Valóban jobban teljesít az ország? Alternatív gazdasági mutatók a GDP helyett

Mark Rice-Oxley – The Guardian (London)

A címlapokat a pénzügyi instrumentumok uralják, pedig az olyan mérők, mint a gabona ára vagy az egyenlőtlenség aránya sokkal többet mondanak el a világról, amiben élünk.

Íme az e heti legfontosabb mutatók: A Dow Jones Ipari Átlag most először 20 000 pont fölé emelkedett. Nagy-Britannia GDP-je 0,6%-kal nőtt 2016 utolsó negyedévében. A FTSE 100 és a DAX 30 rekordmagasságokat ostromol, az USA GDP-je némileg gyengült.

Ön is unja? Én igen. Volt pénzügyi újságíróként jól ismerem ezeket a szüntelenül villódzó mutatókat, amik azt hivatottak tudatni velünk, hogy hogy vagyunk. Emberi lényként viszont egyre inkább aggaszt a gondolat, hogy ezek csak irreleváns számok, amiknek vajmi kevés közük van ahhoz, hogy valójában hogy vagyunk.

A tőzsdei indexek már rég külön utakon járnak a valóságtól. Mindössze a gazdagok magán-nyugdíjalapjainak alakulása olvasható ki belőlük (Nagy-Britanniában az emberek mindössze 58 %-a rendelkezik ilyennel, és a legtöbbjük igen-igen szerény), illetve az, hogy mekkora év végi bónuszt tehet majd zsebre pár ezer üzletember (többnyire férfiak).

A részvényár-emelkedés mögött elbocsájtások és egyéb költségcsökkentő lépések is állhatnak, amik a részvényeseket teszik gazdagabbá az alkalmazottak rovására. Azon emberek száma, akik valóban ünnepelhetik a tényt, hogy a Dow elérte a 20 000-et, igen-igen alacsony. A legtöbbjükkel nem szívesen ülne le az ember sörözni.

Ami a GDP-it illeti, létezik ennél nyomasztóbb rövidítés? A GDP növekedik, amikor az ember egy órát vánszorog a forgalmi dugóban. Nem növekedik viszont, ha otthon marad a beteg gyerekével. A GDP az elmúlt 20 évben hasít Kínában. Mindeközben a kínaiak kénytelenek szűrőmaszkot viselni az utcán a szmog miatt. A GDP semmit nem mond el a nekünk igazán fontos dolgokról – az egészségünkről, a kapcsolatainkról, a környezetünkről – csak arról tud beszélni és beszél is, hogy lassan elbontjuk a Földet, hogy olyan kacatokat gyártsunk, amik nem kellenek senkinek, de az emberek mégis megveszik, hogy aztán eldobják.

Egyáltalán nem az a szándékom, hogy kifigurázzam azon újságírók hősies küzdelmét, akik nap mint nap értelmet próbálnak csiholni a pénzügyi adatlavinából. Inkább javasolnék néhány olyan mérőt, amik sokkal tisztább képet festenek arról, hogy hogyan teljesítünk. Inkább ezeket kellene fő eredményességi mutatókként alkalmazni a jelentésekben:

Egyenlőtlenség aránya

A 20. század egyik leckéje az, hogy az egyenlőtlenség forradalmakat szül, és a forradalmak soha sem végződnek jól. A 21. század egyik leckéje pedig az, hogy az emberek nem hajlandók tanulni a 20. század leckéiből. A Gini-index nagyjából képet ad arról, hogy mennyire egyenlőtlen egy társadalom. Néhány közgazdász inkább a Palma-indexet részesíti előnyben, ami pontosabban mutatja ki, hogy mennyivel gazdagodik a leggazdagabb réteg a legszegényebbekhez képest. Mindkettő elég sokat mond el arról, hogy milyen irányba megyünk.

Gabonaárak

Ha már ragaszkodunk a pénzügyi eszközökhöz, akkor az élelmiszerek sokkal érdekesebbek, mint a részvény- és kötvényárak. Végtére is egy három hónapos kincstárjegyet nem lehet megenni. 2007-2008-ban a fejlődő világban az alapvető élelmiszerek árának növekedése forradalmak hullámát indította el. Kormányok buktak meg. Közvetve ugyan, de ebből nőtte ki magát négy évvel később az Arab tavasz is. Az élelem igenis fontos. Már-már rutinszerűen írjuk le, hogy a Földön egy milliárd ember éhezik vagy alultáplált. Sokkal többen vannak azoknál, akik Dow Jones befektetési alappal rendelkeznek.

Szén-dioxid (részecske per millió) a légkörben

Ez az összes közül a legfélelmetesebb adat. Évente nő. Ahogyan a globális hőmérséklet is. Ha ez így folytatódik az elkövetkezendő pár évtizedben, az emberek nem a portfólióikat fogják böngészni, hanem az erdőben fognak élelmet gyűjtögetni. Olvasta valaki Az út c. könyvet?

Antidepresszánsokra szóló orvosi receptek száma

Ez a mutató egy csomó mindenről árulkodik – a nyomorult pszichológiai állapotunktól kezdve az egészségügyi rendszer hiányosságaiig. Az elmúlt évtizedben az antidepresszánsokra szóló receptek száma megduplázódott Angliában. Meg kell jegyeznem: én is szedem őket, és úgy tűnik, nekem működnek. Ugyanakkor úgy gondolom, hogy túl könnyen írják fel őket a túlhajszolt orvosok, akiknek egy páciensre 6 percük jut, és a gyógyszereken kívül nem sok más megoldáshoz folyamodhatnak. Én személy szerint nem bánnám, ha pár GDP-pontot feláldoznánk annak érdekében, hogy egy átfogóbb megoldás szülessen erre a 21. századi járványra.

Hajléktalanság

Nem csak az Egyesült Királyságban probléma, ahol a hajléktalanok száma hat éve egyre nő, hanem Kaliforniában, Párizsban, Moszkvában is. Egy idelátogató marslakó biztosan előbb kérdezné meg, hogy miért él olyan sok földlakó az utcán, mint azt, hogy “és mi újság a BT-részvényeimmel?”

Eltartottsági ráta

Ez bevallottan nem annyira izgalmas dolog követni, hiszen nem változik látványos tempóban. De változik, mégpedig sok fejlett országban rossz irányba. Az eltartottak aránya nem más, mint a munkaképes korúak száma összevetve a gyermekek és nyugdíjas korúak számával. Jelenleg 7 eltartott jut 10 munkaképes korú britre, ez 2020-ra 8-ra növekszik, 2050-re pedig 9-re.

Alig kapirgáltam meg a felszínt. Akárhová nézünk, sokkal jobb indikátorokat találhatunk az ósdi pénzügyi mérföldköveknél. Küldjük őket nyugdíjba, és találjunk új mutatókat, amik alapján a vezetőink teljesítményét lemérhetjük.

Megjelent: 2017. január 27.

Eredeti cikk



Kategóriák:Üzleti, Gazdaság, Közigazgatás

Címkék:, ,