Mi segít a transzszexuális gyerekeken?

Francine Russo – Spektrum der Wissenschaft (Heidelberg)

A nemi diszfóriával felnövők tévesnek élik meg veleszületett nemüket. Ez az érzés azonban el is múlhat, ami az orvosokat egy morális dilemma elé állítja: milyen korai életkorban lehet egy ember nemét megváltoztatni?

Skyler lányként jött világra, de sosem érezte magát annak. Már négyévesen utált lányos ruhákat hordani és darabokra vágta őket. Később nem értette, miért nem focizhat a többi fiúval. Tizenegy évesen jött meg a menstruációja – traumatikus élmény volt. Minden hónapban egy hetet ezért hagyott ki az iskolából. Depressziós volt, vagdosta a karját és a lábát. “Háborúban álltam magammal”- meséli.

A 7.  osztályban hallotta először a “transzszexualitás” szót. Megtudta, hogy az ún. pubertásblokkolók meg tudják állítani a nemi fejlődést. Kétségbeesésére a teste addigra már nőies formát vett fel, úgy tűnt, hogy ehhez már késő. “Nem sok hiányzott, hogy feladjam.”

Miután édesanyját bizalmába avatta, Skyler – első transzszexuális gyerekként az iskolában – bátorságát összeszedve megmondta társainak és tanárainak, hogy a jövőben fiúként akar élni. Ez eleinte zavart okozott, de idővel mindenki hozzászokott, hogy az új nevét, a Skylert és a férfi személyes névmást használja vele kapcsolatban.

Bár a kezdetben voltak nehézségek az iskolában, Skyler felhagyott az önsértéssel. Végre rendben érezte magát. De a legnagyobb lépés még előtte áll: veleszületett nemét a megtalálthoz alakítani. Sklyer testi és lelki egészségét, emocionális érettségét, eddigi nemi fejlődését egy orvos fogja megítélni. Minél jobban közeledik az időpont, annál izgatottabb Skyler: “Annyira nehéz a várakozás. Amikor felébredek, mindig arra gondolok, most már megtörténik? De még nem.”

A döntés, amit a Skylerhez hasonló fiatal transzszexuális embereknek, és orvosaiknak meg kell hozni, aligha járhatna komolyabb következményekkel. A kezelést végzőket különleges orvosi, pszichológiai és etikai kihívások elé állítja. Egyre több aggódó szülő fordul gyermekével ahhoz a néhány klinikához, amelyek fiatal transzszexuálisokra specializálták magukat. A Center for Transyouth Health and Development (Transznemű fiatalok Egészség- és Fejlődés Központ) Los Angelesben 2008-ban még 40 páciensről számolt be, 2014-ben már 400-ról. Jelenleg hetente három-négy új jelentkező van.

Nem ismert, hány ember szenved nemi identitás zavarban. A Los Angeles-i Kalifornia Egyetemen 2011-ben végzett metaanalízis szerint a népesség 0,3 százalékát érintheti – férfiakat és nőket is. Más vizsgálatok arra jutottak, hogy a népesség 0,1 – 0,5 százaléka folyamodik nemváltoztató eljárásokhoz.

A pszichológiai támogatás elengedhetetlen

A nemi identitás és a szexuális irányultság két különböző dolog. Norman Spack, a Bostoni Gyermekkórház gyermekendokrinológusa a következő szavakkal magyarázza a különbséget transzszexuális pácienseinek: “A szexuális irányultság azt jelenti, hogy az ember kivel fekszik le, a nemi identitás, hogy miként fekszik le.” Spack azt mondja, hogy páciensei szexuális irányultságát nem tudja megjósolni.

Hogy mennyire fontos az érintettek mellett állni az úton, egyértelművé teszik a következő 2015-ös adatok: függetlenül attól, hogy egy fiatal transzszexuális a nemváltoztatás mellett dönt-e vagy sem, a vele egykorúakhoz képest kétszeres-háromszoros kockázata van náluk a depressziónak, szorongászavaroknak, önsértő viselkedésnek és az öngyilkosságnak.

A 2000-es évek elején fektették le az amszterdami Szabadegyetem kutatói a fiatal transzszexuálisok kezelésének szabályait. A holland szakértők már 5000 felnőttnek és 1000 fiatalkorúnak adtak tanácsot. Kezelési ajánlásaik szolgáltak mintául a Nemzetközi Endokrinológiai Társaság világszerte érvényes irányelvének.

Következő lépésként egy alapos pszichológiai diagnosztikát és elbírálást terveznek. A DSM-5 (az aktuális  amerikai pszichiátriai diagnosztikai rendszer) szerint akkor áll fenn nemi diszfória, ha az érintett érzése szerint a kromoszomálisan, szexhormonok vagy nemi szervek által meghatározott biológiai neme nem egyezik valós énjével. Az Egészségügyi Világszervezet Németországban is érvényes BNO-10 diagnosztikai manuálja a tüneteket a nemi identitás zavaraként írja le.

Az irányelvek szerint az orvosok a Tanner érési skála második fokozatától pubertásblokkolót alkalmazhatnak. A pubertás ezen időszakában, ami általában a tizedik és tizenkettedik életév között kezdődik, a lányoknál megindul az emlő növekedése, a fiúknál megnagyobbodnak a herék. Ha a fiatal még 16 évesen is transzszexuálisnak tekinti magát, ellenkező nemi hormonokat kaphat. A nemváltoztató műtéteket legkorábban a nagykorúság betöltésétől lehet elkezdeni. Az egész kezelési folyamat alatt pszichológiai támogatásban kell részesíteni a gyerekeket és a fiatalokat.

Annelou de Vries pszichiáter és kollégái az amszterdami Szabadegyetemen 55 olyan transzszexuális fiatalt kísértek végig a diagnózistól a kezelés befejezéséig, akik már gyerekkorukban az ellenkező nemmel azonosultak. Az érintettek jólléte és elégedettsége az idők során folyamatosan növekedett, szorongásaik csökkentek. A terápia után ugyanolyan jól érezték magukat, mint nemváltoztatáson nem át esett kortársaik.

Az ilyen pozitív eredmények ellenére is bizonytalanság uralkodik az orvosok körében, hogy mennyire tartsa magát az ember a nemzetközi irányelvekhez. Ezek nem kötelezőek. Egyre nagyobb számú szakértő tartja őket túl óvatosnak és figyelmeztet, hogy a hosszadalmas és fárasztó procedúra a fiatal érintetteket túlságosan hosszú várakozásra kényszeríti. Más szakértők épp ellenkezőleg gondolják: az átgondolt eljárás elengedhetetlen, mert a kezelés nagyrészt visszafordíthatatlan. A fiatalok nemi identitása azonban sokszor még nem szilárd.

Bizonytalan diagnózis

Tény, hogy az ötödik és tizenkettedik életév között a nemi diszfória diagnózist kapott fiatalok csak kis része tartotta magát transzszexuálisnak a pubertás után is. Mint Peggy Cohen-Kettenis és kollégái az Amszterdami Szabadegyetemen 2008-ban megfigyelték, kevesebb mint az érintettek egyharmada érezte magát 16 éves korában továbbra is transzszexuálisnak, 43 százaléknak nem volt nemi diszfóriás. Azok közül a fiatalok közül, akik biológiai nemüknek megfelelően érezték magukat, az összes lány és a fiúk fele heteroszexuálisnak tartotta magát.

Hogy lehetnek akkor az orvosok, a szülők és az érintettek biztosak abban, hogy az érzés megmarad? Ahogy Thomas Stetensma az Amszterdami Szabadegyetemen 2013-ban megállapította, az intenzitás, az elszántság és az állhatatosság, mellyel a gyermek az ellenkező nemmel azonosul, megbízható előrejelzést mutat arra nézve, hogy az fennmarad-e. A pszichológus 79 fiú és 48 lány fejlődését vizsgálta, akiknél az orvosok még a tizenkettedik születésnap előtt megállapították a nemi diszfóriát. A 15. életév után már csak 23 fiú és 24 lány kérdőjelezte meg születésekor kijelölt nemét. Azok a gyerekek, akiknek érzései változatlanok maradtak, már kora gyermekkorban határozottan kijelentették ezt (pl. “Én egy fiú vagyok.” és nem “Bárcsak fiú lennék.”). Mindezek ellenére nehéz megjósolni, hogy a nemi diszfória eltűnik-e, figyelmeztet Steensma. Néhány fiatal már a kezelés során változtatta meg véleményét, miután már pubertásblokkolót kaptak vagy megváltoztatták a nevüket.

Előfordul, hogy a transzszexuális gyerekek azonnal kifejezik érzéseiket, amint beszélni tudnak: Három éves fia, számol be a blogger Marlo Mack (nevét megváltoztattuk), a szemébe nézett, és azt mondta: “Anya, valami történt, amikor a hasadban voltam, hogy fiúként és nem lányként jöttem ki”. A terapeuta mindenképpen várakozásra intette – legalább addig, míg fia öt éves lesz. “Megpróbáltam” – mondja Mack. Majd egy évig ellenállt fia könyörgésének, hogy lány lehessen. De ez olyan érzés volt számára, mintha megtagadná tőle a szükséges támogatást. Négyéves korában végül lány lett a fiából.

Amikor az érzés újra megváltozik

Kisgyerekek esetében nemi diszfória esetén nem jön szóba orvosi kezelés, de egyre több szülő segíti utódját már iskola előtti korban a szociális váltásban. Thomas Steensma is megerősíti: míg 2000 előtt az amszterdami részlegre nemi diszfória miatt beutalt gyerekek között egy sem volt, aki a választott neme szerint élt volna, 2009-ben már egyharmaduk élt a szerint.

Nem egyértelmű még, hogy a korai szociális irányváltás segít, vagy éppen korlátoz. A chicagói gyermekorvos, Scott Leibowitz szerint a szülőknek el kell fogadni, ha a gyermek mégis inkább az eredeti neme szerint szeretne élni. Bár fájdalmas lehetett ahhoz hozzászokni, hogy egy fiú helyett lányuk van, de megtörténhet, hogy gyermeküket egy olyan szerepben tartják, ami már nem felel meg neki. A pszichológus Laure Edwards-Leepernek egyszer azt mondta egy érintett: “Nem változtathatom  meg a véleményemet, a szüleim olyan sokat tettek értem.” Steensma két páciensének is nagy problémát jelentett az eredeti biológiai nemükhöz való visszatérés – féltek, hogy kinevetik őket, mert tévedtek. Miként a pszichológus megfigyelte, azok a gyerekek, akik már a kívánatos nemi szerep szerint éltek, ritkábban változtatták meg a döntésüket, mint azok, akik nem tették meg.

Egyre több szülő ragaszkodik ahhoz, hogy a pubertásblokkolót már a Tanner skála második foka előtt beadják. “Egyesek annyira biztosak abban, hogy a gyermekük transzszexuális, hogy szeretnék elnyomni természetes nemi hormon termelését.” – mondja Norman Spack. “Ezek a szülők már hét vagy nyolcévesen elhozzák hozzánk gyerekeiket. Ha ezeknek a gyerekeknek már ilyen korán hormonblokkolót adunk, akkor kimaradnak egy döntő fázisból – a pubertásból. Pedig csak ekkor kristályosodik ki a nemi identitás.”

Abban egyetértenek a szakértők: létfontosságú kivárni, hogy a fiatal hogy viszonyul teste változásaihoz, hogyan reagál arra, hogy a pubertáskorban lévő fiúk és lányok sok időt töltenek velük egykorú azonos neműekkel.

A pubertásblokkoló elnyomja a menstruációt, az emlők kifejlődését, a szakállnövekedést és más nemi jellemzőket. A születéskor kijelölt nem minél kevesebb jellegzetessége fejlődik ki, annál kevésbé bizonyulnak körülményesnek a nemátalakító eljárások és hat férfiasabbnak vagy nőiesebbek  a transz férfi vagy transz nő később. A növekedésben lévők ezért vagy leuprorelin hatóanyagú injekciókat kapnak, vagy egy implantátumot, ami a hisztrelin nevű anyagot fokozatosan bocsájtja ki. Ha felfüggesztik a gyógyszert, a pubertás hat hónapon belül újra elkezdődik, amennyiben a gyermek nem szed ellenkező nemi hormonokat.

A pubertásblokkolók csökkentik az érintettek stressz-szintjét is, nélkülük csak tehetetlenül nézhetnék, hogyan változik meg testük a rossz irányba. Ezen kívül időt adnak, a transzszexuális tinédzser tisztába jöhet valós nemi identitásával és teljességében átgondolhatja a következő lépéseket – mivel a hormonkezelés a pubertásblokkolókkal ellentétben visszafordíthatatlan.

Hosszú várakozás a hormonokra

Hogy mikortól kaphatnak a fiatal transzszexuálisok hormonokat, különösen vitás kérdés. Az ösztrogének megindítják a mellnövekedést és nőies zsíreloszlást indítanak el a testen. A tesztoszteron elnyomja a menstruációt, növeli az izomtömeget és a test szőrösödését, mélyebb hanghoz vezet. Az érvényes irányelvek szerint a diagnózistól a nemi hormonokkal való kezelésig jó öt év telhet el. Míg a kortársak átmennek a pubertáson, az érintettek teste nem változik. Ezért szorgalmazza egyre több orvos, hogy ne hagyják parkolópályán ezeket a gyerekeket. Az egyértelműen transznemű gyerekek már 14 éves kortól vagy korábban megkaphatnák a hormonkezelést. Tapasztalt szakértők, mint  Edwards-Leeper pszichológus azonban kifejtik aggályukat. Itt is kényszerítve érezheti magát egy fiatal ember, akinek közben megváltozott az érzése, hogy a már megkezdett nemváltoztatást végigvigye. Egy irányítást vesztett vonathoz hasonlóan, ahonnan az ember csak nehezen tud kiszállni.

Egyre gyakrabban távolítják el az orvosok fiatal transz fiúknál a mellszövetet még a nagykorúság előtt, akár már 13 éves korban, mert a melleltávolítás fájdalmat és különféle pszichés problémákat okozhat. Még a Nemzetközi Endokrinológiai Társaság is átgondolja irányelveit, hogy a kezelés rugalmasabb lehessen, mondja Stephen Rosenthal, a Kaliforniai Egyetem gyermekendokrinológusa. Bár a Társaság továbbra is azt javasolja, hogy a hormonkezelés csak 16 éves korban kezdődjön, tekintetbe veszi egy új megfogalmazásban, hogy lehetnek olyan sürgető okok, melyek miatt a hormonok adása korábban is megkezdhető, például amikor a gyermek pszichés vagy testi egészsége veszélyeztetett.

Némely fiatal csak  pubertáskorban ébred tudatára, hogy transzszexuális lehet: Payton gyerekkorában egy fiús lány volt. Tizenegy évesen, amikor a barátai kezdek szerelmesek lenni, kérdőjelezte meg a nemét. 13 évesen vette észre, hogy a lányokhoz vonzódik. Payton leszbikusként bújt elő, de ennek ellenére nem érezte igazán helyén magát. Egy évvel később találkozott először transzszexuális emberekkel. Teljesen odavolt. “Végre tudtam, ki vagyok.”

Szülei és orvosai segítségével Payton elkezdett tablettát szedni, hogy évente csak kétszer menstruáljon. Ha a ma 15 éves leszorítja a mellét és mélyebb hangon beszél, elmegy fiúnak. Most szeretné elkezdeni a tesztoszteronkezelést, bár a szülei és orvosai még nem biztosak ebben. “A pszichiátere azt mondja, hogy Payton nemi identitása még nem szilárdult meg és képlékeny” – állítja édesanyja, Sarah.

Felfoghatja egy gyerek döntése hosszútávú következményét?

Kell-e hormonokkal kezelni az olyan gyerekeket, mint Payton, vagy kivárni, vagy először csak kis mennyiségű hormont szedni, hogy nemiségüket felfedezhessék? Egyeseknek közülük még kísérletezni kéne, mondja Amy Tishelman, a bostoni Harvard Orvosi Egyetem pszichológusa. Vannak, akik szívesen tartoznának a másik nemhez és ennek megfelelően öltözködnek, de mindezt egy játékos módon, anélkül, hogy saját testüket megtagadnák, mondja Diane Ehrensaft. Mások “prehomoszexuálisok” és a kamaszkor során valószínűleg homo- vagy biszexuális irányultság alakul ki náluk. A család, barátok, vallás és kultúra is befolyásolják egy tinédzser nemi identitását. Egyes kultúrákban a transzneműségre kevésbé negatívan tekintenek mint a homoszexualitásra, véli Edwards-Leeper pszichológus.

Nem egyértelmű, hogy egy gyerek az összes következményt fel tudja mérni, amivel a nemváltoztatás jár – például hogy később nem lehet gyereke. Bár elméletileg lehetséges azoktól a transzszexuális fiataloktól, akik a saját nemükben a pubertás egy bizonyos fokára elértek ivarsejtet nyerni és azt megőrizni. A szakértők szerint ez azonban alig fordul elő. Ha a fiatalok a hormonkezelés mellett döntenek, nekik is és szüleiknek is tisztában kell lenniük azzal, hogy annak következménye a terméketlenség.

Az orvosok és a szülők is egyetértenek abban, hogy a transzszexuális gyerekeknek több elfogadásra és toleranciára van szükségük. Bár a téma a médiában élőbb mint régebben és egyes transzszexuálisok büszkén és nyíltan vállalják választott nemi identitásukat, de továbbra is sok érintettet stigmatizálnak.

Lenessa (nevét megváltoztattuk) egy szelíd, halk beszédű transz lány egy texasi kis településről, aki tizenegy éves korában majdnem meghalt. Kisgyerek kora óta lány szeretett volna lenni, fodros ruhákat hordani – de nem tehette. Míg két bátyja odakint birkózott, ő olvasással vagy varrással töltötte idejét. A pubertás sokkot jelentett számára. “Soha nem fogom elfelejteni, milyen szörnyű volt”- meséli. “Visszafordíthatatlanul elkezdtem fiatal férfivá alakulni”. Édesanyja segítségével felismerte transzszexualitását és összeszedte bátorságát, hogy elmondja a családnak. De apja és nagyanyja elutasítóan reagáltak. “Úgy tűnt, anyámon kívül senki, akit szerettem, nem akarta, hogy köze legyen hozzám. Abban az időszakban nem akartam tovább élni.” Hogy megvédje saját magától, anyja bevitte a pszichiátriára. Lenessa apjának ez volt az ébredés: “Egy gyereket akartam, aki él, és nem egy halott fiút.”

Lenessa ma 14 éves és pubertásblokkolót kap. Apja azt mondja, teljesen kivirágzott. A család elköltözött, Lenessa hamarosan középiskolába megy. Amilyen gyorsan csak lehet, szeretne hormonkezelést kapni, hogy nőies teste alakuljon ki. Azt mondja, érti, milyen áldozatot kell ezért hoznia. “Szomorú vagyok, ha arra gondolok, hogy nem lesz saját gyerekem. De ha az ember igazán akar valamit, olyan dolgokat is el kell fogadnia, ami nem tetszik neki.”

Megjelent: 2017. január 1.

Eredeti cikk



Kategóriák:Életmód, Tudomány

Címkék:, , , ,