Olaszország: dolgozó migránsokból illegális bevándorlók

Annalisa Camilli – Internazionale (Róma)

Michael két évvel ezelőtt érkezett Ghánából Olaszországba, és még mindig nem tudja, hogy megkapja-e a tartózkodási dokumentumokat, annak ellenére, hogy már pár hónapja egy elektromos berendezéseket gyártó cégnél dolgozik, és munkaadója fel szeretné venni őt a gyakornoki idő leteltével. “Nagyon jól érzem magam, szeretem a munkám” – mondja mosolyogva Michael, miközben arról mesél, hogyan is szelte át Niger sivatagjait Líbia felé.

“Amikor 2012-ben elindultam Ghánából, azt gondoltam, hogy Líbiában maradok dolgozni. A saját hazámban politikai üldözött voltam és el kellett szöknöm, mert az ellenzéki pártot, a New Patriotic Party-t (NPP, Új Hazafias Párt) támogattam. Ez az a párt, amelyik 2012-ben megvétózta a választásokat. Líbiában szörnyű tapasztalatokat szereztem, letartóztattak, Líbia egy veszélyes ország.” Pöttyös inget visel, hozzá egy fekete bőrdzsekit, az olasztudása még kicsit döcög, de Michael mindenáron megpróbálja azon a nyelven kifejezni magát, amit épp most sajátít el, újra és újra nekifut az olasz szavaknak, majd amikor attól tart, hogy nem értették meg, átvált angolra. “Olaszul tanulok és nagyon tetszik a nyelv. Sok barátom van Torinóban, az egyesületből is sokan segítettek abban, hogy tanulhassak, aztán gyakornok lettem egy cégnél, ahová most fel is szeretnének venni.”

Ha elutasítanák a menedékkérelmét, Michael újra illegálisan tartózkodna az országban

Két Olaszországban eltöltött év és a nehézségek árán megszerzett pénzügyi önállóság után, amelyet a SPRAR (menekültekkel és menedékkérőkkel foglalkozó olasz védő- és támogatórendszer) befogadó állomás gyakornoki programja tett lehetővé, Michael még mindig nem tudja, mi is lesz a jövőben. Annak a kockázata is fennáll, hogy a fellebbviteli bíróság is megtagadja a menedékkérelmét, a munkaadójának akkor pedig vissza kell vonnia a munkaajánlatát, ami már készen, csupán aláírásra vár a fiókban. Hiszen, ha véglegesen elutasítanák Michael menedékkérelmét, akkor újra illegális státuszba kerülne, érvényes dokumentumok nélkül pedig nem dolgozhat és lakást sem bérelhet.

Visszakerülne az illegalitás bizonytalan világába, újra egy lenne az olasz befogadó rendszer kísértetei közül. Egy rendszer, ami egyrészt pénzt fektet az integrációs programokba, másrészt nem értékeli a pozitív tapasztalatokat. “Ha a bíróság első fokon született döntése elleni fellebbezés rosszul sülne el, akkor elveszíteném a munkámat, a lakásomat, mindent. De nem mennék vissza Ghánába, itt van az életem, tanulni és dolgozni jöttem ide” – mondja Michael határozottan.

Az illegális bevándorlók üzeme

Michael története nagyban hasonlít ahhoz a több száz menedékkérő sorsához, aki évek óta él Olaszországban, és, aki sok éves várakozás után elutasító választ kapott a menedékkérelmére annak ellenére, hogy időközben megtalálta helyét a társadalomban, és a SPRAR befogadó állomások programjainak köszönhetően munkához is jutott.

“Sajnos egyre gyakrabban fordul elő, hogy a fiatalokkal, akik nálunk laknak, visszautasító választ kell közölnünk, először a területi bizottságtól, majd a bíróságtól”- magyarázza Carla Mariani, az Esserci di Torino nevű egyesület egyik alkalmazottja, aki már 23 éve foglalkozik bevándorlók befogadásával. “A lakásban, ahol Michael él, hatból négy fiatal kapott elutasító választ” – meséli. “Ma reggel is meg kell mondanom egy fiatal srácnak, hogy nem fogadták el a kérelmét. Három éve él velünk és most hét napon belül el kell hagynia a házat.”

“Nekünk dolgozóknak is hatalmas kudarc ez, hiszen értelmetlenné válik a munkánk. Torinóban szerencsére a gyakornoki programok és a munkahelyi ösztöndíjak is nagyon jól működnek, a fiataloknak sikerült beilleszkedniük a munka világába” -folytatta Mariani. “Azonban a védelem elutasítása mindent tönkretesz. Mikor negatív választ kapunk, az összes munkánk egy csapásra megsemmisül, a fiatalok pedig nagyon elkeserednek. Aki nem dolgozik velük, az nem is képes felfogni, mennyire is igyekeznek a srácok. Ez az életük projektje.”

2016-ban a menedékkérelmek 56%-ra érkezett elutasító válasz

Torino város SPRAR rendszere nagyon jól működik, 350 gyakornoki programot indít el évente. Azonban az integrációs folyamatokat sem a területi bizottságok, sem a bíróságok nem értékelik, és Olaszországban egyelőre nem létezik más út, hogy valaki munkavállalási okokból tartózkodási engedélyhez és szabályos dokumentumokhoz jusson.

“A bírók számára a munka ténye és a fiatalok beilleszkedésének foka egyáltalán nem fontos a tartózkodás engedélyezése szempontjából” – magyarázza az egyesület munkatársa. És a helyzet csak romlik: 2016-ban az előző évhez képest 47,2%-kal nőtt a menedékkérelmek száma Olaszországban, azonban ezzel egy időben megnyúlt a kérelmek hatósági elbírálásának ideje is. Az átvizsgált kérelmek száma, amelyekkel az Olaszországban működő 20 bizottság foglalkozott, 10%-kal csökkent az elmúlt év ugyanezen időszakához képest.

Ezzel szemben azonban megnőtt az elutasítások száma a területi bizottságok részéről. A 2017. január 31-i jelentés szerint, amelyet Angelo Trovato, tartományi képviselő és a menedékjoggal foglalkozó nemzeti bizottság elnöke nyújtott be, 2016-ban a menedékkérelmek 53%-át utasították el, azaz minden második kérelmet. 2014-ben 32% volt a visszautasított kérelmek aránya, 2013-ban 29%, 2012-ben pedig 21%.

A legtöbb személy, aki elutasító választ kap a területi bizottságtól, bírósági fellebbezést nyújt be. 2014 és 2016 között 53.438 fellebbezést nyújtottak be, és az esetek 70%-ában elfogadták ezeket. Ez azonban egy olyan hihetetlenül magas arány, hogy ugyanakkor kétségbe is vonja a területi bizottságok elbírálásait. Mindemellett a helyzet egyáltalán nem egységes Olaszország területén: bizottságról bizottságra, bíróságról bíróságra változik az elbírálás, mégpedig olyan logikák mentén, amelyek néha túlzottan is önkényesnek tűnnek.

“Bizonyos bíróságok elfogadnak egyes kérelmeket, más bíróságok, vagy Olaszország más régiói azonban ugyanazt a helyzetet negatívan értékelik. Nekünk, az egyesület munkatársainak, olyan ez, mint a lottósorsolás” – magyarázza Carla Mariani. “Egyre gyakrabban fordul elő, hogy a munkaadók ügyvédhez fordulnak, mert bíró elé akarnak járulni és nyilatkozni szeretnének arról, hogy hajlandóak foglalkoztatni a fiatalokat.”

“A fiatalok, másrészt, nem hajlandóak elhagyni az országot. Még akkor sem, amikor az olaszországi jövőjükről alkotott terveiket derékba törik. A hatóságok azt hiszik, hogy a fiatalok majd visszatérnek a származási országukba, azonban csupán azt érik el, hogy ‒ a legjobb esetben ‒ az illegális munkaerő-toborzók kezére kerülnek, legrosszabb esetben pedig a bűnözők világa szippantja be őket.” – állítja Mariani. Carlo Perego, a Caritas Migrantes alapítvány elnöke, már 2016 májusában felhívta a figyelmet arra, hogy ez a mechanizmus egyre nagyobb dimenziókat ölt: “Egyre nő azok száma, akiknek elutasítják a menedékkérelmét. Fontolóra kell venni azt a lehetőséget – ez pedig mindenekelőtt a kormány feladata –, hogy humanitárius tartózkodási engedélyeket bocsássunk ki azért, hogy megakadályozzuk egy láthatatlan és kiszolgáltatott embertömeg kialakulását.”

Menedék nélkül

Torinóban körülbelül ötven kérelmező kapott “dupla elutasítást”, azaz elutasító választ mind a területi bizottság, mind a bíróság részéről, még abban az esetben is, amikor már gazdasági és munkavállalási szempontból is beilleszkedtek. Ez a helyzet arra ösztönözte az egyesületek munkatársait, ügyvédeket és a torinói szervezeteket, hogy 2016 decemberében elindítsanak egy kampányt SenzaAsilo (magyarul: menedék nélkül) néven azzal a céllal, hogy felhívják a hatóságok figyelmét erre a jelenségre. „”A harmadik találkozónál járunk és a projekt hatalmas érdeklődésre tett szert a régiónkon kívül is, ami annak a jele, hogy a téma valós problémákat rejt” – magyarázza Anna Bertrand, a kampány és a Progetto tenda nevű egyesület munkatársa.

“Találkozót kértünk a tartományi kormánytisztviselőtől, hogy jobban összedolgozhassunk a területi bizottságokkal, nemzeti szinten pedig támogatjuk a kampányt, amely aláírásokat gyűjt a bevándorlásról szóló törvényszöveg megváltoztatásához (ez az úgynevezett Bossi-Fini törvény). Szerintünk a legnagyobb problémát a jogszabályi keret jelenti, amely nem engedélyezi azon személyek munkavállalási okokból történő legalizálását, akik már egy ideje Olaszország területén élnek” – magyarázza Betrand.

Az illegális bevándorlók hadseregét hozzuk létre, ha így folytatjuk

“Az elutasításokat sajnos nagyon hangsúlyosan jellemzi a mérlegelési mozgástér, amely nem veszi igazán figyelembe a már létező társadalmi beilleszkedés folyamatát” – áll a SenzaAsilo alapító okiratában. Olyan embereket illegalitásba juttatni, akik már jártak a befogadó állomásokon, nem csupán az ő saját erőfeszítéseiket és befektetésüket teszi hiábavalóvá, hanem a szervezetek munkatársainak tevékenységét is, nem is beszélve az elpocsékolt közpénzekről.

“Astiban 140 befogadott személyből 60 kapott elutasító választ” – meséli Alberto Mossino, a Piam nevű szervezet alapítója. “Olyan személyekről van szó, akik 2014 és 2015 között érkeztek Olaszországba, mindegyikőjük járt olasz nyelviskolába és egyéb képzésre is, ezen túl legalább két hónapos gyakornoki vagy önkéntes munkaprogramban is részt vett. Van olyan is közöttük, aki már munkát is talált. Ha úgy vesszük, hogy mindegyikőjük 18 hónapon keresztül napi 35 euróba került az államnak, akkor ez azt jelenti, hogy 1.228.500 eurót dobtunk ki az ablakon” -folytatja Mossino. “Ezekből a fiatalokból állampolgárokat, dolgozókat és adófizetőket faraghattunk volna, azonban így az illegális embertömeget népesítik majd.” A SenzaAsilo programhoz számos vállalat is csatlakozott, akik a pozitív beilleszkedési folyamatok mellé állnak.

“Nem olyan régen az egyik szupermarket tulajdonosa bevallotta, hogy mielőtt személyesen is találkozott volna egy menedékkérővel, aki azóta eladóként dolgozik nála, félt a bevándorlástól. Azonban amint megismerte a fiatal srácot, megváltozott a véleménye az egész jelenségről” – meséli Anna Bertrand. “Az ilyen jellegű tapasztalatok értéke nem csupán gazdasági, hanem társadalmi és kulturális is.”

Az egyesületek munkatársai és a szervezetek szerint a menedékkérőkből egyre gyakrabban lesznek illegális bevándorlók, mert az olasz törvénykezés nem ad ki tanulmányi vagy munkavállalási okokból tartózkodási engedélyt, és mert az olasz bevándorlási politika egyre inkább a migránsok kriminalizálásáról szól, továbbá azt az elgondolást képviseli, miszerint a befogadást vészhelyzetként kell kezelni.

“Sokkal okosabb lenne, ha hozzányúlnánk a külföldiek legalizálásának mechanizmusához úgy, hogy figyelembe vesszük a munkahelyi, családi és már létező társadalmi kötelékeket, amelyeket ezek a személyek a beilleszkedés során alakítottak ki” – állítja Dario Belluccio, az Associazione studi giuridici sull’immigrazione (Asgi, a bevándorlás jogi tanulmányozásával foglalkozó egyesület Olaszországban) ügyvédje. “És ezt nem merő jószívűségből kell megcselekedni, hanem azért, mert a legális tartózkodási engedély és az integráció az, ami “láthatóvá” teszi ezeket az embereket, és nem hagyja őket bizonytalan társadalmi és munkavállalási helyzetbe süllyedni” – állítja Belluccio.

“Az illegális bevándorlók seregét hozzuk épp létre, pedig más utat is választhatnánk” – mondja végezetül Anna Bertrand.

Megjelent: 2017. február 8.

Eredeti cikk



Kategóriák:Európa, Gazdaság, Közigazgatás, Politika

Címkék:, ,