Palesztin-izraeli konfliktus: John Kerry beszéde hattyúdal, vagy utolsó próbálkozás a béketeremtésre?

plstn-israelillusztráció: Vass Szabolcs

J.J. Goldberg – Forward (New York)

John Kerry beszédét, melyben az izraeli-palesztin békével kapcsolatos elképzeléseiről beszélt, kétféleképpen lehet értelmezni.

Az egyik megközelítés szerint az amerikai külügyminiszter december 28-án elmondott beszéde egyfajta “hattyúdal”, indulattól fűtött búcsú a világ közvéleményétől és a Közel-Kelettől, amelyet megpróbált megváltoztatni. Tisztségének négy éves időtartama alatt ezer és ezer órát töltött azzal, hogy Benjamin Netanjahu izraeli kormányfőt és Mahmúd Abbász palesztin vezetőt a békekötés felé terelgesse; külügyminiszterként ezt tekintette legfőbb céljának – és elbukott. Beszéde ily módon arra szolgált volna, hogy szabad folyást engedjen ezzel kapcsolatos érzéseinek.

Egyes izraeli körök szerint Kerry az ügy megszállottja. Mások szerint antiszemita, aki Izrael gyengítésére tör. Most, hogy megbízatása lejár, tudatni akarta a világgal, mivel próbálkozott, miért tartotta ezt jelentősnek és célja miért nem valósult meg. Kikelt Abbásznak a terrorizmussal kapcsolatos mellébeszélése és a Hamász szélsőségeit bujtogató megnyilvánulásai ellen – és legalább háromszor olyan hosszan kárhoztatta a ciszjordániai telepesek egy-állam “irányvonalát”, amely “meghatározza Izrael jövőjét”.

Végül, miután kifejtette, hogyan hiúsították meg törekvéseit a két oldal szélsőségesei, 70 perces beszédének utolsó 15 percében fölvázolt egy hat pontból álló béketervet. Vagyis: hattyúdal, nem más.

Ez az egyik magyarázat. Így kommentálta a beszédet az amerikai és izraeli sajtó és közélet nagy része. Az eltérő hang balról hallatszott. Az izraeli Munkapárt (HaAvoda), a cionista szociáldemokrata párt vezetője, Jichák Hercog szerint Kerry beszéde “valós aggodalomról tanúskodik Izrael biztonságáért és jövőjéért”. Az Americans for Peace Now nevű Egyesült Államok-beli független nonprofit zsidó szervezet, amely az izraeli-palesztin konfliktus politikai megoldásának elősegítését tűzte ki célul, “határozott, bölcs, együttérző” hangvételűnek nevezte Kerry szavait, és felszólította a Kongresszust és Donald Trump hivatalba lépő kormányzatát, hogy szívleljék meg azokat. A legodaadóbb közönség sem tudta azonban megmondani, hogyan válhatnak valóra ezek a szavak. Úgy tűnt, hogy kommentárjaikban a támogatók is a külügyminiszterhez hasonlóan csak az érzelmeiket fejezik ki.

Van azonban még egy értelmezés, mégpedig az, hogy Kerrynek van valami a tarsolyában és a beszéd ennek felvezetéséül szolgált. Jeruzsálemi források szerint a Netanjahu-kormányzat aggódik a Párizsban január 15-én megrendezendő, az izraeli-palesztin békekötésről szóló nemzetközi konferencia miatt, amelyet a francia kormány hívott össze 70 nemzet részvételével. A Netanjahuhoz közel álló körök attól tartanak, hogy a párizsi értekezlet olyan részletes béketervet fogad majd el, ami a 2002-es szaúdi béketervhez hasonlóan két államot irányoz elő az 1967-es határokkal, területcserével, a két állam között megosztott Jeruzsálemmel, mint fővárossal és a menekültekkel kapcsolatos korlátozott, de Izrael számára így is emészthetetlen engedményekkel. Netanjahu és szövetségesei számára a legrosszabb eset az volna, ha ez a párizsi javaslat még 2017. január 20-án déli 12 óra előtt át is menne az ENSZ Biztonsági Tanácsán – még mielőtt a Trump-kormány hivatalba lépne és megvétózná.

Ha a párizsi konferencia elfogad egy ilyen tervet és az a Biztonsági Tanács elé kerül, még mielőtt a Trump-kormány megkezdi a munkát, a szavazáskor az Obama-kormányzat a vélekedések szerint tartózkodik majd, hogy a javaslat átmenjen. Ez esetben nemzetközi jogszabály lesz belőle, és az 1967 novemberében elfogadott 242. számú határozat helyébe lép, mely kimondta, hogy Izraelnek vissza kell húzódnia “a területekről”, amiket a Hatnapos háborúban szerzett, de nem határozta meg, melyik és mekkora területekről.

Az ENSZ Biztonsági Tanácsának 2016. december 23-i határozatát követően Izrael már megkezdte bizonyos, telepekkel kapcsolatos döntéseinek felülvizsgálatát, mivel a határozat szerint a telepek sértik a nemzetközi jogot, s ha a BT ezt kimondja, a döntésnek a bíróság előtt is érvényt lehet szerezni. Izrael pedig nem kívánja, hogy katonáit lépten-nyomon letartóztassák és a Nemzetközi Büntetőbíróság elé citálják, ahányszor csak ellátogatnak a Louvre-ba. Egy következő határozat, amely előírná a béketárgyalások kereteit, még nehezebb helyzetbe hozná Izraelt, mert olyan tárgyalásba kényszerítené, melynek kimenetele nagy vonalakban előre meghatározott.

Ebben a megközelítésben az ENSZ BT 2016. december 23-i határozata – mely megerősítette a korábbi állásfoglalást arról, hogy Izrael ciszjordániai telepeinek fennállása jogsértő – egy négyrészes terv megvalósításának első lépése volna. A terv arra irányulna, hogy megváltoztassa az izraeli-palesztin viszony diplomáciai és jogi kereteit, és a következő szakaszokból állna: 1. a telepeket érintő határozat, 2. Kerry beszéde, 3. a párizsi konferencia és 4. a kereteket megszabó záró határozat.

Beszédében Kerry indulatosan visszautasította Netanjahu vádját, hogy az Obama-kormányzat összejátszott volna a palesztinokkal és Egyiptommal a december 23-i határozatnak a BT elé terjesztése céljából. Elképzelhető, hogy a határozattal kapcsolatos huzavona csak árnyékbokszolás, miközben a valódi kérdés az, hogy a mostani lépések vajon egy folyamat állomásai-e, ami az ENSZ BT ülésén zárul majd még január 20. előtt.

Ha van ilyen terv – és a franciák nem tagadják ezt –, akkor Kerry elejtett egy érdekes célzást beszédében erre vonatkozólag, amikor a vége felé hatpontos tervét ismertette. A hat “irányelv”, melyeket felsorolni készül, mondta, “nem arra szolgál, hogy előrevetítsen vagy kikényszerítsen egy bizonyos kimenetelt, hanem hogy lehetséges alapot biztosítson az érdemi tárgyalásokhoz, amikor a felek készen állnak majd erre. Lehetséges, hogy az egyes országok részletesebb vezérelveik vannak ezekben a témákban – mint nekünk, példának okáért –, de úgy vélem, mindnyájan egyetértünk abban, hogy egy olyan végleges rendezési megállapodás, amely mindkét fél igényeinek megfelelne, a következőképpen alakulna.” Azaz, másképpen: a most fölsorolandó irányelvek egy hosszabb anyag részei, amit a fiókban őrzünk, és ami egy későbbi tárgyalás alapelveit határozza meg, ha és amikor arra sor kerül.

Kerry irányelvei a következők:

Egy: “Meg kell teremteni a biztonságos és nemzetközileg elismert határokat Izrael és egy közvetlenül szomszédos Palesztina között, és ezeket az 1967-es elvekre kell alapozni, kölcsönösen elfogadott, egyenlő területcserével.”

Kettő: “Két állam – két nép, zsidó és arab, egymás kölcsönös elismerése, és teljes jogegyenlőség mindkét fél állampolgárai számára.” Ehhez hozzátette: “Az Egyesült Államok évek óta zsidó államként ismeri el Izraelt, és az utóbbi hónapokban folytatott beszélgetéseim alapján teljes mértékben meg vagyok győződve arról, hogy ma már sokan mások is felkészültek, hogy elfogadják ezt – amennyiben a palesztin állam iránt felmerülő igények kezelése sem marad el.”

Három: “Nemzetközi segédlettel meg kell teremteni a lehetőséget a palesztin menekült-kérdés igazságos, megegyezésen alapuló, méltányos és megvalósítható megoldására, mely magában foglalja a kárpótlást, választási lehetőségeket és segítségnyújtást a tartós letelepedésben, a szenvedés elismerését és egyéb olyan intézkedéseket, amelyek a két-állam-két nép koncepción alapuló átfogó rendezéshez szükségesek.”

Négy: “Megegyezésen alapuló megoldást kell teremteni Jeruzsálemmel, mint a két állam nemzetközileg elismert fővárosával kapcsolatban, óvni és biztosítani kell a vallások szent helyei megközelítésének szabadságát, a megállapított status quoval összhangban.”

Öt: “Ki kell elégíteni Izrael biztonságra vonatkozó igényeit és ezzel együtt véget kell vetni a megszállásnak, ugyanakkor biztosítani kell, hogy Izrael hatékonyan megvédhesse magát, és hogy Palesztina biztonságot teremthessen lakosai számára egy független és nem militáris államban.”

Hat: “Le kell zárni a konfliktust és a nyitott követeléseket, hogy normalizálódhassanak a kapcsolatok, és növekedjék a térség biztonsága, amint az a szaudi béketervben is áll.”

Érdemes megjegyezni, hogy bár Kerry saját szavai szerint az Arab Liga által 2002-ben elfogadott és azóta többször megújított (egy 2013-as kiegészítés például kimondja, hogy az 1967-ben megállapított határok a területcserék által módosulhatnak) szaúdi béketervre alapozza irányelveit, azok valójában Izrael számára előnyösebbek az arab béketervnél. Nem tesznek például említést arról, hogy a palesztin menekültek visszatérhetnének korábbi, Izrael területén lévő otthonaikba. Amiről szó esik, az “kárpótlás”, “új otthon”, azzal a kiegészítéssel, hogy a megoldásnak “összhangban kell lennie a két állam-két nép koncepcióval”, vagyis hogy meg kell őrizni Izrael zsidó állam jellegét.

Kerry kifejezte Amerika félreérthetetlen jóváhagyását Izrael azon álláspontját illetően, hogy Izraelnek meg kell kapnia a “zsidó államként” való elismerést, érzékeltetve, hogy ez nem később tárgyalandó részletkérdés, hanem olyan alapelv, ami a tárgyalásos megegyezés feltétele.

Persze ha valaki nem hiszi, hogy Izrael megválhat Ciszjordániától és megengedheti egy független palesztin állam létrejöttét a szomszédjában – akár azért, mert így veszélybe kerülhetne Izrael biztonsága, akár mert ez isteni megtorlást vonna maga után, vagy mindkét okból –, akkor minden más csak afféle veszélyes fecsegés.

Megjelent: 2016. december 29.

Eredeti cikk



Kategóriák:Közel-Kelet, Politika

Címkék:, , , , ,