A mesterséges intelligencia térhódítása miatt felértékelődik az érzelmi intelligencia szerepe

Megan Beck, Barry Libert – Harvard Business Review

A gépi tanulás és a mesterséges intelligencia (MI) robbanásszerű felemelkedése, a legtöbb világmegváltó technológiáéhoz hasonlóan, egyszerre izgalmas és félelmetes. Izgalmas belegondolni, milyen sokféle módon tehetik jobbá az életünket, az időbeosztásunk kezelésétől az orvosi diagnózisok felállításáig; ugyanakkor félelmetes belegondolni abba, hogy milyen változásokat fognak hozni a társadalomban és személyes kapcsolatainkban, illetve hogy milyen hatással lesznek a karrierünkre. A gépi tanulás elterjedése miatt nekünk, embereknek új készségeket kell elsajátítanunk, hogy megkülönböztessük magunkat. De melyek ezek a készségek?

Régóta tudjuk, hogy az MI, az automatizálás és a robotika meg fogja változtatni a munkaerő-piacot. Az önvezető autók miatt több, mint háromezer teherautósofőr lesz kénytelen új munka után nézni, a Tesláéhoz hasonló robotikus gyártósorok elterjedése pedig a gyári állások számát fogja megtizedelni, mely jelenleg 12 millión áll, és egyre csökken. És ez még nem minden. Az MI fejlődésével – ami jelenleg gyors ütemben zajlik, – nem csak a “cselekvést”, de a “gondolkodást” igénylő állásoknak is sokkal szélesebb skálája lesz érintett a változásokban. Olyan munkakörökről beszélünk, amikről eddig álmunkban sem gondoltuk  volna, hogy egy valóságos, szakképzett emberi lény részvétele nélkül is elvégezhetők, például: tanár, orvos, pénzügyi tanácsadó, tőzsdei bróker, marketinges, üzleti tanácsadó.

Nem kellene túl büszkének lennünk ahhoz, hogy belássuk: egyszerűen vannak dolgok, amiben a gép jobb, mint az ember. Sok, szakképzettséget igénylő munkakör tulajdonképpen egyazon folyamattal írható le:

  1. Adatgyűjtés
  2. Adatelemzés
  3. Eredmények értelmezése
  4. Javasolt eljárás meghatározása
  5. Eljárás megvalósítása

A fenti folyamat rengeteg munkakörre igaz. Az orvosok vizsgálatokat végeznek, az eredményt elemzik és értékelik, ez alapján felállítják a diagnózist, gyógymódot javasolnak, végül a pácienssel együtt dolgoznak a terápia megvalósításán.

A pénzügyi tanácsadók adatokat gyűjtenek és elemeznek ügyfeleikről, illetve potenciális befektetési eszközökről; ezeket bizonyos tényezők – pl. kockázattűrés – figyelembe vétele mellett értelmezik, befektetési stratégiát javasolnak, majd segítenek az ügyfeleknek véghez vinni a stratégiát.

Az üzleti tanácsadók jobbára ugyanezt csinálják, de üzleti problémákat diagnosztizálnak, illetve oldanak meg.

Az említett munkakörökben a magasan képzett szakemberek három képességük miatt tudnak sok pénzt elkérni a munkájukért: az első lépések rutinfeladatait gyorsan és pontosan képesek elvégezni; kellő tapasztalattal és ítélőképességgel rendelkeznek a megfelelő eljárás meghatározásához; valamint értenek hozzá, hogy az ügyfelet hogyan támogassák a kijelölt úton. Az első kettő területen az MI és a gépi tanulás nagyon hamar meg fogja haladni a képességeinket, ami azt jelenti, hogy azoknak az embereknek, akik az említett munkakörökben talpon szeretnének maradni, másfajta tudásra kell szert tenniük.

Könnyű látni, hogy az automatizált rendszerek milyen szerepet játszhatnak az adatok gyűjtésében és elemzésében. Elfogadtuk már, hogy az ilyen típusú feladatokat a gépek jól végzik el. De a potenciáljuk ennél jócskán túlmutat. Az embereknek vannak korlátaik, és sokszor elfogultak is. Az orvosok soha nem lesznek képesek a szakterületükön minden egyes újonnan megjelent tanulmánnyal lépést tartani. Ehelyett kénytelenek személyes tudásukra támaszkodni. A tanácsadók is csak meghatározott számú üzleti transzformációt kísérhetnek végig karrierjük során. Prioritásaikat, elvárásaikat, meglátásaikat viszonylag szűkös tapasztalataik alapján alakítják ki. Egy emberi lény nem tud egyszerűen még több szerverre csatlakozni, amikor már nem képes több új információt befogadni. Ehelyett saját – gyakran elfogult – hajlamainkra, szokásainkra, szabályrendszerünkre hagyatkozunk.

Egyesek azt mondják, hogy soha nem bíznák egy gépre az olyan fontos döntéseket, mint az egészségük és a pénzügyeik kezelése, de ez huszadik századi gondolkodás. Az új generáció szoros kapcsolatot ápol az okosgépekkel, megbízik bennük, sőt, gyakran szívesebben bízza magát rájuk, mint emberekre. Hovatovább az eredményekkel nehéz vitába szállni. Az IBM Watsonja már megfejtett olyan orvosi ügyet, amibe az orvosoknak beletört a bicskája, a befektetők pedig a drága, aktívan kezelt alapoktól egyre inkább átmenekülnek a jobban teljesítő passzív befektetési alapokra. A legnagyobbra becsült szakmai karrierek közül néhány már most elkezdett veszíteni értékéből.

Azoknak, akik továbbra is szeretnének hozzáadott értéket képviselni a szakmájukban, azokra a képességekre és ismeretekre kell összpontosítaniuk, amik mesterséges intelligenciával nehezen replikálhatóak – ez pedig az emberekkel való interakció, illetve az emberek megértése és motiválása. Lehet, hogy egy okosgép jobban képes diagnosztizálni egy betegséget, vagy javasolni rá gyógymódot. De továbbra is egy ember a legalkalmasabb arra, hogy leüljön a pácienssel, megértse élethelyzetét (pénzügyi, családi, életminőségbeli stb. helyzetét), és segítsen meghatározni az optimális terápiajavaslatot.

Hasonlóképpen egy okosgép lehet, hogy jól diagnosztizál üzleti problémákat, illetve javasol módszereket a megoldásukra. Egy emberi lény viszont még mindig jobban képes cselekvésre ösztönözni egy vezetői gárdát, elkerülni a politikailag kényes helyzeteket, és kiválasztani a legalkalmasabb szakembereket a változás úttörőinek szerepére.

Ezek tehát a készségek, amik az elkövetkező évtizedben egyre inkább felértékelődnek. A meggyőzőerő, a társadalmi megértés, és az empátia lesz az, amivel ki lehet majd emelkedni a tömegből, miközben az MI szépen lassan átveszi a többi feladatot. Sajnos ezek a humán-orientált készségek a különböző képzéseken és az oktatásban másodlagos fontosságúak. Mindannyiunknak vannak tapasztalatai olyan orvosokról, bankárokról vagy tanácsadókról, akiknek fontosabbnak tűnnek a saját jelentéseik és adataik, mint a mi egyéni helyzetünk és kívánságaink.

Akárhogy is van, a fentiek elengedhetetlenek lesznek azok számára, akik az MI térhódítása mellett is relevánsak kívánnak maradni a szakmájukban. Három javaslatunk van:

  • Ne küzdjön a technológiai fejlődés ellen. A gépi tanulás és az MI segítségével jobb eredmények érhetők el alacsonyabb költségek mellett. Ne harcoljon a robotok ellen. Üdvözölje a változást a saját szakterületén, és legyen azon, hogy gyümölcsöző együttműködés jöhessen létre.
  • Vizsgálja meg saját, az emberekkel való interakcióra, az emberek motiválására és “bemérésére” vonatkozó képességeit. Legyen tisztában saját érzelmi intellektuális erősségeivel és gyengeségeivel.
  • Fektessen energiát érzelmi intelligenciája fejlesztésébe. Ennek legegyszerűbb módja az, hogy megpróbál változtatni jelenlegi mentális modelljén arra vonatkozóan, hogy a munkájának mely részei fontosak, és elkezd inkább azon gondolkodni, hogy hogyan tudná jobban menedzselni és befolyásolni a többieket, illetve viszonyulni hozzájuk. További lehetőséget nyújtanak a kifejezetten erre irányuló tréningek.

Amiben ön bármelyik okosgépnél jobb, az a többi emberhez való viszonyulás képessége. Kezdje el ezt pallérozni, ugyanúgy, ahogyan tenné azt szakmai tudásával is. Arra, aki kiemelkedően tud motiválni és menedzselni másokat, illetve meghallgatni a többieket, még akkor is szükség lesz, amikor a munkakörét már teljesen megváltoztatta a technológia.

Megjelent: 2017. február 15.

Eredeti cikk



Kategóriák:Életmód, Üzleti, Gazdaság, Innováció, Vezetés

Címkék:, , , , ,