Personal branding, énmárka-építés és társai: javarészt humbug?

fortepan_112125A kép illusztráció. Forrás: Bauer Sándor / FORTEPAN

Noah Berlatsky – Quartz

Az internet tele van hasznos tippekkel az álláskeresők számára. “7 dolog, amivel személyes márkádat építheted” – szól egy szalagcím. “Personal branding álláskeresőknek” – így a másik. Végtére is, a mai felgyorsult világában már nem elég, ha egyszerűen megpályázunk egy munkahelyet – létre kell hoznunk a saját brandünket.

A versenyképes álláskeresőknek a tökéletes önéletrajznál és a jó ajánlóleveleknél többre van szükségük: be kell csomagolniuk magukat, mint egy terméket. Azonnal felismerhető módon kell azonosulniuk az általuk nyújtott szolgáltatásokkal, ahogy teszi azt például az Amazon vagy a Google. A hatékony személyes márkával rendelkező álláskeresők válogathatnak az ajánlatok között; a többiek eltűnnek a szürkeség süllyesztőjében.

Legalábbis ezt sulykolják a legtöbb álláskeresőnek. Ilana Gershon, az Indiana Egyetem antropológusprofesszora azonban szkeptikus. Gershon egy éven keresztül figyelt meg és kérdezett ki álláskeresőket a Szilícium-völgyben és Amerika egyéb részein. Új, Down and Out in the New Economy: How People Find (Or Don’t Find) Work Today (Az új gazdaság legalján: Hogyan találnak (vagy nem találnak) manapság munkát az emberek) című könyvében kifejti, hogy a személyes márka többnyire humbug, a motivációs előadók és az álláskereső-trénerek kedvelt vesszőparipája. Nem segít az embereknek állást találni. Viszont erősíti azt a folyamatot, melynek során egyre inkább elfogadjuk a munkaerőpiac dehumanizálódását, amennyiben a munkavállalókra nem mint emberekre, hanem mint termékekre tekintünk.

A munkaadók és személyzeti vezetők, akikkel Gershon beszélt, nem keresik, sőt, sokszor észre sem veszik a személyes márkát. Gershon ebből azt a következtetést vonja le, hogy a hájp ellenére még a jól kiépített személyes márka sem segít állást találni. Inkább arra szolgál, hogy az illető úgy érezze, kezében tartja életének munka-aspektusát az egyre ingoványosabbá váló terepen.

Gershon szerint a személyes márka koncepciója az elmúlt 30 évben fejlődött ki, párhuzamosan azzal, hogy a “munkahely” fogalma egyre bizonytalanabbá vált. A szakszervezeti tagságok száma jelentősen lecsökkent, a heti munkaórák száma viszont nőtt: a teljes munkaidőben dolgozó felnőttek átlagosan 47 órát dolgoznak egy héten, ami másfél órával több, mint tíz éve. Az Y-generáció tagjai átlagosan négy munkahelyen fordulnak meg az iskola utáni első 10 évben, ami kétszer annyi, mint az előző generációnál. A munkahelyek egyre több időnket követelik, miközben egyre kevesebb védelmet és stabilitást nyújtanak.

A fenti változás részben az alkalmazó és az alkalmazott közötti kapcsolattal áll összefüggésben. Gershon szerint korábban az alkalmazottak egyfajta bérleti szerződésként tekintettek erre a kapcsolatra. Az ember egy meghatározott időre bérbe adta a tudását illetve szolgáltatásait, a napja többi részével pedig saját maga rendelkezett. De manapság az emberek egyre inkább önálló üzleti vállalkozásként tekintenek önmagukra. Így aztán az alkalmazó-alkalmazotti kapcsolat is egyre jobban hasonlít egy két különálló üzleti vállalkozás között fennálló kapcsolatra. Mindeközben az olyan cégek, mint pl. az Uber, akik kizárólag független alvállalkozókkal dolgoznak, a jövőbeni munkavégzés ideáljaiként állítják be magukat (bár az Uber egyre kevésbé tűnik ideális munkahelynek).

Ebben a kontextusban a személyes márka nem alkalmas állásszerzésre. Inkább egy módszer arra, hogy hogyan definiáljuk magunkat az egyre kevesebb biztonságot nyújtó világban. Szakszervezetek és biztonságérzet hiányában az alkalmazottak helyzete kiszolgáltatottá válik, és a munkán kívüli élet egyre inkább elsorvad. Gershon szerint “az én, mint üzleti vállalkozás hasonlatát az emberek azért fejlesztették ki, hogy feltalálják magukat ebben a teljes egészében a piaci logikára épülő világban.”

Ez a fajta gondolkodásmód tehát segít az embereknek abban, hogy úgy érezzék, igenis helyük van a piacon. De hátrányai is vannak, ráadásul nem is kevés. Gershon szerint a  legfőbb probléma meglehetősen egyértelmű: “Emberi lények vagyunk, fizikai szükségletekkel és magánélettel. Nem tudunk mindig ‘bekapcsolva’ lenni.”

Ha az ember eggyé válik egy márkával, akkor az azt jelenti, hogy mindig, mindenhol felel érte. Egy tanár veszélybe sodorhatja az állását, ha olyan fotót oszt meg magáról, amin munka után iszogat. Egy vélemény kitwittelése is bajba keverheti az embert, ha az ellentmond a személyes brandjének. Nem véletlen, hogy az olyan nagyvállalatoknál, mint például a Disney, PR-szakemberek egész hadserege felel a márkáért. A folyamatos üzenetközvetítés kemény munka.

Ha az emberek márkaként tekintenek magukra, az alkalmazottak közötti szolidaritás is nehezebbé válik Gershon szerint. A márkák versengenek egymással; nem lépnek fel együttesen magasabb béreket, jobb egészségügyi ellátást, vagy emberibb időbeosztást követelve. Amikor az emberek brandként tekintenek magukra, akkor a hírnév, a látszat, a marketing nyelvén beszélnek. Erről a fajta diskurzusról nehéz átváltani az erkölcsi felelősségvállalás témájára.

“Jó lenne, ha egy másfajta szemlélet is dominánssá tudna válni arról, hogy mit adhat az embernek a munka.”- mondja Gershon. “Ahelyett, hogy az emberekre mint tulajdonra vagy üzleti vállalkozásokra tekintünk, mesteremberekként is tekinthetnénk rájuk. Ily módon a hasonló munkát végző emberekben jobban tudatosulhatna, hogy ugyanazokkal a strukturális problémákkal néznek szembe.” Ez a szemléletváltás lehetővé tenné az emberek számára, hogy inkább a csoportos fellépésre összpontosítsanak saját maguk becsomagolása helyett.

Gershon könyvéből az olvasó minimum arra a következtetésre juthat, hogy a personal branding javarészt humbug. Időpazarlás, ami nem segít az embereknek állást találni. Az emberek nem márkák. Ahelyett, hogy azzal töltik az idejüket, hogy kitalálják, miben különböznek a többiektől, jobban járnának, ha azt gondolnák végig, mi az, ami összehozza őket.

Megjelent: 2017. március 7.

Eredeti cikk



Kategóriák:Életmód, Üzleti, Kultúra, Társaság, Uncategorized

Címkék:, ,