Tyler Cowen: Amerika az új Európa

Olaf Gersemann – Die Welt (Berlin)

Tyler Cowen amerikai közgazdásznak új könyve jelent meg. Polgártársai veszélyes kisigényűségéről, Donald Trumpról és az IT-forradalom kísérőjelenségeiről beszélgetett velünk.

Tyler Cowen nem egy hétköznapi közgazdászprofesszor: az amerikai lelkesen beszél az afrikai zenéről és az egzotikus konyhaművészetről. Könyvajánlásai, melyek marginalrevolution.com című blogján jelennek meg, egy tág érdeklődési körű értelmiségiről tanúskodnak.

Saját könyvei sem szokásosak: Cowen írt arról, miért támogatja a globalizáció a kulturális sokszínűséget, ahelyett, hogy  – ahogyan sokan feltételezik – veszélyeztetné. Ő állította fel azt a tézist is, hogy a digitális forradalom ellenére a technikai fejlődés lassult, és nem gyorsabb lett.

Kedd óta van kint Cowen legújabb munkája a piacon: The Complacent Class (Az önelégült osztály) című könyvben azt az elméletet fejti ki, hogy az USÁ-ban és más ipari államokban veszélyes mértékben terjedt el a megelégedettség.

Welt am Sonntag: Cowen professzor, ön megalkotta a “complacent class”-t, az elégedettek társadalmi osztályát. Hogyan értsük ezt ?

Tyler Cowen: Biztonságra törekszünk, minden lehetséges veszteség ellen be akarjuk biztosítani magunkat, egy igényrendszert akarunk az állam ellenében felállítani.  Kevesebbet költözünk ide-oda, kevesebb vállalkozást alapítunk. Erőfeszítéseink nagy része arra irányul, hogy fékezzük a változást, ahelyett, hogy belemennénk. Ez az új Amerika. A régi nyughatatlanság, mely Amerikát jellemezte, eltűnt. Ez minden lehetséges életterületen megmutatkozik.

WaS: Például hol?

Cowen: Amikor én felnőttem, a 70-es években, a vezetői jogosítvány egyenesen a szabadság, autonómia és önkontroll szimbóluma volt. Mindenki olyan korán megszerezte a jogosítványt, ahogy csak lehetett. Ma minden második ember nem szerez jogosítványt, és azok, akik igen, sem sietnek vele. Egy sokkal passzívabb mentalitás uralkodik. A világ meghódítása helyett az ember arra vár, hogy a világ jöjjön oda hozzá. Hamarosan már gépekkel vitetjük magunkat egyik helyről a másikra. Igen, az önvezető autó kényelmes lesz. De nekem a gyengülő dinamika egyik jele.

WaS: Hol látja még ezt a passzív mentalitást?

Cowen: A drogfogyasztásban például. Korábban az emberek LSD-t fogyasztottak, ami hallucinációkat okoz. Vagy ajzószereket, mint a kokain. Ma a marihuána és a heroin népszerű az USÁ-ban. Drogok, amik nyugtatnak és álmosítanak. A gyógyszerekkel sincs másképp. Az amerikai fiatalok legalább egyötöde gyógyszereket kap, és ezek nagy része arra szolgál, hogy lenyugtassa őket, és az iskolában ne jelentsenek problémát. A hosszú távú következményekre nem gondol senki. Nekem jobban tetszene, ha több ember viselkedne talán furábban, viszont valós énjüknél maradnának.

WaS: Nem kevés szülő Amerikában már nem hagyja a gyerekét kint játszani.

Cowen: Igen, és a gyerekeket hazaküldik az iskolából, mert a pólójukra egy fénykard van nyomtatva. Ez egyszerűen őrültség. Ha az embereket túlságosan védik a veszélyektől, nem lesznek képesek felmérni a kockázatot. Az eredmény nem fokozott, hanem csökkent biztonság lesz.

WaS: Az USA választói most éppen egy olyan elnököt választottak, aki radikális változást ígér. Ez nem éppen kockázatkerülésről szól.

Cowen: A választók ezt másképpen érzékelik. A Donald Trumptól induló kockázat elsősorban a külpolitikát érinti. Ezek olyan veszélyek, melyek más népeket fenyegetnek. Az amerikaiaknak tartós adócsökkentést ígért. Egyébként már most nagyon gyenge elnöknek mutatkozik, aki nem sok  mindent fog véghez vinni. Trump elnöksége az önelégültséget csak erősíteni fogja.

WaS: Mégis, ez az elnökség egy nagy kísérlet…

Cowen: …amibe a választók csak akkor mentek bele, amikor a gazdaság már  kilábalt a pénzügyi válságból. Négy évvel ezelőtt, amikor az emberek még mindig tartottak a nagy recessziótól, a szuper-felelősségtudatos Mitt Romney volt a republikánusok jelöltje.

WaS: Trump megválasztását általában azzal magyarázzák, hogy sok amerikai elégedetlen, magára hagyva érzi magát.

Cowen: Ha az emberek az Appalache vidékén vagy Wisconsinban elvesztik az állásukat, ott maradnak, ahol vannak. Régebben egyszerűen továbbköltöztek. De a mobilitás a szövetségi államok között 50 százalékkal csökkent.

WaS: És ebben kizárólag az amerikaiak lustasága hibás?

Cowen: Nem, természetesen nem. Az USA legproduktívabb államai közül sokban, Los Angelesben és San Franciscóban például, a háztulajdonosok gondoskodtak arról, hogy ingatlanjaik értékét ne fenyegessék új építésű, olcsó lakások. Ez megnehezíti, hogy más régiókból származó emberek odaköltözzenek, ahol munka van.

WeS: Európaiabbá válik az USA?

Cowen: Nyugat-európaiakká váltunk, azt mondanám. És valaha olyanok voltunk, amilyenné Kína éppen most alakul.

WeS: Azaz?

Cowen: Kína egy mobilis ország. Az ember mérhetetlen szegénységben nőhet fel és milliárdosként végzi. A kínaiak hozzászoktak, hogy mindig minden változik, nem számítanak másra. És vállalkoznak arra, hogy az ország túlsó végére költözzenek, hogy egy jobb munkát kapjanak, vagy hogy a jelenlegit megtarthassák. Kína olyan lesz, mint amilyen az USA a 20. század nagy részében volt.

WaS: Honnan jön valójában ez a kisigényűség, amit diagnosztizált?

Cowen: Vissza kell tekinteni a 60-as és 70-es évekre. Akkoriban az USA egy dinamikus hely volt, jelentős jövedelemnövekedéssel, a középosztályban is. De magas volt a kriminalitás is, előfordultak zavargások, aztán a jogtalan háború Vietnamban. Végül a népnek már nem tetszett ez a keverék. Több embert zártunk el, nagyobb biztonságot értünk el, nagyobb szabályozottságot. Sok tekintetben jobb lett ettől az élet Amerikában. De ez a gazdasági dinamizmus rovására ment.

WaS: Mindemellett Amerika az IT-forradalom élén jár.

Cowen: Az információtechnológia egy nagy, dinamikus szektor, ez igaz. De mit változtatott meg az IT? Alapvetően átalakította a szabadidőnket. Az IT-t arra használjuk, hogy otthon maradhassunk. Nem megyünk többet vásárolni, az Amazonnal házhoz hozatjuk a csomagokat. Nem megyünk többet moziba, a Netflixet használjuk. Ez a furcsaság: a gazdaság legdinamikusabb részét arra használjuk, hogy életünk más területein lefékezzük a változást.

WaS: Több biztonság valamivel kevesebb dinamizmusért cserébe. Mi a rossz ebben egy amúgy is jóléti társadalomban?

Cowen: Éppen azok a dolgok, melyek egyénként mindannyiunknak jó érzést biztosítanak, mint közösségnek nagy veszélyt jelentenek.

WaS: Amennyiben?

Cowen: Vegyük a mobilitást. A költözés költséggel és fáradsággal jár. Aki emiatt vonakodik a költözéstől, legalábbis rövid távon jól jár. De ha már senki sem akar költözni, a munkaerőpiac elveszti a képességét, hogy megváltozott körülményekhez gyorsan igazodni tudjon. Ez ismét csökkenti a gazdasági dinamizmust.

WaS: Mi a rossz abban, ha egy gazdag társadalom kész arra, hogy ezt az árat megfizesse?

Cowen: A jelenlegi önelégültség nem tartható fenn örökké. Megpróbáljuk a változást távol tartani magunktól, de az tartósan nem működhet. Ha az ember megpróbálja, a végén egy nagyon radikális változás következik be, amit aztán többé nem tud irányítani és kontrollálni. Különben is: nemzetként dinamikus innovációra szorulunk – már csak azért is, hogy tartozásainkat törlesszük.

Megjelent: 2017. március 9.

Eredeti cikk



Kategóriák:Amerika, Gazdaság

Címkék:, ,