Keresztény fitness – Sportolj, hogy hosszú életű légy a földön!

kereszteny-fitnessillusztráció: Vass Szabolcs

Erin Beresini – Outside (Santa Fé)

Vannak templomok Amerikában, ahol luxusszínvonalú tornatermeket építenek, hogy formába hozzák a híveket és új tagokat szerezzenek a gyülekezetbe. Egyes bírálók szerint ez nem más, mint az evangelizáció álruhájába öltöztetett jövedelmező üzletág. Ugyanakkor ezek az edzések lélekből jövő védelmet nyújthatnak az egyre gyakoribb, a túlsúly okozta problémák ellen.

A pilates-óra elején imádkozunk. “Mi Atyánk, Hozzád imádkozunk, hogy erősek és egészségesek legyünk, és figyelmünket a jó irányba tudjuk fordítani… Jézus nevében, Ámen.”
“Ámen” – suttogja egyszerre a 11 résztvevő nő, miközben halkan szól az áhítatos zene és távolról behallatszik a forgalmas houstoni kereszteződés zaja. Aztán a teremben, ahol a falon két, fából készült feszület függ, megkezdődik az óra. Az oktató, az 56 éves, vörös hajú, agilis Debbie Brown kihangosított hangja úgy szól, mint valami égi szózat. A vezetésével végzett negyvenöt percnyi nyújtás és erősítés után csak fekszem hason és pihegek Első Baptista Egyház, Houston feliratú jógamatracomon.

Most próbáltam ki először a pilatest és most edzettem először egyházi teremben. Az óra első felében azon aggódtam, vajon túlzottan kilátszik-e a combom a rövidnadrágból, míg mások lábszárközépig érő fekete jóganadrágban tornáznak. A fennmaradó időben pedig azon tűnődtem, pokolra jutok-e azért, hogy magamban kuncogtam, amikor a hangszóróból megszólaló együttes azt énekelte: “Uram, Feléd emelkedünk!” miközben a földön fekve csípőemeléseket végeztünk.
Azért jöttem ebbe a terembe, mert az egészségtudatos keresztény szakértők szerint az Első Baptista Egyház az élő példa arra, micsoda eredmények születnek, ha a vallás és a fitness összekapcsolódik. A 2009-es évben az egyház 250 000 dollárért újíttatta fel 2300 négyzetméteres szabadidő-központját úgy, hogy az ma a város jó nevű sportközpontjaival vetekszik. A kosárpálya méretű nagyterem mellett – amelyben egy hét alatt 14 oktató tart Pilates-, TRX- és interval-edzéseket, “Határ az Ég” spinninget és más órákat – a létesítményben van két súlyzós kondicionáló-terem Cybex-gépekkel, egy kardio-terem, beltéri futópálya, tágas öltözők, hidromasszázs-ágy és a tetejébe hat bowlingpálya.
A falakon mindenütt az egészségre utaló bibliai szövegek részletei: “az Izráelnek Istene ád erőt és hatalmat a népnek” (Zsolt. 68:36, a súlyzós teremben), “mert őbenne élünk, mozgunk és vagyunk” (Apostolok cselekedetei 17:28, a nagyteremben), “Erő és ékesség az ő ruhája” (Példabeszédek könyve 31:25, a női öltözőben).

“Az Úr azt akarja, hogy erősek és egészségesek legyünk és úgy sugározzuk az Ő fényét, hogy azt mások is lássák” – mondja Debbie Brown, mikor óra előtt körbevezet az épületben. “Meg kell mutatnunk, hogy mi vagyunk a legfittebbek a világon!” – teszi hozzá. Debbie Brown nemcsak az Első Baptista Egyház legkeresettebb Pilates-oktatója, hanem a fitness területén szolgáló egyházi munkatárs is.

A sport és a keresztény hit nem mindig állt távol egymástól. Az 1880-as évek közepén az Egyesült Királyságban indult útjára az Izmos Kereszténység mozgalom, amely azt hirdette, hogy a sport fejleszti az erkölcsöt és a határozott jellemet. 1963-ban pedig Oral Roberts, az ismert karizmatikus prédikátor megalapította a róla elnevezett egyetemet az Oklahoma állam-beli Tulsában, amely a “teljes személyiség fejlesztését” hirdeti. Ennek eddigi legszigorúbb formája az volt, amikor az egyetem tanulmányaik felfüggesztésével büntethette a túlsúlyos diákokat. Ezt a szabályt ma már nem alkalmazzák, de az idén az intézmény közölte, hogy 2019-től minden beiratkozó diákjuknak kötelező lesz elektronikus aktivitásmérőt viselni, amit a tanárok ellenőrizhetnek majd.

Az Egyesült Államokban az intézményes vallás legtöbbször mégis sokkal inkább a hívek szellemi és lelki épülésére koncentrált, a testit pedig a sportklubokra bízta. Ez azonban változóban van: az amerikai egyházak betörnek a sport területére, és igyekezetük sikerrel jár. Az American Council on Exercise nevű, kamaraként működő nonprofit testület a vallásos sportot a 2016-os év vezető irányzatának nevezte. Teljes egészében a témáról szól a Faith & Fitness (Hit & Fitness) c. magazin. A ChurchFitness.com című honlap segít az egyházaknak elindítani sportmissziójukat. Tavaly a Health Fitness Revolution nevű civil szervezet, mely rendszeresen készít egészséges életmóddal kapcsolatos rangsorokat, összeállította az első 50 fitness-szemléletű amerikai vallási gyülekezet toplistáját (No.1.: Lakewood Church, Houston). Ezen egyébként csak azok a gyülekezetek szerepelnek, ahol egy hét során az istentiszteletek résztvevőinek létszáma meghaladja a kétezret.

Félreértés ne essék, napjainkban, amikor a gyülekezetek látogatottsága csökken, a vallásos légkörű fitness-termek azt a célt is szolgálják, hogy az evangéliumot hirdessék az embereknek, akár a közösség tagjai, akár nem. “Szeretnénk, ha többen jönnének hozzánk” – mondja Dave Bundrick, az Első Baptista Egyház fitness-lelkésze. A működési mód tehát éppen az ellentettje annak, amit a nagy fitness-termek követnek, amikor üzleti modelljüket azokra alapozzák, akik nem jönnek be. Az egyházi sportcentrumok ugyan kérnek használati díjat, de sikerességüket, mint Bundrick mondja, nem dollárban, hanem evangelizációs lehetőségben mérik, vagyis az olyan alkalmak számában, amikor “lehetőségünk nyílik arra, hogy az Úr képviseletében jó hatást tegyünk szolgálatunkkal és egyházunkkal”.

A kutatók egy másik magyarázatot is látnak a jelenségre. Nick J. Watson, a yorki St. John Egyetem tanára szerint, aki az egyháznak a társadalom egészségi állapotában játszott szerepét vizsgálja, “ez egyfajta válasz korunk társadalmi és kulturális kérdéseire”. Azaz kevésbé udvarias megfogalmazásban: kövérek vagyunk. Watson azt tervezi, hogy az idén augusztusban tartandó Sport és kereszténység c. nemzetközi kongresszusra meghívja a világ élvonalbeli keresztény tudományos szaktekintélyeit, akik ez alkalomból politikusokkal, lelkészekkel és sportolókkal beszélgethetnek majd. A konferencia célja, hogy előmozdítsa az együttműködést és hozzájáruljon a társadalom egészségesebbé válásához azáltal, hogy több területen kutatják a hatékony beavatkozás lehetőségeit.
Watsont és sok más megfigyelőt az a hit vezérli, hogy az egyházi edzésprogramok győzelemre segíthetik a túlsúly elleni küzdelmet Amerikában. Meglepő módon, a legnagyobb kihívás, amivel a feltörekvő mozgalom szembesül, a mainstream fitnesstől érkezik, amely mindent elkövet, hogy kordában tartsa a fenyegetőnek érzékelt ellenfelet.

Még nincs reggel kilenc óra, amikor megszólal a technozene a 147 férőhelyes teremben, a New Orleans-i Morial konferencia-központ második emeletén. Ezen az esős szerda reggelen, a Hálaadás Napja előtti héten itt gyülekeznek a most első alkalommal megrendezett Hit és Fitness című tanácskozás résztvevői. A tanácskozáson, amelyet a Sportvállalkozások Konferenciája és Vására – az ország legnagyobb testedzéssel kapcsolatos rendezvénye – előtt tartanak, nyolc órányi beosztásban követik egymást az előadások. Holnaptól ugyanezen a helyen az izomagyaké a terep, a mai résztvevők azonban inkább olyanok, mint egy szülői munkaközösség tagjai.
A legtöbben a deli államokból: Texasból, Louisianából, Arkansasból vagy Georgiából érkeztek. Rhonda, aki mellettem ül, testnevelést tanít az egyik itteni evangélikus iskolában. Ő holnap is részt vesz a nagy expón, hátha talál valami jó sporteszközt a gyerekeknek. Más résztvevők az egyházi fitness területén működnek, itt szeretnének újításokat bevezetni. Megint mások a hitet szeretnék bevinni az eddig látogatott, valláshoz nem kapcsolódó fitness-terembe. Mindnyájan Brad Bloomtól, a konferencia szervezőjétől, a Faith &Fitness Magazin kiadójától és hétfős szakértői csapatától várják a megvilágosodást.

Bloom kikapcsolja az elektronikus zenét és bemutatja az első megszólalót, az alacsony, kigyúrt Rob Killent, a Church­Fitness.com weboldal tulajdonosát. Killen már az elején fölhívja a figyelmet arra, mekkora jelentősége van egy templomi tornateremnek. “Azt akarjuk, hogy a templom olyan hely legyen, ahová az emberek minden nap bejönnek, nemcsak vasárnap.” Majd – éppúgy mint az utána következő szónokok – kitér arra, hogy a testedzés a keresztény ember hitbéli kötelessége. “Lehet az embernek jó szíve, de a szolgálatra való képességét befolyásolja az edzettsége.”
Debra B. Morton, az egyik New Orleans-i baptista templom lelkésze a jézusi erőnlétre hivatkozik: “Ha nekünk is kilométereket kellene gyalogolnunk, hogy elvégezzük a szolgálatot, mint Jézusnak és az Ő tanítványainak, ma nem lenne túl sok követője.” Egy másik szónok arról beszél, hogy a testedzés annak a tükre, amit Jézus a lélek szintjén tesz a hívőkért: próbára teszi őket, hogy megerősödjenek. Laurie Graves, aki személyi edző az NBC tévécsatorna The Biggest Loser című valóságshowjánál (a résztvevők abban versenyeznek, ki tud többet fogyni), azt fájlalja, hogy a lelkészek általában előbbre sorolják a lelki egészséget a testinél. “Figyelmeztetnek, hogy ne lépj félre, de senki sem szól, hogy ne tömd magad nyakló nélkül.”

Sok más fontos kérdés is előkerül, ami az egyházi testedzéssel kapcsolatban fölmerül. Vajon hiúság-e a fitness vagy az Úr dicsőítésének egy módja? A hitet növeli vagy buja gondolatokra visz? Ha egy magazin lehoz egy cikket Joel Osteenről, a houstoni Lakewood nagytemplom lelkészéről és megemlíti a kockás hasát (mint a Texas Monthly 2013-ban), az vajon lehetőség a hívek megnyerésére vagy a bujaság, hiúság és kevélység hármas bűne? Ezek a dilemmák nem szűnnek meg akkor sem, ha az egyházi vezetés meghozza azt a döntést, hogy sportközpontot épít. “Nem tettünk a falra tükröt” – meséli Amy Johnson, egy arkansasi baptista templom fitness-ágának vezetője. A sárga pólót viselő, nyúlánk, energikus Bloom felidézi, mennyi nehézséggel kellett megküzdenie az Indiana állam-beli Hit Egyházának, amikor vízisport-létesítményt akart nyitni. “Ez egy baptista egyház és bizony nem volt könnyű belenyugodniuk, hogy a lányok bikiniben fognak szaladgálni az uszodában.” De belenyugodtak, és az uszoda 2007 óta működik.

Na és a zene? “Nagyon kell vigyázni, mit hallgatunk” – figyelmeztet Michelle Spadafora, a keresztény fitness-videós cég, a Faithful Workouts tulajdonosa.”A zene élő, hatalommal bíró, erős eszköz.” Mondjuk, ha a Sir Mix-a-Lot (szexuális tartalmú szövegeket előadó rap-együttes) megy, az edzésből az Úr dicsősége helyett fenékrázás lesz. A baptisták viszonya a tánchoz egyébként is bonyolult, amitől az olyannyira divatos kardio-edzések megtartása nem túl egyszerű. Amikor megkérdezem erről az egyik baptista egyházi vezetőt, megkönnyebbülten feleli, hogy a zumba szerencsére már vesztett népszerűségéből.

Hasonló okok miatt a nem intézményesített egyházaknak könnyebb belevágniuk a fitness-vállalkozásba. Ilyenek például azok a nagy gyülekezetek, a hitnek azok a hatalmas bástyái, amiket időnként többek között azzal vádolnak, hogy önimádó módon gyakorolják a vallást. Ezek az egyházak élen járnak az edzőtermek építésében, és minden további nélkül a hívek tudomására hozzák, hogy az elpuhult test hátráltatja őket az Úr szolgálatában. Az ország legnagyobb ilyen temploma az Osteen vezette Lakewood, ahol hetente 43 500 hívő vesz részt az istentiszteleteken. 2012 januárjában Osteen és Samir Becic, a felesége személyi edzője közösen indították az egyház 8 hetes Egészség és fitness nevű programját, amiben edzéseket és táplálkozással kapcsolatos oktatást ajánlottak “a családoknak az egészségesebb, tevékenyebb életmódért”, mint Facebook-oldalukon áll. Az első év során a hívek kicsit még ellenkeztek, kényszeredetten álltak hozzá. De – mondja Becic – mikor már 10-20 tagunk érzékelte magán a kedvező változást  a testsúlyukat illetően, “ők maguk lettek a mi nagyköveteink”. Akkor már az ismerőseiket is elhozták Lakewoodba, a Houston Rockets kosárcsapat egykori otthonába. A program azóta is folytatódik, ma már Az Élet Erőpróbája címmel. A mostani évben Dr. Oz hozzájárulásával mintegy 2000 résztvevő jelentkezett.

A kaliforniai lelkész, Rick Warren 2011-es Dániel-féle Étrendje is nagy hatást gyakorolt a fogyókúrás piacra. A 36 000 tagot számláló Lake Forest-i Saddleback Church nagyegyház prédikátora már 2002-ben hírnevet szerzett “Értelmes élet” című könyvével és szívből jövő beszédeivel, melyeket a templomban mondott.Az étrendet Dániel prófétáról nevezte el, aki inkább a zöldségeket és a vizet választotta Nabukodonozor király dús asztala és nehéz bora helyett. Az étrend elterjedését az egészséges életmóddal kapcsolatos győzelemként üdvözölték. Az egyház közlése szerint a program első évében 15 000 tag összesen több mint 5 500 kilogrammnyi testsúlytól szabadult meg. “A titkos elixír”– nyilatkozta Warren lelkész a Los Angeles Times-nak – “hit, hű barátok és hatványozott figyelem”. Azt tanítja, hogy a szellemnek, a testnek és a léleknek harmóniában kell lennie, hogy jól sáfárkodhassunk a testünkkel, melyet az Úrtól kaptunk. (Egyébként a Saddleback-templomban a zumba az egyik legkedveltebb óra.)

A Lakewood-hoz és Saddleback-hez hasonló nagyegyházak sikereinek nyomán a társadalomkutatók óriási lehetőséget látnak a vallási megközelítésre alapozott egészséges életmód-törekvésekben. “A tudomány új vizsgálati területe, hogy hogyan viszonyulhat egymáshoz a sport és a kereszténység az egészség, az edzettség és jóllét tekintetében” – mondja Watson, aki a számos tudományos publikáció egyik szerzője, szereti a beltéri sziklamászást és 30 évesen tért meg. Egyik cikkének címe: “Az egészséges életmód ösztönzése a megaegyházakban – A jövő nagy hatású erőforrása”.

A Pew Kutatóközpont adatai szerint ma az amerikaiak több mint 40 százaléka jár hetente templomba. Ez a szám valószínűleg magasabb a déli államokban, ahol ugyanakkor a legtöbb a túlsúlyos lakos.Mint a Hit és fitness konferencián többször elhangzott, Louisiana államban tucatnyi település régóta a leginkább túlsúlyos polgárok lakóhelyeként szerepel a statisztikában, az élen Opelousas várossal, ahol a lakosság 42,3 százaléka túlsúlyos. “Az evés itt mélyen beépült a kultúrába” – mondja Nettye Johnson, aki a Baton Rouge-i New Hope Baptista Gyülekezetben próbál segíteni társainak egészségük megőrzésében. Ha a louisianaiakat megfosztják a szokásos fánktól vagy a po’boy-nak nevezett szendvicstől, “úgy érzik, a lényegüktől fosztják meg őket”.

Watson és más kutatók hatásos érveket sorakoztatnak föl amellett, hogy az egyházak meg tudják változtatni ezt a hozzáállást, s ma már a döntéshozók is támogatni kezdik ezeket a törekvéseket. Tavaly a New Jersey-beli Trenton polgármestere (a túlsúlyos lakosság aránya 39 %, hívőnek vallja magát 52,6 %) összesen 56 445 dollárnyi támogatást hagyott jóvá hét helyi templom számára, hogy segítse a testedzés és az egészséges táplálkozás terén tett erőfeszítéseiket. A támogatás az állam egészségügyi minisztériuma által indított “Hit mint megelőzés” program része. A minisztérium időközben arra tett ígéretet, hogy összesen 900 000 dollárt folyósít a megfelelően minősített vallási jellegű szervezeteknek közösségi egészségmegőrzési projektekre. “Az egészséges városról szóló elképzelésünket nem tudjuk elszigeteltségben megvalósítani. A helyi vallási jellegű szervezetek kulcsszerepet játszanak a valóra váltásban” – fejtette ki Eric Jackson polgármester a támogatást bejelentő sajtótájékoztatón.

Olyan egyházi fitness-központ létrehozása, amely vetekszik a klasszikus edzőteremmel, pénz- és időigényes. “Ez egy szakma” – világosít fel Debbie Brown a houstoni Első Baptista Egyháznál. Az edzőtermek tulajdonosaihoz hasonlóan az egyház vezetésének oda kell figyelnie az alkalmazottakra, a napi részletekre, így a tagsági kártyák ellenőrzésére, és a marketing-stratégiára, hogy odavonzza és megtartsa az új résztvevőket. Az Első Baptista Egyház fitness- és rekreációs ága évente 1 millió dolláros vállalkozás, mely jövedelmének háromnegyedét saját maga termeli, részben az 1200 tag által befizetett havi 25 dolláros tagdíjból. (A központ kedvezményeket is biztosít.) A fennmaradó 250 000 dollár a templom bevételeiből jön, melyek a vasárnapi istentiszteleteken tett felajánlásokból származnak. A sportközpont önálló vállalkozásként nem hoz hasznot, de működtetésének költsége kevesebb mint az egyház évi 31 millió dolláros költségvetésének 1 százaléka.
A világi üzleti életben az Első Baptista Egyház fitness-központja “veszteséges húzóterméknek” számít. Bundrick fölhívja a figyelmet arra, hogy a sportklub tagjainak 43 százaléka nem tagja az egyháznak. Becslése szerint az edzőtermi látogatások több mint havi 9000 evangelizációs alkalmat teremtenek. “Összes tevékenységünk közül ez adja a legjobb lehetőséget templomunknak, hogy jelentős szerepet töltsön be egy egészségközpontú kultúrában.”

Ez igaz lehet, azonban több törvényhozó és sok, a fitness-iparban dolgozó vezető szerint a valláshoz kötődő sportközpontok arra használják adómentességüket, hogy rendkívül alacsony tagdíjaikkal ügyfeleket szipkázzanak el az üzleti alapon működő edzőtermektől. Bírálóik szerint ez nem más, mint tisztességtelen verseny, így nincs más hátra, a pályát ki kell egyenlíteni. 2004-ben, amikor a Nashville-i Krisztus Temploma megnyitott egy 9 500 négyzetméteres családi életmódközpontot, az éves tagdíjat 100 dollárban állapította meg. Sok üzleti alapon működő edzőteremben havonta kell ennyit fizetni. A 800 befizető fele nem volt a gyülekezet tagja. Az állam adózási hivatala beperelte az egyházat, mondván, hogy vállalkozásuk üzleti. Hosszas bírósági huzavona után a Krisztus Temploma beleegyezett, hogy 50 százalékos ingatlanadót fizessen az épület után.
“Semmi kifogásom a kormányzati rendszer ellen, természetesen szükség van az adóalap megállapítására” – mondja a Krisztus Temploma lelkésze, Dan Scott. A templom istentiszteletein hetente 4 500 hívő van jelen. A lelkész nem neheztel a kormányzatra és elismeri, hogy némely nagyegyháznak tisztességtelen előnye származhat az adómentességből. “Végső soron azonban” – jegyzi meg a határozattal kapcsolatban – “a város és az állam nem volt képes átlátni, miért fontos egy egyháznak, hogy edzőterme legyen.”

A bíróság döntése nem szokatlan: az egyházi fitness-termekre az utóbbi időben rájárt a rúd. 2014-ben Ohio államban a Vineyard Gyülekezeti Templom sportközpontjától a másodfokú eljárásban megtagadták az adómentessséget azzal az indoklással, hogy a létesítményt nem istentiszteleti célokra használják. Ugyanez történt 2011-ben a Pennsylvania-i Northmoreland Baptista Egyházzal, bár annak esetében a döntést a következő évben felülbírálták, mivel a másodfokú bíróság véleménye szerint a templom edzőterme nem közvetlen versenytárs az üzleti alapon működő hasonló vállalkozások számára, részben olyan okok miatt, mint hogy kosárlabdapályájának nem fapadlója van, illetve nincsenek szekrényes öltözői.

A Krisztus Temploma számára végül az 50 százalékos ingatlanadó lehetetlenné tette a saját edzőterem működtetését. A létesítményt azonban nem zárták be. “A YMCA (Fiatalok Keresztény Szervezete) átvette. Az ő státuszuk nem kérdéses” – számol be Scott lelkész.
És valóban: a YMCA egyfajta nem hivatalos védett helyzetet élvez mint nonprofit fitness- és közösségi központ, annak ellenére, hogy a legtöbb helyen teljesen átlagos edzőteremként működik. Bevételei, beleértve a tagdíjakat is, rendszerint adómentesek, miközben sok központjuk évente több millió dollárnyi állami támogatást kap létesítmények építésére és fenntartására. Már az 1950-es évektől kezdve sokszor kétségbe vonták adómentességüket, de a pereket csaknem mindig megnyerték. Az utóbbi időben egy kansasi esetben, amikor a döntéshozóknak nem sikerült eltöröltetni a YMCA adómentességét, azzal próbálkoztak, hogy ehelyett adómentességet nyerjenek az állam összes sportközpontjának. A javaslat azonban nem ment át.

De a küzdelem nem ért véget sem Kansasban, sem az országban. A YMCA-t támadja a befolyásos Nemzetközi Életmód-, Tenisz- és Sportklubok Egyesülete (IHRSA), amelynek 75 országban 10 000 tag-sportközpontja van. Ez a szövetség már több mint 10 éve erőteljesen dolgozik azon, hogy a hatóságok éppúgy megadóztassák a YMCA-t, mint bármely más sportklubot. “A felnőttek számára kínált fitness-szolgáltatások üzleti vállalkozásnak számítanak” – jelentette ki az IHRSA szóvivője, Meredith Poppler. “Azonos jellegű üzleti tevékenységeket pedig azonos adózási elbánásban kell részesíteni.”
2015-ben a kansasi törvényhozók elfogadták azt a javaslatot, amely az állam összes YMCA központját arra kötelezi, hogy 2020-tól jövedelemadót fizessen. Az IHRSA azt szeretné, hogy ez az egész országban így legyen, és ha ez sikerül, az igen gyorsan véget vethet a keresztény fitness felemelkedésének. De addig is, akár azért építik a megaegyházak a tornatermeiket, hogy híveket szerezzenek, akár azért, hogy sok pénzt, mindenképpen rengeteg embert vesznek rá, hogy sportoljon. És ha a houstoni pilates-órát vesszük alapul, formában lesznek, annyi szent.

Amint a 45 perces óra végén lecsendesedünk, keresztbe tett lábbal ülünk, míg a két állólámpa fénye megvilágítja a falon függő feszületeket. Debbie, az edző még egy halk imát suttog mikrofonjába, mielőtt visszabocsát minket a világba, ahol egyszerre érezzük majd az izomlázat és a belső békét. “Köszönjük, Urunk, hogy nekünk adtad ezt az időt, melyben találkozhattunk Veled és egymással, hogy erősek és egészségesek legyünk. Ámen.”

Megjelent: 2016. október 3.

Eredeti cikk



Kategóriák:Amerika, Életmód, Üzleti, Innováció, Uncategorized

Címkék:, , ,