A kelet-európai munkaerő kivándorol, a nyugdíjasok maradnak

vandorlasillusztráció: Vass Szabolcs

The Economist (London)

Az EU kelet-európai tagjaira gazdasági hanyatlás vár, ha csak nem csábítják vissza a munkásaikat, vagy alkalmaznak bevándorlókat.

VILNIUS/RIGA – Litvánia Panevėžys nevű városában, egy norvég ruházati cég, a Devold csillogó-villogú üzeme egyedül árválkodik a helyi szabad vállalkozási zónában. A gyárban képtelenek feltölteni 40 szabad pozíciót, vagyis az összes munkahely egynyolcadát. Nem azért, mert a panevėžysi munkások túl válogatósak, hanem azért, mert egyre kevesebb van belőlük. A polgármester elmondása szerint a város iskoláiban ma fele annyi diák tanul, mint egy évtizede.

A fent leírt probléma egyre gyakoribb egész Kelet-Közép-Európában, ahol alacsonyak a születése ráták, a kivándorlási ráták viszont magasak. Az EU-hoz 2004-ben csatlakozó volt szocialista országok arról álmodtak, hogy gyorsan Németországgá vagy Nagy-Britanniává változnak. Ehelyett a munkaerő jelentős része ment el Németországba vagy Nagy-Britanniába. Lettország munkaképes korú népessége negyedével csökkent 2000 óta; a 2002-2009 között diplomázott fiatalok egyharmada 2014-re elhagyta az országot. Egy bolgár orvostanhallgatók körében elvégzett felmérés szerint 80-90%-uk tervezi, hogy diploma után elhagyja az országot.

Litvánia munkaerővesztesége sokba kerül az országnak, mondja Stasys Jakeliunas közgazdász. Az átutalt pénzek és az EU-s pénzből történő infrastruktúrafejlesztések jól jönnek ugyan, de a munkaerőhiány elrettenti a külföldi befektetőket és rossz hatással van a gazdasági növekedésre. A Nemzetközi Valutaalap (IMF) szerint a kelet-európaiak kivándorlása 0,6-0,9 százalékpontot gyalult le az érintett országok éves GDP-növekedésből 1999 és 2014 között. 2030-ra az egy főre jutó GDP Bulgáriában, Romániában és a balti államok némelyikében 3-4 %-kal lehet kevesebb emiatt.

Mindez veszélyezteti az államháztartást. A nyugdíjak, amik Kelet-Európában az összes szociális kiadásnak körülbelül a felét teszik ki, jelentik a legnagyobb gondot. 2013-ban Lettországban egy 65 év feletti személyre 3,3 munkaképes korú személy jutott, körülbelül ugyanannyi, mint Nagy-Britanniában vagy Franciaországban. 2030-ra ez a szám 2-re fog csökkenni; ezt a szintet viszont Franciaország vagy Nagy-Britannia csak 2060 körül fogja elérni. Az országok egyre inkább felemelik a nyugdíjkorhatárt (kivéve Lengyelországot, ahol vakmerően egyre lejjebb viszik). A juttatások már így is szűkösek, nem nagyon lehet tovább nyesni belőlük. GDP-arányosan a szociális juttatások összege Bulgáriában, Romániában és a balti országokban körülbelül feleannyi, mint a gazdagabb európai országokban.

Miután képtelenek visszatartani az elvándorlókat, az érintett országok igyekeznek inkább visszacsábítani őket, sikeres írországi illetve dél-koreai mintákat követve. Daumantas Simenas, Panevėžys város szabad vállalkozási zónájának projektvezetője maga is az “Értékteremtés Litvániának” program hívószavára tért vissza szülőföldjére. A program a diaszpóra magasan iskolázott szakembereit köti össze kormányzati álláshelyekkel. “Könnyebb volt úgy dönteni a hazajövetel mellett, hogy tudtam, otthon biztos állás vár” – mondja. Hozzáteszi: “az otthon, az otthon.”

Kétséges viszont, hogy az ehhez hasonló erőfeszítések valóban meg tudják-e fordítani a folyamatot. A program több, mint 100 embert csábított haza, mióta öt éve elindult, mondja Milda Darguzaite, a program létrehozója, aki maga is egy amerikai befektetési bankári állást hagyott ott Amerikában a vilniusi kormányzati állás kedvéért. A hazatérők között van egy parlamenti képviselő, egy polgármesterhelyettes és több miniszterelnöki tanácsadó. Az orvosok és mérnökök visszacsábítása azonban ennél bonyolultabb ügy. A tanulmányok azt mutatják, hogy a kelet-európai szakképzett munkaerőt elsősorban a nyugat-európai intézmények minősége csábítja el hazulról, mint például a jó iskolák; a jobb szociális segélyek elsősorban a képzetlen kivándorlók számára fontosak. A visszatérők számáról alig van adat, de az IMF nemrégiben készült jelentése szerint a ez a mennyiség “szerény”, egyes országokban mindössze 5%-az elvándorlók számának.

A cégek alkalmazkodnak a munkaerőhiányhoz. Egy nemrégiben szervezett bulgáriai üzleti konferencián a munkaadók arról számoltak be, hogy kénytelenek emelni a béreket, mert egyre messzebbről kell magukhoz csábítaniuk a munkaerőt. Bulgáriában és a balti államokban az elmúlt öt évben a bérek gyorsabban növekedtek, mint a termelékenység – ez a trend nem kedvez az export versenyképességének.

Mindez megváltozhat. “A magasabb munkaerő-költség arra ösztönzi a cégeket, hogy automatizálják a munkafolyamataikat” – mondja Rokas Grajauskas a Danske Banktól. A Devold üzemében sok, valaha kézzel végzett munkafolyamatot – például a szabást – most már robotok végzik.

Bizonyos országok egy másik megoldás gondolatával barátkoznak: a szegényebb szomszédos országokból érkező bevándorlókkal. Észtország népessége 2016-ban már második éve növekedik az Ukrajnából, Fehéroroszországból és Oroszországból érkező migránsoknak köszönhetően; noha addig 1990 óta stabilan csökkent. Szinte mind a 400 000 ukrán, aki 2015-ben Lengyelországban letelepedési engedélyt kapott, a mezőgazdaságban, az építőiparban, vagy háztartási alkalmazottként dolgozik. Közben a lengyel kivándorlók 30%-a magas végzettségű – ez kétszeres arány az anyaországhoz képest.

A kelet-európai kivándorlóknak a szabadság, hogy ott élhetnek és dolgozhatnak, ahol akarnak, igazi áldás. Az országok, ahol felnőttek, viszont komoly kihívással néznek szembe. Rá kell jönniük, hogyan vonzzák magukhoz és tartsák meg a munkaerőt, máskülönben a hanyatlás elkerülhetetlen.

Megjelent: 2017. január 21.

Eredeti cikk



Kategóriák:Európa, Gazdaság

Címkék:, ,