Veszélyben az ír-északír határ nehezen kiharcolt szabad átjárhatósága

ireland-britttillusztráció: Vass Szabolcs

Aamna Mohdin – Quartz

Az Észak-Írországot az Ír Köztársaságtól elválasztó határ kérdése igazi lobbanáspontnak számított a több, mint 3600 ember életét követelő erőszakos konfliktusok évtizedei alatt. A brit fennhatóság alatt álló Észak-Írországot a sziget többi részétől elválasztó, 499 km hosszú határvonal mentén élők számára az őrtornyok és az állig felfegyverzett határőrök látványa a mindennapos rideg valóságot jelentette.

Mára a határ szinte észrevehetetlen – mondja Cathal McCall, a belfasti Queen’s Egyetem politológia- és nemzetközi tanulmányok professzora. Amikor a diákjai átmennek Írországba, megkéri őket, figyeljék meg, hol húzódik a határvonal. “Soha nem sikerül nekik” – mondja.

A határ eltörlése szimbolizálja azt a békefolyamatot, ami 1998-ban véget vetett az Észak-Írországban “The Troubles” (bajok)-ként emlegetett, erőszakos periódusnak. Az ún. nagypénteki egyezményt követően a határállomásokat és a brit határőrséget leszerelték, véget vetve ezzel London közvetlen uralmának is. Az (Írország felé húzó) köztársaságiak és az (Egyesült Királyság felé húzó) unionisták hatalommegosztási egyezményt kötöttek.

Az ír határ eltörlésének mozgatórugói az ír békefolyamat és a közös piac bevezetése voltak. Az áruk és az emberek jelenleg szabadon áramolnak az Egyesült Királyság részét képező Észak-Írország, és az EU-tag Ír Köztársaság között. Az ún. “közös utazási területen” az Egyesült Királyság és Írország együtt dolgozik a béke fenntartásán.

A Brexit-probléma

Mindez most veszélybe került – magyarázza McCall, aki széles körű kutatásokat végzett az európai határokról illetve határ menti együttműködésekről. Észak-Írország, annak ellenére, hogy a népszavazáson a maradás mellett döntött, az Egyesült Királysággal együtt távozni kénytelen az EU-ból. Mivel az északír határ ezzel az EU egyik külső határává válik, sokan attól tartanak, hogy a Brexit, illetve a “felügyelet visszaállítására” irányuló törekvések miatt újra bevezetik a határellenőrzést, ami ismét lángra lobbanthatja a régi feszültségeket, illetve destabilizálhatja a 20 éve tartó békefolyamatot.

A brit miniszterelnök, Theresa May is elismeri ennek kockázatát, ezért a kilépés tervét ismertető beszédében megerősítette kormánya elkötelezettségét arra irányulóan, hogy elkerüljék “a múltbéli határok” visszaállítását. Bár az Egyesült Királyság kiszáll a közös piacból és új vámegyezményeket fog kötni, May hangsúlyozta, hogy kormánya azon lesz, “hogy olyan praktikus megoldással álljon elő, amely lehetővé teszi a közös utazási terület megtartását az Ír Köztársasággal, ugyanakkor megvédi az Egyesült Királyság bevándorlási politikájának integritását is.”

Eleddig May beszéde szolgált a legtöbb konkrétummal arról, hogy hogyan is fog kinézni a gyakorlatban a Brexit, de ebből sem derül ki, hogy hogyan tervez véget vetni a brit kormány az EU állampolgárok szabad mozgásának – ami a Brexit egyik kulcseleme – úgy, hogy közben megtartja a közös utazási területet is.

“Valamiféle ellenőrzés mindenképp lesz” – mondja Feargal Cochrane, a Kent Egyetem konfliktuselemzési kutatóközpontjának igazgatója. “Valószínűleg azon múlik, hogy hogyan és milyen mértékben érinti majd mindez Írország és az Egyesült Királyság politikai és gazdasági ügyeit.”

McCall nincs meggyőződve arról, hogy egy határt “pusztán technológiai úton meg lehet erősíteni”. Szükség lesz emberi jelenlétre, ugyanakkor a brit határőrök állomásoztatása az ír határon “igencsak problematikus”.

McCall a következő alternatívát javasolja: az Egyesült Királyság (Anglia, Skócia, Wales, Észak-Írország) körbehatárolása helyett a kormány dönthetne úgy, hogy csak a Brit-szigetet határolja körbe, melyen Észak-Írország kívül esik. “Ez sokkal egyszerűbben felügyelhető és kivitelezhető lenne” – mondja, mivel jóval olcsóbb lenne az ellenőrző állomásokat a brit kikötőkbe felállítani.

Ugyanakkor elismeri, hogy ez az alternatív megoldás is rendelkezik egy jelentős hátránnyal: “Az északír unionisták britnek érzik magukat, és ragaszkodnak az Egyesült Királyság ideájához” – mondja McCall. “Úgy éreznék, hogy elvágták őket az Egyesült Királyság többi részétől, és belekényszerítették őket egy egyesült ír rezsimbe.”

A kompromisszum kiharcolása

Míg a Brexit szorgalmazói közül sokan egyszerűen figyelmen kívül hagyják a  problémát – Paul Nuttall, a Függetlenségi Párt (UKIP) jelenlegi vezetője, egyszer megjegyezte: “Ha határellenőrzés van, akkor határellenőrzés van… Engem személy szerint nem zavarna, ha lenne” – ír, északír, és brit politikai vezetők világossá tették, hogy megoldást szeretnének erre a minden felet érzékenyen érintő problémára.

“A kör négyszögesítéséről, vagyis a közös utazási terület fenntartásáról a vámunióból való kilépés mellett, nem dönthet egyoldalúan az Egyesült Királyság” – mondja Cochrane. “Szükségük lesz az EU együttműködésére, hogy engedélyezzenek egy alternatív megoldást.”

Az Európai Közösség vámügyi eljárásokért felelős volt vezetője szerint valamilyen szintű ellenőrzés visszaáll az ír határon a Brexit után, de hozzátette, hogy ezek minimalizálhatóak lennének, ha Írországnak és Észak-Írországnak sikerülne olyan külön egyezményt kötniük, mint ami nem EU-tag Norvégia és Svédország között is fennáll. A Norvégiába érkező forgalmat csak a norvég hatóságok ellenőrzik, míg a Svédországba érkezőt csak a svédek. Ezt a fajta egyezményt ugyanakkor javarészt az teszi lehetővé, hogy Norvégia tagja az Európai Gazdasági Térségnek, mely tagságot a brit kormány jelenleg nem szorgalmazza.

Bár McCall szerint a Brexit nem jelent közvetlen fenyegetést a békefolyamatra, megjegyzi, “hogy a határőrök jelenlétének szimbolikus üzenete nem jó.” Figyelmeztet, hogy mindez feltüzelheti a békét ellenző csoportok indulatait.

Miközben Írország, az EU és az Egyesült Királyság kompromisszumos megoldáson töri a fejét, Észak-Írország hatalommegosztási egyezménye is krízishelyzetbe került. A Sinn Féin által delegált miniszterelnökhelyettes, Martin McGuinness lemondott, ellehetetlenítve Arlene Foster első minisztert is (a hatalommegosztási egyezmény kimondja, hogy egy miniszter nem dolgozhat egyedül). McGuinness egy zöldenergia-program feletti nézeteltérés miatt mondott le, ami a jelenlegi állás szerint 490 millió fonttal (kb. 177 milliárd forint) fog többe kerülni a tervezettnél. Lemondó nyilatkozatában kitért több olyan pontra is, amelyben a két párt nem ért egyet, a melegházasságtól a “Troubles” időszak alatt történt gyilkosságok kivizsgálásának módjáig.

Észak-Írországban választások közelegnek, miközben a fejük felett lebeg a Brexit pallosa, és a meglévő állapot fenntartására senkinek nincs konkrét terve. Theresa May sikerre akarja vinni a Brexitet, és egy “globális Britannia” élén akar kormányozni. Az viszont nem egészen világos, hogy Észak-Írország hogyan illeszkedik bele ebbe a jövőképbe.

Megjelent: 2017. január 23.

Eredeti cikk



Kategóriák:Európa, Gazdaság, Közigazgatás, Politika

Címkék:, , ,