Oroszország: Költségcsökkentés rabszolgákkal

slavery atlasillusztráció: Vass Szabolcs

Vlagyimir Vascsenko – Gazeta.ru (Moszkva)

Minden rabszolgasorba taszított embernek megvan a saját története. Vannak, akik hiszékenységük miatt kerülnek “tulajdonosaik” kezére, mások a munkanélküliségből keresnek kiutat. Elmenekülni ebből a földi pokolból egyenlő a túlélésért folytatott küzdelemmel.

A rabszolgatartás az egész világon illegális. Oroszországban egy 2003-ban elfogadott törvény szerint öttől tizenöt évig terjedő börtönbüntetéssel sújtható. A szigorú törvények ellenére ugyanakkor olykor fény derül ilyen esetekre. A gazeta.ru két, a földi poklot megjárt emberrel beszélgetett.

3 év rabszolgaság Kalmükföldön

Íme a 35 éves Roman (kérésének eleget téve a nevét megváltoztattuk) igaz története. “Volgográdban születtem és nőttem föl. Az építőiparban dolgozom. 2011-ben összevesztem a feleségemmel, és nagyon berúgtam. Céltalanul bolyongtam a városban, és a volgográdi buszpályaudvaron kötöttem ki. Ott odajött hozzám néhány kalmük, akik munkát ajánlottak a vidékükön. Mivel nagyon részeg voltam és nem akartam hazamenni, gondolkodás nélkül beleegyeztem. Egy ideig Elisztában dolgoztam, és már éppen vissza akartam térni Volgográdba, amikor felkerestek a munkaadóim – szintén kalmük – ismerősei. Felkértek, hogy építsek egy fürdőhelyiséget illetve egy házat Gasun-Burgusztában, Kalmükföld egy másik járásában. Jó pénzt ajánlottak érte. Abban is megegyeztünk, hogy a munka három hónapig fog tartani. Amikor megérkeztem, elvették az útlevelemet. Készpénzem nem volt. Bezártak egy fészerbe az építkezés területén, és nem mehettem sehova. A mobiltelefonomat ugyan odaadták, hogy kapcsolatban maradhassak a barátaimmal és a családommal, de minden hívásomat figyelték. Ott álltak mellettem, nehogy valami kellemetlent mondjak. A kérdésekre adott válaszaimat is végighallgatták. Leginkább a lányommal beszéltem. Addigra a feleségem már összeállt egy másik férfival, és nem érdekelte, mi van velem.

A Dzsanbinov család rabszolgaként kezelt. Azt mondták, a törvényhozó testületnél meg a rendőrségnél is vannak rokonaik, úgyhogy ne is próbáljak szólni a hatóságoknak. Egy év munka után egészségügyi problémáim lettek a lábammal, úgyhogy elvittek az elisztai kórházba. Ott találkoztam egy másik kalmükkel, aki szintén kezelés alatt állt, és elmondtam neki a történetemet. Felajánlotta, hogy segít, de csak akkor, ha előtte dolgozom egy darabig a lakásán. Belementem, de amikor odaértem, rájöttem, hogy ez még az előzőnél is rosszabb lesz. Megint bezártak, és nem kaptam minden nap enni. Egy másik, 50 év körüli ember, aki velem dolgozott, azt mondta, több, mint 15 éve tartják fogva a lakásban. Az útlevelét elvették tőle, és hiteleket vesznek fel a nevére. Nem tudom, hogy végül mi lett vele.

Bármilyen furcsa, a mobiltelefonomat nem vették el, úgyhogy felhívtam a korábbi “tulajdonosaimat”, akik eljöttek értem és visszavittek Gasun-Burgusztába, ahol továbbra is nekik dolgoztam. Egy másik ember, Nyikolaj, szintén ott dolgozott. Egyszer megpróbáltunk elszökni, de elkaptak és visszavittek. Utána kikötöttek a radiátorhoz, és elvertek. Utána egy ideig nem hallottam az egyik fülemre, és nem tudtam felegyenesedni sem.

2015-ben a “tulajdonosaim” elvittek Elisztába a rokonaikhoz, ahol utat kellett aszfaltoznom és egyéb munkákat végeznem. A ház udvara egy temetővel volt szomszédos, amellett pedig egy erdő volt. Egy nap, amikor nem figyeltek oda, kiszöktem az erdőbe. Már este volt, és hallottam, hogy keresnek, de szerencsére nem találtak meg. Egy fa alatt aludtam. Hálistennek ez júniusban volt, úgyhogy nem volt hideg. Reggel kiértem az autópályára, és megpróbáltam leinteni az összes volgográdi rendszámú autót. Egyetlen volgográdi sem állt meg, de egy kalmük végül igen. Megegyeztünk, hogy felújítom a lakását Elisztában. Adott érte 10 000 rubelt  (kb. 50 000 forint), és még buszjegyre is adott a hazaúthoz.

2012 és 2015 között a Dzsanbinovok rabszolgája voltam. Számításaim szerint 450 000 rubellel (kb. 2,25 millió forint) tartoznak nekem az elvégzett munkámért.”

“Ülőmunka” a moszkvai metróban

“Kerekesszékes vagyok.” – mondja a 40 éves Vjacseszlav Kotlov. “Szverdlovszkból származom. Január 27-én a barátaimmal Moszkva központjában jártunk. Ott odajött hozzám egy Nyikolaj nevű ember, és kedvesen érdeklődött, hogy honnan jöttem, illetve hogy érdekelne-e egy ülve végezhető munka Moszkvában. Mivel nincsen semmi lehetőségem a pénzkeresésre, és munkanélküli vagyok, szinte azonnal igent mondtam. Vonattal elvittek Moszkva egyik külvárosába, Mitiscsibe, ahol egy ember elmagyarázta a teendőimet. Két másik kerekesszékes emberrel együtt kellett koldulnom a metróban. Általában az ún. “beosztott” a vagon egyik végében szállt fel, míg a “főnök” a másikban. Egy kerekesszékes munkás naponta átlagosan 6-7000 rubelt szedett össze (kb. 30-35 000 forint), de szinte az egészet oda kellett adni Nyikolajnak. Egyszer, amikor a “főnököm” nem figyelt oda, elmenekültem. Odamentem az első rendőrhöz, akit megláttam. Pár órát a kapitányságom töltöttem, amíg oda nem érkezett néhány tévériporter és önkéntes. Riportot készítettek velem, és végül segítettek hazajutni.”

A rendőrség nem szívesen avatkozik közbe

“Az emberek azért tartanak rabszolgákat, hogy spóroljanak a költségeken” – mondja Alexej Nyikitin, az “Alternatíva” nevű emberi jogi mozgalom egyik aktivistája.”Olyanokat keresnek, akik hiszékenyek és könnyen manipulálhatóak. Miután kiszemelték őket, szóba elegyednek velük. Szegény embereket keresnek, akik a lehetővé legkevésbé számítanak a családjuk számára. És persze olyanokat, akiknek messze van az otthonuk, és nem ismerik ki magukat az adott régióban.

A legtöbben úgy képzelik, hogy a rabszolgákat magas kerítésekkel őrzik, fegyveres őrökkel. Pedig nem így van: az őröknek sokat kellene fizetni. Márpedig a rabszolgákat azért tartják, hogy a minimumra csökkentsék a költségeket.

A jelenség leginkább Dagesztánban jellemző, ahol téglagyárakban dolgoztatják őket, illetve Kalmükföldön, ahol pásztorkodniuk kell.” De nemrég például Nyenyecföldön derült fény hasonló esetre. Egy helyi építési vállalat használt rabszolgákat a környező régiókból. A moszkvai koldusmaffia is rabszolgákkal dolgoztat. Sok köztük a mozgássérült. Ők egy külön kategória – gyakorlatilag teljesen védtelenek. Őket a legegyszerűbb megfélemlíteni.

A rendőrség általában nem szívesen avatkozik közbe. Nehéz bebizonyítani, ki a felelős egy ilyen fajta bűncselekményben. Minden a tanúvallomásokon alapul. Márpedig a tanúk szinte minden esetben maguk a rabszolgatartók, akiknek nem áll érdekében elmondani az igazságot, illetve a rabszolgák, akiket könnyű megfélemlíteni. Ezért, ha az áldozat nem tesz írásos vallomást, és nincs életveszélyben, akkor a rendőrség inkább nem tesz semmit. Olykor előfordul vádemelés, de akkor sem rabszolgatartás a vád, hanem bérkifizetés elmulasztása.”

Nyikitin elmondása szerint négy év alatt az “Alternatíva”aktivistái körülbelül 350 ember felszabadításában segédkeztek.

A Walk Free Foundation nevű nemzetközi szervezet szerint jelenleg mintegy 45,8 millió ember él rabszolgasorban az egész világon. Ide sorolják a kényszermunka és a prostitúció különböző fajtáit, az ember- és szervkereskedelmet, illetve bármi olyan munkaviszonyt, ami nem tartja tiszteletben az egyenlőséget illetve az emberi méltósághoz és szabadsághoz való alapvető jogot. A szervezet szerint Oroszországban 2016 májusában kicsit kevesebb, mint 1,05 millióan voltak ilyen helyzetben. Az ország ezzel a hetedik helyen áll Észak-Korea (1,1 millió) és Nigéria (875 ezer) között.

Megjelent: 2017. február 28.

Eredeti cikk



Kategóriák:Ázsia, Életmód, Európa, Gazdaság

Címkék:, , ,