekvéseit. Ezek együttesen járulhatnak hozzá a Kína által diktált világrend lehetséges eljöveteléhez a fejlődő világban.

Megjelent: 2017. március 7.

Eredeti cikk



Kategóriák:Amerika, Ázsia, Gazdaság, Politika, Vezetés

Címkék:, , ,