Az angolszász társadalmak könnyebben hackelhetők az angol nyelv miatt

angol-hackillusztráció: Vass Szabolcs

Simon Kuper – Financial Times (London)

A többnyire csak az anyanyelvüket ismerő britek és amerikaiak számára az idegen országok átláthatatlanok. A külföldiek jobban ismernek minket, mint mi őket.

Az angol nyelv valaha előnyt jelentett az Egyesült Királyság és az Egyesült Államok számára. Mára gyengeségnek számít.

Vizsgáljuk kicsit messzebbről az oroszok által meghackelt amerikai elnökválasztást. Tágabb értelemben véve a hackelés információ kinyerése másoktól, illetve a hacker információinak beillesztése. Az angolul beszélő országok könnyű célpontok, mert az ellenségeik értik a beszédüket. Az angolul beszélő társadalmak mintha üvegfalú házban élnének: átlátszóak. Megfordítva a dolgot, a többnyire csak az anyanyelvüket ismerő britek és amerikaiak számára az idegen országok átláthatatlanok. A külföldiek sokkal jobban ismernek minket, mint mi őket. Ez a felemásság valószínűleg hozzájárult ahhoz, hogy Oroszország az általa támogatott jelöltet juttathassa be a Fehér Házba; és Nagy-Britanniának is hátrányt fog jelenteni a Brexit tárgyalások során.

Az angol nyelv szerepe a közelmúltban nagy változásokon ment keresztül. A 90-es évekig Oroszországnak és Kínának nem nagyon volt fogalma arról, hogy mi folyik a nyugati társadalmakban. A legtöbb angolul beszélő oroszt vagy kínait a kommunista forradalmakat követően kivégezték vagy száműzték, és a helyükbe nem lépett senki. Az angol nyelvtudás hiánya még a KGB számára is problémát jelentett: a Kim Philby és Guy Burgess brit kémek által Moszkvába küldött jelentések nagy részét le sem fordították.

A 80-as évek közepétől azonban, Kína nyitásának, a berlini fal lebontásának és az internet-éra eljövetelének köszönhetően az angol nyelv jelentősége egyre nőtt. A kínai és orosz elit az Államokba vagy az Egyesült Királyságba küldte tanulni gyermekeit. 1990-től kb. 2010-ig a brit és amerikai média illetve filmipar addig példátlan globális befolyásra tett szert.

Mára extrém mértékű a különbség a között, hogy mennyire ismerik a külföldiek az angolszász országokat és fordítva. “Több millió olyan orosz állampolgár van, aki gyakorlatilag kétnyelvű és behatóan ismeri az angolszász társadalmakat.” – mondja Ricardo Soares de Oliveira, az Oxfordi Egyetem politológusa. A legtöbb angol anyanyelvű ember viszont teljesen felhagyott az idegennyelv-tanulással.

Ez legelőször szeptember 11. után merült fel problémaként. Amerika és az Egyesült Királyság számára az arab világ egy enigma. John Nixon, a CIA Szaddám Huszein-szakértője nem tudta arabul kikérdezni a diktátort. Nixon nemrég, Debriefing the President (Jelentés az elnöknek) címmel megjelent emlékirataiban számol be arról, hogy a CIA tolmácsa folyamatosan veszekedett a katonai tolmáccsal: “Nem, nem ezt mondta!” Szaddám ravaszul előnyt kovácsolt a helyzetből, összejátszva a katonai tolmáccsal.

Nem csak az angol nyelv hagyta cserben az angolszász hatalmakat Irakban, hanem a másik hatalmi eszközük, a háborúskodás is. Felhagytak az inváziókkal. Az USA jelenleg 597 milliárd dollárt költ évente a hadseregére, mégsem tudnak gátat vetni az orosz portyázásoknak.

Az új fegyver a kiberhadviselés, ez pedig jobban fekszik az USA ellenfeleinek. A hackelésnek akkor van értelme, ha tudunk is mit kezdeni a megszerzett információval. Oroszországban és Kínában sok jól informált személy van, akik az angol nyelvű dokumentumokból ki tudják bogarászni a használható információt – mondja Adam Segal, a The Hacked World Order (A meghackelt világrend) c. könyv szerzője. Ha valami kellemetlen információra bukkannak, akkor azt el tudják terjeszteni a közösségi médiákon, vagy a WikiLeaks hasznos idiótáin keresztül. Az amerikai médiára is lehet számítani, hogy jól felfújják az ügyet. De akár ők maguk is terjeszthetnek álhíreket angolul.

“Fordítva már nehezebben működik a dolog” – mondja Segal. Amerikában hiány van olyan nyelvészekből, akik értik, milyen külföldi információra érdemes odafigyelni. Az orosz és kínai átlagembereket sem tudják könnyedén elérni – Kína például cenzúrázza az internetet. A nyugati világ régi “demokráciahirdető” gyakorlatának helyébe a keleti világ “autokráciahirdető” gyakorlata lépett, mondja Soares de Oliviera. Az angol nyelvű újságoknak, és a valaha hatalmas BBC-nek most millió új versenytársa van a közösségi médiákon.

Nagy-Britanniának is megvannak a maga problémái az angol nyelvvel. A politikai hatalom ikertornyai, a Westminster és a bulvársajtó, szinte kizárólag egynyelvűek. A britek úgy szavazták meg a Brexitet, hogy fogalmuk sem volt arról, hogyan reagál majd a többi európai ország. Nagyjából így gondolták: “Megállítjuk a bevándorlást, megtartjuk a szabad kereskedelmet Európával, és mindenki mással szuper új kereskedelmi megállapodásokat írunk alá.”

Nagy-Britanniának ugyan vannak több nyelven beszélő szakértői (főként diplomaták), akik tudták, hogy ez nem fog így működni. De ezek az emberek, éppen azért, mert képesek európai fejjel gondolkodni, nem élvezik a Westminster és a brit bulvársajtó bizalmát. Ezt bizonyítja Sir Ivan Rogers, az Egyesült Királyság állandó EU képviselőjének múlt heti lemondása is.

Ahogyan Donald Trump emberei figyelmen kívül hagyják az amerikai külügyminisztériumot, úgy mellőzték a brit külügyminisztériumot is – a brit államapparátus egyetlen olyan szegletét, ahol ismerik az idegeneket – a Brexit tárgyalások során. Ezeket helyettük egy új, kifejezetten az EU-ból való kilépés levezénylésére felállított minisztérium fogja vezetni. Élén azzal David Davis-szel, aki azt nyilatkozta, a németekkel majd biztos jó megállapodást tudnak kötni, mert autókat adnak el a briteknek. “A brit politikai osztály megrendítően fogalmatlan az EU-ról, akár támogatja, akár ellenzi azt.” – mondja Charles Grant az Európai Reformért Központból.

A Brexit tárgyalásokon részt vevő európai államfők valamivel jobban értik Nagy-Britanniát. “Nézik a BBC-t, olvasnak angolul, a bulvárlapok Twitter-üzeneteit is elolvassák.” Még az NDK-ban nevelkedett Angela Merkel is megtanult angolul autodidakta módon, a Morning Star nevű kommunista újság olvasásával.

Amerika eszén most jártak túl a külföldiek, akiket nem ért. Lehet, hogy a következő áldozat Nagy-Britannia lesz.

Megjelent: 2017. január 12.

Eredeti cikk



Kategóriák:Amerika, Életmód, Európa, Közigazgatás, Kultúra, Multimédia, Politika

Címkék:, ,