Franciaország: Bevándorlók gyermekei, akik a szélsőjobbra fognak szavazni

bal-jobb-franciaillusztráció: Vass Szabolcs

Doan Bui – Le Nouvel Observateur (Párizs)

Farid, Guy és Edel. Franciák, de nem tagadják meg a gyökereiket sem. Azzal vádolják a baloldalt, hogy elárulta őket, és készen állnak arra, hogy Marine Le Penre, a szélsőjobboldali Nemzeti Front (Front National, FN) jelöltjére szavazzanak.

Amikor a 25 éves Farid összejön a haverjaival Roubaix-ban, időnként elkurjantják magukat az utcán: “Szavazz a Nemzeti Frontra!” Csak viccből. Vagy mégsem? A bandából Farid az egyetlen, aki el fog menni szavazni. A fiatalember 2012-ben François Hollande-ra adta le a voksát, és még élénken emlékszik a szülei arckifejezésére, amikor 2002-ben Jean-Marie Le Pen (a Nemzeti Front akkori vezetője, Marine Le Pen apja) feltűnt a tévében. “Attól tartottak, hogy visszaküldik őket oda, ahonnan jöttek. Pedig az édesapám 5 éves korában érkezett Franciaországba, és egész életében egy üzemben dolgozott.” Farid nem fél. 2017 májusában “szinte biztos”, hogy Marine Le Penre fog szavazni. “Francia vagyok, nem félek semmitől. Marine Le Pen nem olyan, mint az apja.” Sokszor beszél róla a barátainak is. “Azért szórólapokat nem fogok osztogatni! Még mindig van bennem egy kis ellenállás, úgy érzem, mintha ketté lennék szakadva. De a többiek mind becsaptak minket.” Farid különösen a baloldal ellen érez magában “gyűlöletet”: “csak azért, mert arabok vagyunk és szegények, a baloldalra kell szavaznunk? Megfosztottak az állampolgárságunktól, a burkinitől, Sarkozy sem csinálhatta volna jobban. Manuel Valls, azon kívül, hogy a muszlimokat szívatta, csinált bármi egyebet?” Röviden, Farid úgy vélekedik, hogy akkor már “kipróbál valami olyat, ami még nem volt.” Roubaix-ban, sokakkal együtt, küszködik a megélhetésért. Egy snackbárban talált munkát. “Nekünk már úgysem lehet ennél rosszabb. És vannak olyan elemek a programjában, amikkel egyetértek. A nemzeti preferencia, például. Teljesen helyénvaló, hogy először a franciákat segítjük, és csak utánuk jönnek a külföldiek. Én francia vagyok.”

Nem evidens dolog nyíltan kiállni a Nemzeti Front mellett, amikor az ember bevándorlók gyereke… A találkozásunk után Farid több sms-t is küldött, hogy nem szeretne szerepelni a cikkünkben. Így aztán megváltoztattuk a nevét. A stratégia értelmében, melynek célja a párt emberarcúbbá tétele, az FN-nek jól jönnek az olyan arcok, mint Faridé, még ha kevesen vannak is. Ezek az arcok a párt kozmopolita mivoltát hivatottak megtestesíteni. Például a marokkói származású Yasmine Benzelmat, aki 2011 óta aktivistáskodik, azóta regionális tanácstag lett, és többek között részt vett egy yvelines-i menekülttábor megépítése elleni tüntetésen is, ahol felszólalt az “UMP bevándorlóbarát politikája ellen”. Vagy Guy Deballe, aki korábban a Szocialista Párt aktivistája volt, 2012-ben még Hollande-nak szórólapozott, 2015-ben azonban az FN felé fordult. Volt társai a szemére vetik, hogy Marine Le Pen “fekete szolgájává” vált. “Igen, Közép-Afrikából származom, és akkor mi van? A baloldalon ugyanannyi rasszizmust tapasztaltam, mint az FN-nél. Csak a baloldaliak rasszizmusa képmutatóbb. A jó lelkiismeret köpönyegébe burkolózik. Az olyan antirasszista mozgalmak, mint pl. az SOS Racisme sokat ártottak nekünk, azzal, hogy eszközként tekintettek ránk.” Guy Deballe a párt Banlieues Patriotes (Külvárosi patrióták) akciócsoportjának titkára lett. Céljuk, hogy elnyerjék a kegyeit annak a “1500 kerületnek, akik a köztársaság törésvonalán helyezkednek el”. Az első, a neten sugárzott tévéműsoruk meghívottja Camel Bechikh, a Franciaországi Iszlám Szervezetek Uniójához közel álló, “muzulmán patrióta” volt, aki Franciaország “judeo-keresztény gyökereiért”, valamint a melegházasság ellen állt ki. Az FN-hez való közelsége ellenére – a párt által szervezett gyűléseknek gyakori résztvevője – Bechikh nem FN-szavazó, inkább “függetlenként” határozza meg magát.

Edel Hardiess rappert – önmeghatározása szerint “tökös külvárosi patriótát “- a párt már többször megkereste, de mindig nemet mondott. “Nem akarom, hogy begyűjtsenek. De azt hiszem, 2017-ben Marine Le Penre fogok szavazni.” A klipjeiben gyakran feltűnik a kék-fehér piros zászló, valamint egy nő trikolór fejkendőben. A mi Faridunk Roubaix-ből is a rajongói közé tartozik: “Mélyen átérzem a szövegeit.” A 28 éves Edel hangsúlyozza, hogy “büszke a franciaságára”, de közben nem tagadja meg kongói és marokkói gyökereit, valamint vallását, az iszlámot sem: “Én nem játszom a fehéret!” Alain Soral szélsőjobboldali író imádja őt. “Soral érdekes dolgokat mond, de én senkinek nem leszek a tanítványa! Nekem ő nem kellett ahhoz, hogy a klipjeimben kitegyem a francia zászlót, már 2008 óta. Mindig is utáltam a “pokolba Franciaországgal” típusú diskurzust, ami sokszor jellemző a rapzenében.”

Edel már nem emlékszik jól, kire szavazott 2012-ben. “Hollande-ra? Ja nem, Mélenchonra (a szélsőbal jelöltje).” Ma már dühíti a dolog. “A baloldal egytől egyik árulókból áll. Sokáig úgy gondolták, hogy a külváros lakossága majd követi őket, mint a birkák, de ennek vége. Nem értették meg, hogy kulturális szempontból a külvárosi értékek jobboldaliak. Nálunk a két legerősebb hajtóerő a pénz és a vallás. A baloldal mindezek ellenébe megy. A párizsi puccos gazdagokon kívül senki nem támogatja a melegházasságot. Számomra a család egy férfiból, egy nőből és gyerekekből áll.” Azt sem érti, hogy ma még miért beszélünk egyáltalán az FN-től való “félelemről”. “Azok félnek, akiknek vesztenivalójuk van. Mi egy kicsit olyanok vagyunk, mint a rabszolgák, akiket ostoroznak. Közben folyamatosan halljuk: vigyázat, ha elmész, jön a gonosz mumus. Egy idő után az embernek elege lesz az ostorcsapásokból. Azt gondolja magában: inkább megnézem magamnak azt a mumust.” Edel szerint Marine Le Pen megválasztása egy elektrosokkal érne fel. “Ha neki sem sikerül, akkor jön a polgárháború. De lehet, hogy éppen erre van szükségünk.

Az új célpont: az ázsiai közösség

A Banlieues Patriotes “színes” fényképéről még hiányzik egy ázsiai arc… Lehet, hogy nem sokáig, ugyanis az FN egyre több és nyilvánvalóbb üzenetet küld a franciaországi kínai közösség felé, akik számára a biztonsági kérdésekben hangoztatott politikájuk jelentheti a vonzóerőt. Zhang Chaolin kínai diák meggyilkolása után az FN ugrott a lehetőségre, hogy biztosítsák támogatásukról “ázsiai honfitársainkat, akik becsületes dolgozók, a bűnöző csőcselék áldozatai”: a “jó” és “rossz” bevándorló közötti örök különbségtétellel élve.

A 30 éves Stéphane szülei a 90-es években érkeztek Franciaországba, papírok nélkül. A fiatalember, ha szavaz egyáltalán, akkor Marine Le Penre teszi le a voksát: “Hiába van meg a francia állampolgárságom, nem érzem magam franciának. Vissza szeretnék térni Kínába. Szóval nem biztos, hogy elmegyek szavazni… De ha mégis, akkor rá fogok szavazni, mert túl nagy itt a káosz.” A házban, ahol Stéphane lakik, sokan vannak, akiknek meg kellett küzdeniük az állampolgárságért. Az FN bevándorlóellenes politikája azonban nem zavarja Stéphane-t: “Számunkra nincs nagy jelentősége. A kínaiak már nem akarnak Franciaországba jönni. Itt nincs jövő!”

Megjelent: 2017. február 5.

Eredeti cikk



Kategóriák:Európa, Politika

Címkék:, , , , ,