Régészet VR-szemüvegben

Eva Götting – Wissenschaft im Dialog (Berlin)

Elképzelhető, hogy valamikor virtuális kiállításokat tekinthetünk meg? Elképzelhető, hogy a kutatók, tudósok egy virtuális képalkotás által létrehozott térben folytatják tevékenységüket? Dr. Thomas Bremer professzor, a Berlini Technikai és Gazdasági Főiskola (HTW) tanára a virtuális valóság lehetőségeit tárja fel a régészeti tudományos kommunikációban.

A berlini Technikai Főiskola VR-stúdiójában, egy virtuális templomlátogatáson találkoztunk Dr. Thomas Bremerrel és Dr. Susanne Brandhorsttal. Dr. Karl Kohlmeyer régészprofesszorral együtt 2010 óta munkálkodnak a HTW Virtuális Archeológiai Csoportjában. A geográfusokból, régészekből és vizuális programozókból álló csapat az aleppói Időjárásistenek templomának 3D-s képalkotással történő reprodukcióján dolgozik, a kutatói-tudományos és régészeti tevékenységet megkönnyebbítendő.

Tudományos játéktér

Belépünk a stúdióba. Zöld háttér, sötét falak, monitorok hosszú, rendezett sora; valamint sok szabad felület, hogy a virtualitás “valósággá” válhasson: sejteni lehet a munka- és időráfordítás mértékét. Az asztalon kis építőelemek hevernek: “analóg anyag a prototipizáláshoz” – magyarázzák a kutatók. A virtuális tér megteremtésének első lépése a méretarányos modellezés. A játéktervezés specialistájaként Brandhorst a játékszisztémák technológiai rendszereinek egyéb tudományterületeken – jelen esetben az archeológiában- történő alkalmazását segíti. Bremer professzor egy kis, fából faragott napot függeszt a szintén fából modellezett templom fölé. A kutatók úgy vélik, hogy a templom tájolásánál, valamint az épületelemek összehangolásánál figyelembe vették a csillagászati együttállásokat. A virtuális valóságban lehetőség nyílik az elmúlt évezredek konstellációs folyamatosságának pontos szimulációjára, illetve az azonnali visszajátszásra. Ahogy Bremer fogalmaz: a virtuális valóság tudományos játéktérré vált.

Az aleppói Időjárásistenek temploma a Kr. e. 3. és Kr. e. 1. évezred között épült. Az ókori Kelet egyik legjelentősebb épületeként tartja számon a tudományos diskurzus, feltehetőleg az ószír kultúra legnagyobb temploma. A templomot azonban a falakon található, embereket, isteneket, és mítikus lényeket ábrázoló domborművek teszik igazán kiemelkedővé. Maga a Viharisten is megjelenik: szarvakkal díszített fejfedőben, fenyegetően emeli kardot tartó kezét. Az emberek több ezer éven keresztül rótták le tiszteletüket előtte. Vele szemben Palesztina királya, Taita áll: legalábbis erre lehet következtetni a mellette található hieroglif-luvi írásból, ami a Kr. e. 11. században keletkezhetett. A hívők itt gyűltek össze családjuk egészségéért, a jó aratásért és a város gazdagságáért fohászkodni.

Aleppó ma humanitárius tragédia színtereként jelenik meg a köztudatban. Dr. Kohlmeyer azonban a háború előtti időszakban, 1995 és 2005 között átfogó ásatásokat és adatgyűjtést végzett a város felett elterülő középkori negyedben. Itt tárták fel az ószír-hettita templomot is.

Tizenkét éve, még archeológushallgatóként jómagam is meglátogathattam a város ezen részét. Az égető napon a domborművekkel díszített hatalmas kőlapokra hunyorogtunk, miközben Dr. Kohlmeyer körbevezetett minket az ásatás területén. Akkoriban béke honolt Aleppóban. Hogy ezek a domborművek még léteznek-e, esetleg egy bombatalálat érte-e őket, vagy a bálványrombolás áldozataivá váltak, a mai napig nem tudni. A közvetlenül a szír háború kitörése előtt összegyűjtött és rendszerezett adatok jó alapként szolgálnak a HTW számára, hogy a virtuális valóságban őrizhessék meg az esetlegesen elpusztult relikviákat az utókor számára.

A virtuális valóság mint publikációs formátum

A virtualitás adta lehetőségeket a régészek és történészek sokféleképpen hasznosíthatják. A templomot teljes valójában lehet rekonstruálni a virtuális térben; mindemellett minden egyes térbeli ponthoz kiegészítő fülszövegeket lehet kapcsolni, ami a rekonstrukció mellett az adatfeldolgozás folyamatát is segíti. A beágyazott tudományos adatok referenciapontként szolgálhatnak a kutatói publikációkban; ha a rendszer egyszer egészében kiépül, a virtuális térben reprodukált templomot bármikor meg is lehet látogatni, a kapcsolt adatok leellenőrizhetők és hivatkozhatók lesznek. “A cél, hogy az egész adatbázis és rendszer idézhető és széleskörűen alkalmazható legyen.” – mondja Bremer. A rendszer publikációs formátumként az egész világon elérhető és felhasználható lesz. A Multi-User-Virtual-Environment (MUVE) szisztémáján keresztül egy kvázi “helyszíni” ásatás is megvalósítható a belinkelt adatok feldolgozása mellett. A rendszer jelenleg is fejlesztés alatt áll, a kutatók és fejlesztők igyekeznek a legszélesebb tudományos spektrumon felhasználható platformot alkotni. Sajnos egyelőre csak a digitalizálásra van finanszírozás, a további fejlesztésekhez még szükség van anyagi forrásokra.

Kiterjesztett valóság a tudományos kommunikáció szolgálatában

Amióta a VR-szemüvegek a nagyközönség számára is elérhetőek, a tudományos/kutatói együttműködés és kommunikáció terén is egyre gyakrabban használják őket. “Mindenki el tudja képzelni, hogy a virtuálisan rekonstruált templom látogatása még a laikusoknak is érdekes és izgalmas lehet” – véli Bremer. Mindehhez persze egy jól átgondolt, egységes koncepcióra van szükség. A tudósok nézete szerint a virtuális valóságnál még fontosabb lehetőség lehet a kiterjesztett valóság (Augmented Reality, AR). Ez a technológia lehetővé teszi, hogy valós percepcióinkat virtuális elemekkel gazdagítsuk. A rekonstruált templomot a AR-térbe is át akarják ültetni. Egy AR-szemüvegen keresztül, egyetlen okos-készülék felhasználásával már bármilyen térben ki lehet terjeszteni a virtuálisan lemodellezett objektumokat. Egyes német múzeumok már elkezdték integrálni a technológiát, így a hannoveri Kestner Museum is, ahol egy időszakos kiállítás keretében az óegyiptomi Ámon Templom kertjét rekonstruálták. Hovatovább, arra is lehetőség van, hogy egyes kiállításokat a virtuális kiterjesztésen keresztül otthon is megtekintsünk: a frankfurti Städel Museum például, Städel Time Machine nevű virtuális applikációjával egy 19. századi “időutazást” tesz lehetővé a saját otthonunkban.

A VR-szemüvegeket természetesen ki is próbáltuk. Ámulva sétálunk körbe a templomban. Bár itt, a virtuális térben csend honol, és az elviselhetetlen meleget sem érezzük, az új világ egészen új, izgalmas élmény.

Az Istenség előtt megállok egy darabig. Csak remélni tudom, hogy létezik még ez a dombormű, és hogy – Istenként – megvédi a megtépázott város maradék lakóit.

Megjelent: 2016. december 22.

Eredeti cikk



Kategóriák:Életmód, Innováció, Kultúra, Multimédia, Oktatás, Tudomány

Címkék:, , , ,