Kambodzsa: Hanyatlóban a buddhista szerzetesség intézménye

Euan Black – Southeast Asia Globe (Phnompen)

Ahogy Kambodzsa egyre modernizálódik, a buddhista szerzetesség intézményének hírnevét pedig szex- és drogügyek rendítik meg, a híres sáfrányszínű köntösök már nem parancsolnak akkora tekintélyt, mint egykoron.

1959-ben May Mayko Ebihara volt az első amerikai, aki egy kambodzsai falu életéről írt antropológiai disszertációt. Egy évtizeddel később két kötetben meg is jelentette Svay: Egy khmer falu Kambodzsában címmel. Egy modern kor előtti mezőgazdaságon alapuló idillt ábrázol, melynek alapkövei a család és a vallás, és amelyben a szerzetesek a “buddhizmus élő megtestesülései és lelki mozgatórugói”.

A gyors ütemű gazdasági fejlődés azonban a társadalmi viszonyok drámai átalakulásához vezetett a királyságban. Az urbanizáció eltávolította az embereket a falusi életviteltől, a modernizáció felemésztette a hagyományokat, és egyre több kambodzsai fordít hátat a szerzetességnek.

“A buddhizmus már nem olyan erős, mint egykoron.” – nyilatkozta Bunsin Chuon szerzetes, aki 1996 óta az Egyesült Államok és phnompeni Wat Langka templom között ingázva éli életét. “A technológiai fejlődésnek köszönhetően az emberek boldogabb életet élnek. Egyre kevesebb ember akar szerzetes lenni, mert a szerzetesi élet nem egy boldog élet.”

A Vörös Khmer előtt a pagodák oktatási és kulturális központként szolgáltak a falu életében, és kiemelt pozíciót élveztek a társadalomban. Penny Edwards történész szerint a szerzetesség intézménye, más néven szangha, a társadalmi felemelkedés kevés útjainak egyike volt. A buddhista kolostorban eltöltött nagyböjt a férfivá érés egyik rítusának számított. A fiúk kamaszkorukban vonultak be szerzetesnek, tanultak a buddhizmusról és a khmer kultúráról, aztán visszatértek a felnőtt világba.

A 29 éves Sinen Neaga vidékről származik. 17 évesen csatlakozott a szerzetesekhez és tíz évet töltött el velük, majd az ott szerzett tudását felhasználva emberi jogi képviselő lett. Elsőszülött fiúként a hagyományokhoz hűen szerzetesnek vonult. Így kiváló oktatásban részesülhetett, ami nagyon sok vidéki kambodzsai számára elérhetetlen –  ez győzte meg végül, hogy a szerzetesi életformát válassza. “Ha nem állok be buddhista szerzetesnek, akkor semmi esélyem nem lett volna arra, hogy középiskolában és egyetemen tanulhassak.”- nyilatkozta.

A szangha szociális és kulturális befolyását komolyan aláássa a kambodzsai világi iskolák és egyetemek egyre növekvő száma. “Régen, ha valaki irodalmat vagy bármi mást akart tanulni, akkor a templomba ment. Most nagyon sok lehetőség van, nem szükséges a templomba menni.” – nyilatkozta Chuon. Becslése szerint a phnompeni Wat Langka templom szerzeteseinek száma öt év alatt 300-ról 100-ra csökkent.

Khy Sovanratana, a Preah Sihanouk Raja Buddhista Egyetem rektorhelyettese, aki maga is 27 éve szerzetes, elmondta, hogy a több évtizede tartó gazdasági növekedés elhozta a kambodzsaiak számára az anyagi és technológiai jólétet, így a szangha már kevésbé vonzó számukra. “Sokkal több a munkalehetőség a kolostoron kívül. A fiatal fiúknak lehetnek családjaik és élvezhetik az életet, ami sokkal izgalmasabbnak tűnik a csendes, óvatos és visszafogott szerzetesi életnél.” – nyilatkozta.

A 20 éves Sengkak Ly, a Nemzeti Üzleti Egyetem tanulója csak nevetett, amikor megkérdeztük, hogy gondolkodott-e valaha azon, hogy szerzetesnek áll. “Nincs nekem időm szerzeteskedni.”-mondta. “Tanulnom kell, hogy jó munkát találjak. Nem igazán szoktam a vallásra gondolni.”

Az aszkéta életvitel gondolata elképzelhetetlen Rin Savath számára is, aki 25 éves és a Build Bright Egyetemen tanul pénzügyet. “Soha nem leszek szerzetes, és soha nem is akartam az lenni, mert ha belépsz a rendbe, akkor elveszted a szabadságod, és a társadalom is másképpen néz rád.”- nyilatkozta.

2016 júniusában, Vong Chet-et, Sziemreap város egyik kerületi pagodájának vezetőjét 15 év börtönre ítélték fiatal szerzetestanoncok megerőszakolásáért. Az eset nem volt egyedülálló. Két másik szerzetest fiatalkorú lányok megerőszakolásáért ítéltek el, másik kettő pedig drogkereskedelem miatt került börtönbe 2015-ben.

A buddhista hatóságok igyekeztek eltussolni az efféle ügyeket, de a közösség felháborodása egyre csak fokozódott a szerzetesekkel szemben, akiknek elvileg az lenne a feladatuk, hogy példát mutassanak.

Akik mégis csatlakoznak, azok sem maradnak sokáig a szerzetesek között. Ennek következménye, hogy csak kevés szerzetes ismerkedik meg olyan szinten a főbb írásokkal, hogy Buddha tanításait (dhamma) hitelesen adhassa át. Sovanratana szerint az oktatás hanyatlása “jelentős visszaesés az buddhizmus fejlődésében és az ország szerzetesi életének színvonalában”.

Egyre erősödnek azon aggodalmak, miszerint a modern szerzetesek nem értik a dhammát és a tíz előírást sem tartják be szigorúan, valamint hogy sokan csak azért öltik magukra a sáfrányszínű lepelt, hogy ingyenes oktatásban részesüljenek, illetve mások nagylelkűségéből profitáljanak.

Egy 26 éves phnompeni masszázsterapeuta, Ren megerősítette lapunknak a fenti aggodalmakat: szerinte a mai szerzetesek már nem alkalmasak a lelki vezetői szerepre. “A szerzetességet egy elfoglaltságnak tekintik, de nem próbálják megérteni a szentírást. Mi hiszünk ebben a vallásban és felnézünk rájuk, de ha ők igazán nem tudnak semmit, akkor miért nézzünk fel rájuk?”

Sovanratana szerint a tanítóknak elővigyázatosabbnak kellene lenniük azokkal szemben, akik csatlakozni akarnak a szanghához, ezzel is kiszűrve a “bajkeverőket”. “Az oktatóknak háttérkutatást kellene végezni a jelentkezőknél. A drogfüggőket nehéz megváltoztatni. Az nem úgy megy, hogy egy csapásra erkölcsös személlyé válnak.”

Abból, hogy egyre többen hagyják el a szerzetesi életet, hogy élvezhessék a kapitalista növekedésből adódó előnyöket, illetve hogy még többen vannak azok, akik megkérdőjelezik a szangha tekintélyét, könnyű levonni a következtetést, miszerint Kambodzsában egyre csökken a buddhista vallás befolyása. A Kulturális és Vallási Minisztérium szerint azonban a népesség 95%-a buddhistának vallja magát.

Philip Coggan szerző szerint a szangha hanyatlása nem befolyásolta a buddhista vallást Kambodzsában, hiszen a szerzetesek személyes problémáikra keresnek megoldást, és “szinte egyáltalán nem játszanak szerepet a főbb vallási eseményeken”. Coggan sokkal nagyobb jelentőséget tulajdonít a modernizációnak.

“A gazdasági növekedés magával hozta a fogyasztást (“csillogó tárgyak”), így a buddhizmus erkölcsi tanításai (“a csillogó tárgyak elutasítása”) a háttérbe szorultak, átkerültek a “mágikus” oldalra. Ebben a világban a szellemvilágtól várják a “szerencse” közvetítését, ami a buddhista vallásban valós és formálható dolognak számít.” “A buddhizmus tehát köszöni szépen, jól van. A vallási események még mindig tömegeket mozgósítanak.”

Chuon szerint viszont azok, akik csak ünnepnapokon mennek a pagodába, nem “igazi buddhisták”. “Sokan csak a szüleikkel mennek a templomba, ünnepekkor. Nem gyakorolják a vallást. Ha valaki csak azért megy templomba, mert el akar űzni egy rossz szellemet, mert rosszat álmodott vagy balszerencséje volt, az nem buddhizmus.”

A legtöbb buddhista kultúra meghatározása szerint buddhista az, aki oltalomra lel a buddhizmus három ékszerében (Buddha, dhamma és szangha) és/vagy  bizonyos mértékig betartja az előírásokat.”- mondta Scott Mitchell, a kaliforniai Buddhista Tanulmányok Intézet kutatója. “Ugyanakkor azt hiszem, hogy az adott vallásos közösségtől függ, hogy mitől fogadnak el valakit gyakorló közösségi tagnak.”

Az, hogy a buddhizmus befolyása csökkent-e vagy sem Kambodzsában, nagy mértékben függ a buddhizmus definíciójától. Ez a definíció a történekem során képlékenynek bizonyult – Mitchell szerint ez a vallás egyik erőssége. “A buddhista intézmények és közösségek a dhammát próbálják jelentéstartalommal megtölteni, abban a kontextusban, amelyben éppen vannak. A cél nem feltétlenül a társadalmak megváltoztatása, hanem az egyén dhamma felé terelése.”

A buddhizmus túlélte a Vörös Khmer rezsimet. Ennél mi sem bizonyítja jobban szívósságát. Sovanratana hisz abban, hogy továbbra is erőst befolyást képes kifejteni a kambodzsai társadalomra. “Kambodzsában a buddhizmus hagyománya még mindig nagyon erős, annak ellenére, hogy történt pár rossz dolog.”- mondta. “Néhányan ideiglenesen hátat fordítanak neki, de majd visszatérnek. A buddhizmus és a khmer kultúra ugyanis szinte elválaszthatatlanok egymástól.”

Megjelent: 2017. február 1.

Eredeti cikk



Kategóriák:Ázsia, Életmód, Kultúra

Címkék:, , ,