Lehet-e tananyag a Mein Kampf-ból? Érvek és ellenérvek

Julia Bernewasser – Die Zeit (Hamburg)

Hitler Mein Kampf-jának új, 1966 oldalas, történészek által kommentált kiadása bestseller lett. Nem kis kihívás ez a történelemtanárok számára.

Nagy nyugtalanságot okozott 2016 januárjában a kérdés: kell-e Hitler Mein Kampf-ját olvasniuk a diákoknak történelemórán? Kötelező lesz? Szabad ezt egyáltalán megengedni?

Mikor egy évvel ezelőtt a müncheni Kortörténeti Intézet (Institut für Zeitgeschichte) megjelentette a Mein Kampf 1945 óta első új kiadását (két kötetes, 1966 oldalas és 3500 kommentárt tartalmaz), az oktatásügyi miniszterek, tanáregyesületek, történelem professzorok és a Zsidó Központi Tanács (der Zentralrat der Juden) mind más véleményen voltak a fenti kérdésről. 70 évig tiltották a mű utánnyomását, azonban a szerzői jog érvényessége most lejárt. Legyen-e tananyag ez az új kiadás? A szövetségi oktatásügyi miniszter, Johanna Wanka és a Német Tanáregyesület elnökének, Josef Krausnak a véleménye szerint feltétlenül be kell vezetni a könyvet a tananyagba. Mindezt azért, hogy demitologizálják és megcáfolják Hitler állításait, amolyan prevenciós munkaként.

A Zsidó Világkongresszus szerint felelőtlenség a Mein Kampf tananyagként való felhasználása, mivel a könyv szélsőjobboldali eszméket terjeszt, és félő, hogy fogékonnyá teszi a diákokat Hitler ideológiájára. A Mein Kampf maradjon csak “a történelem méregszekrényében”. Thomas Krüger, a politikai oktatás szövetségi központjának elnöke (Bundeszentrale für politische Bildung), ezzel szemben nem ért egyet azzal,  hogy ennyire központi szerepet tölt be Adolf Hitler személye e kérdésben.

Végül néhány oktatásügyi minisztérium – úgy mint Alsó-Szászország, Bréma vagy Bajorország -, döntése szerint a kommentárokkal ellátott kiadással ajánlott ugyan tanórákon foglalkozni, de nem kötelező. Máshol, mint például Hamburgban vagy Türingiában nem szükséges az új kiadást használni.

De mi a helyzet most, egy évvel később az iskolákban? A Kortörténeti Intézet (Institut für Zeitgeschichte) a kritikai kiadással nagy sikert könyvelhet el. A Mein Kampf bestseller lett 85000 eladott példánnyal, ráadásul ezekben a napokban jelenik meg a hatodik kiadása. Nem lehet ugyanakkor tudni, hogy hány darab került a tantermekbe. A Kortörténeti Intézet szerint ezt a kérdést azért sem lehet megválaszolni, mert a legtöbb példány nem megrendeléssel kelt el, hanem a könyvesboltokban vásárolták meg őket. Ezeket a vásárlókat nyilván érdekli a politika és a történelem, bizonyára tanárok is vannak köztük. Osztályok számára érkező, nagy tételű megrendelések azonban nem voltak. A Filológusok Szövetségének (Deutscher Philologenverband) elnöke, Heinz-Peter Meidinger becslése szerint a Mein Kampf-ra beruházó német iskolák százalékos aránya “egy egyjegyű szám” lehet. Sok hűhó Hitlerért?

Peter Johannes Droste, 57, egy aacheni gimnáziumban tanít. Sok más történelemtanárhoz hasonlóan nem használja Hitler gyűlöletkeltő írásának új kiadását. Amikor a tanítványaival a nemzetiszocializmus korszakát veszik, inkább a tankönyveket és forrásgyűjteményeket  használja – és a Mein Kampf-ból vett részletek is idetartoznak. “Ez nekünk nem újdonság! A tankönyvekben mindig is voltak a Mein Kampf-ból kiragadott részletek” – mondja Droste. Nincs szükség az 1966 oldalas új kiadásra ahhoz, hogy a gyerekeknek Hitler világnézetéről és a nácik szörnyű tetteiről tanítani tudjunk. Droste inkább megnézeti Joseph Goebbels propagandáját, vagy a diákokkal koncentrációs táborokba látogatnak el: “Ott válik igazán érthetővé, micsoda következményei lettek az ideológiának.”

Hasonlóképpen vélekedik Johannes Heinßen is. Az Alsó-Szászországi Történelemtanárok Egyesületének elnöke szerint, attól még nem lesz automatikusan jobb az oktatás, vagy nem feltétlenül lesz érthetőbb a német történelem, hogy beleolvasnak a Mein Kampf-ba. “Ehhez a Mein Kampf egyszerűen túl rosszul és zavarosan van megírva.” Több oldalt egyszerre elolvasni belőle megerőltető lehet a diákok számára és még nehezen is érthető. Heinßen szerint a minisztériumok túlbecsülték az új kiadás tanításban való hasznosságát.

A Kortörténeti Intézet történészei három évig dolgoztak a kritikai kiadáson: ellenőrizték az életrajzi adatokat, megcáfolták a hamis állításokat, elmagyarázták az ideológiai fogalmakat és kontextusba helyezték a művet. Mindez tényleg használhatatlan a diákok számára?

A tanárok többsége egyértelműen így gondolja. “Az egyetemek és az egyetemi diákok számára nagyszerű lehetőség a mű kritikai tanulmányozása. A középiskolai történelem tanításhoz viszont túl komplex.” – véli Ralph Erbar, a Rajna-vidék-Pfalz tartományi Történelemtanárok Egyesületének elnöke és szóvivője. Míg a tudomány értékeli a kis híján 2000 oldalt, addig a diákokról ez már nem mondható el.

Christian Müller egyike azon keveseknek, akik más véleményen vannak. A 34 éves férfi középiskolai történelemtanár Osthofen bei Worms-ban. Először négy évvel ezelőtt, még joggyakornokként foglalkozott a Mein Kampf tanulmányozásával. Akkoriban is lehetett már tudni, hogy a Kortörténeti Intézet egy új kiadást tervez. Müller ezt választotta vizsgadolgozata témájául. Azt akarta kideríteni, hogy mennyire lehet hasznos a mű, mint tananyag.

“Szabad egyáltalán ezt olvasnunk?” – kérdezték elsőként a diákjai. Azt válaszolta, hogy természetesen, hiszen nem a könyv olvasása, hanem az utánnyomása tiltott. “Ez a mű a tiltottság varázsával rendelkezik, ami a diákok számára izgalmas” – állapítja meg Müller. Reményei szerint a gyűlölködő írás iránti érdeklődés talán a német történelem iránti érdeklődést is meghozza. Mielőtt belelapoztak volna a könyvbe – akkoriban még nem a kommentált kiadásba – a következő kérdésekre kerestetett választ a diákokkal: Miért vannak olyan heves viták e körül a könyv körül? Jogilag rendben van-e az, hogy utánnyomása lesz? Erkölcsileg támogatható, vagy meg kellene akadályozni az új kiadást? Ezután három fejezetből kiválasztott részletet tett a diákok elé: egyet a nép- és rasszfogalom fejezetéből, egyet a keletpolitika és egyet Hitler önéletrajzi adatainak fejezetéből. “Ezekből nagyon világosan látszódott az ideológia, de a háborús tervek is. Máris megvan az alapunk ahhoz, hogy a rasszizmusról, antiszemitizmusról vagy a szociáldarwinizmusról beszéljünk.”

Müller hamarosan megint beveti a Mein Kampf-ot az óráin. A tizenkettedikesnek tartott óráin már a kritikai kiadást használhatja. Ez nem csak számára, mint tanárnak megkönnyebbülés. “Így a diákok láthatják, hogyan néz ki egy a forrásanyagokkal kritikusan eljáró mű. Megkérdőjelezni egy szöveget nagyobb munka, mint aláhúzni öt szót.”

Müller novemberben továbbképzést tartott azzal a céllal, hogy megmutassa a tanártársainak,  hogyan lehet a könyvet a tanítás során felhasználni. Néhányan közülük már dolgoztak tankönyvekben előforduló Mein Kampf részletekkel. “De visszarettentek attól, hogy bevigyék a könyvet az óráikra.” Pedig Müller szerint nem történne más, minthogy megbeszélnék a beszédeket, pártprogramokat a diákokkal. “Ezt mindannyian csináltuk már.”

A tanárok el vannak bizonytalanítva – állítja a Heinz-Peter Meidinger, a Filológusok Szövetségének (Deutscher Philologenverband) elnöke is. Politikailag kényes kérdés! Jobb nem foglalkozni vele! A Mein Kampf körüli hetekig tartó viták eredménye, hogy “a tanárok jobban félnek a Harmadik Birodalomból fennmaradt forrásanyagokhoz nyúlni, nehogy valamit rosszul tanítsanak és aztán támadni lehessen őket.”

A tanáregyesület elnöke, Josef Kraus is sajnálatosnak tartja, hogy a történelemtanárok tartózkodóbbak lettek. “Ostobaság elzárni ezt a könyvet a diákok elől. A tanáraink megbízhatóak és óvatosan használnák fel az óráikon.” – mondja. Másfelől viszont nem tartja valószínűnek, hogy egy tanárnak lenne ideje egy majdnem 2000 oldalas művet egyedül feldolgozni. Igaz, hogy rengeteg megjegyzés található a kritikai kiadásban, de ezek nem a diákok számára írt segédanyagok. “Ez a könyv használatával idővel majd változni fog.”

Kraus ezzel azokra a tematikus füzetekre céloz, amelyek a kritikai kiadáshoz készültek és a Stark Kiadó, valamint a Politikai Oktatómunka Bajorországi Központja (Bayerische Landeszentrale für politische Bildungsarbeit) most jelentet meg. Az 1966 oldal helyett, ezek egyszerre 70 oldalt elemeznek a Mein Kampf-ból. Reményeik szerint ez bátorítólag fog hatni a tanárokra. A füzetek kiegészítő anyagokat tartalmaznak az eredeti és az új kiadás  keletkezéstörténetéhez és a fogadtatásukhoz, valamint tippeket adnak a tananyagként való felhasználáshoz. Egyike a feladatoknak például, hogy a diákok három különböző Mein Kampf kiadás borítóját hasonlítják össze, és megpróbálják kidolgozni a kiadóik álláspontját a műről és a korszakról. Egy másik feladat abból áll, hogy az eredeti szöveg és a kritikai megjegyzések összevetése után megbeszélik, hogy milyen önellentmondásokba keveredett Hitler. Hogy hány tanár érdeklődött eddig a füzetek iránt, azt sajnos a Stark Kiadó nem tudja megmondani. Minden történelemanyagot – nem csak a Mein Kampf-hoz tartozó füzeteket – előfizetéssel rendelik az iskolák vagy az egyes tanárok.

Kérdés, hogy aztán valóban felhasználják-e a történelem tanítás során. Ezt nem tudhatjuk.

Megjelent: 2017. február 9.

Eredeti cikk



Kategóriák:Európa, Kultúra, Oktatás, Tudomány

Címkék:, , ,