Miért van szüksége az Egyesült Államoknak Mexikóra?

Usa szuksege mexicoraIllusztráció: Vass Szabolcs

Jorge Suárez-Vélez – Letras Libres (Mexikóváros)

Az Egyesült Államok sok problémájára jelentene megoldást egy jobb integráció Mexikóval.

Donald Trump választási kampányának egyik fő témája Mexikó volt. A mexikói bevándorlókat bűnözőknek nevezte, javasolta, hogy építsenek falat a két ország határára, illetve hogy rúgják fel a jelenleg érvényes Észak-Amerikai Szabadkereskedelmi Egyezményt (NAFTA).

Megválasztása után az elnökre nyomás hárul, hogy teljesítse a kampány alatt tett ígéreteit. De jobban tenné, ha meggondolná magát. Az Egyesült Államok rengeteg problémájára jelentene megoldást egy nagyobb mértékű integráció déli szomszédjával. Mexikó közepes jövedelmű ország, ahol a népességben magas a fiatalok aránya, akik vevők az amerikai termékekre. Mexikói munkások milliói dolgoznának szívesen amerikai gyárakban. Mindent összevetve, az Egyesült Államoknak szüksége van Mexikóra, ha kezelni akarja a gazdasági problémákat, amelyekre a frusztrált lakosság Trumptól várja a megoldást.

Az Egyesült Államok éveken keresztül húzott hasznot a neki kedvező széljárásból, de ez lassan megfordulni látszik. Az amerikaiak már régóta tovább nyújtózkodnak, mint ameddig a takarójuk ér. Hogy a megszokott színvonalon élhessék mindennapjaikat, a háztartások adósságokat halmoznak fel.

Vegyük figyelembe az ország demográfiáját. Az amerikai népesség mérete drámai módon megugrott a 2. világháborút követő népességrobbanásnak köszönhetően. De míg a kb. 80 millió baby-boomer rekordmagasságú béreket keresett és hajtotta a vizet az addig példátlan mértékű gazdasági növekedés malmára, addig mára az a helyzet, hogy csaknem kétharmaduknak nincs annyi megtakarított pénze, hogy visszavonulhasson. Ebben a kontextusban az amerikai gazdaság kettős kihívással áll szemben.

Először is: hogyan növelje a termelékenységét, és oldja meg a foglalkoztatás problémáját? A munkaügyi minisztérium statisztikái szerint tavaly májusban 94,7 millió amerikainak nem volt munkája. A dolgozni képes amerikaiaknak mindössze 62,6 százaléka dolgozik – ez az arány 38 éve nem volt ilyen alacsony.

Másodszor: Hogyan termelje ki az öregedő társadalom eltartásához szükséges pénzt? A fiatal bevándorlók érkezése felfrissítené a népesség korfáját. Az USA tanulhatna  a japán demográfiai modell kudarcaiból: az etnikailag homogén ország, ahol a bevándorlás elhanyagolható mértékű, 2060-ra a teljes népességének egyharmadát elveszti. Japán évtizedekig sikeresen elkerülte a tömeges bevándorlást, melynek eredménye az egyre kisebb számú, egyre idősebb népesség. Mivel jelenleg is ez a folyamat jellemző, a fiatal japánoknak kell kifizetniük a magukat már eltartani képtelen idősek számláit. Hogyan lesz képes az Egyesült Államok teljesíteni hatalmas kötelezettségét az egyre fogyó népességgel szemben?

Továbbá, hogyan kommunikálja majd Trump az eladósodott embereknek, hogy a vásárlóerejüket tovább gyengítik a magasabb vámtarifák, amiket a világ országai az ország izolációs politikájára válaszul vetnek ki? Az Egyesült Államok eddig rengeteget profitált a más országokból, köztük Mexikóból érkező olcsó munkaerőből. A mezőgazdasági szektorban például a nagy számú bevándorló munkásnak köszönhető, hogy a szupermarketek kínálata megfizethető. A szomszédos országokból érkező háztartási alkalmazottak pedig rengeteg nő számára teszik lehetővé, hogy belépjenek a munkaerő-piacra. Ma egy amerikai munkás többek között azért engedheti meg magának a szép nagy tévékészüléket otthonra, mert azok a szomszédos Mexikó összeszerelő-műhelyeiben készülnek.

Az elkövetkező években a globális gazdaság még a legoptimistább előrelátások szerint is csak elhanyagolható mértékben fog növekedni. A pesszimistább nézetek szerint Európában bankválság, Kínában hitelválság várható. Az USA számára az egyetlen lehetőség, ha exportjával a világpiac egy nagyobb szeletét igyekszik meghódítani. Hogyan érhetné el mindezt a regionális gazdasági integráció megerősítése nélkül, amit az elmúlt 20 évben a NAFTA képviselt?

Trump retorikája sokban emlékeztet a “Smoot Hawley Act” nevű, 1930-as vámtörvényre, ami az importárukat különösen magas vámokkal sújtotta, azzal a céllal, hogy az amerikaiakat a helyi termékek fogyasztására sarkallja. Beindult a dominóeffektus: A rendelkezést hasonlóan protekcionista intézkedések követték az USA ellen az egész világon. Ez a fajta elszigetelődés ágyazott meg a globális gazdasági depressziónak illetve hozzájárult a világháború kitöréséhez. Az USA egyszer már átélte mindezt.

Mexikó és az USA függővé váltak egymástól, és a folyamat megfordítása mindkét nemzet számára katasztrofális következményekkel fog járni. Kb. 17 millió mexikói utazik az USA-ba évente. Mexikó Kalifornia, Texas, Új-Mexikó és Arizona legfontosabb felvevőpiaca, és a második helyen áll további 25 amerikai állam számára. Az USA összes exportjának 16%-a Mexikóba megy, a mexikói exporttermékek 40%-a készül többek között amerikai nyersanyagból.

Trump a NAFTA-t okolja a bevándorlás és a csökkenő bérek miatt. Téved: a mexikói termelés nem helyettesítője, hanem alkotóeleme az amerikai iparnak. Ezért nem állt az amerikai ipari termelés soha magasabb szinten, és ezért van az is, hogy több, mint 12 millió ember dolgozik az iparban. Ha a munkabérek valamicskét emelkednek, az is csak az automatizáció folyamatát fogja felgyorsítani.

Az Egyesült Államok és Mexikó együtt a világ leghatékonyabb energiáival rendelkezik:  magasan képzett szakemberek és olcsó munkaerő ideális megoszlásával, értékes természeti forrásokkal és erős gazdasággal. Az USA komplex problémáját pragmatikusan kell kezelni: nincs helye a bevándorlóellenességnek, a rasszizmusnak, a leegyszerűsített megoldásoknak. Integrációnk visszafordíthatatlan, és a történelemből tudjuk, milyen veszélyes a gazdasági változásokért a szabad piacot vagy a bevándorlókat okolni. Jobb, ha együtt dolgozunk a megoldáson. Nekünk megfelelne.

Megjelent: 2016. november 23.

Eredeti cikk



Kategóriák:Amerika, Gazdaság, Közigazgatás, Politika

Címkék:, , , , , ,