A távdolgozás egyre elterjedtebbé válik

munka-internet-billusztráció: Vass Szabolcs

Benjamin Snyder – Backchannel

A költségeiket lefaragni igyekvő vállalatok távdolgozókat alkalmaznak a világ minden tájáról – idén és az elkövetkezendő években is.

Amikor a GitHub nevű digitális programozói adattár 2008-ban elindult, a maroknyi csapat instant messengeren kommunikált egymással. Irodájuk nem volt. “A chat volt az irodánk” – mondta az alapító/volt CEO, Tom Preston-Werner egy 2013-as interjúban.

Mindez eleinte egyszerű költségcsökkentési stratégia volt. Idővel azonban Preston-Werner rájött, hogy taktikai előnyei is vannak ennek a felállásnak. Lakhelytől függetlenül bárkit tudtak alkalmazni, nem kellett csupán a Szilícium-völgy adta lehetőségekre szorítkozniuk. A földrajzi sokszínűségnek köszönhetően a globális szemlélet is adott volt. “Nem volt más választásunk, mint hogy virtuális csapatmunkában gondolkodjunk.”

Azóta a GitHubot úttörőként tartják számon a távmunka-szervezés területén. A cégközpont ugyan San Franciscóban található, de a mintegy 600 alkalmazott a világban elszórva él: 44 százalékuk a Bay Area-ban, 35 százalékuk máshol az USA-ban, 20 százalékuk külföldön. (Távmunka ide vagy oda, a GitHub nemrég mondott fel az alkalmazottak kb. 5%-ának, ami mintegy 30 embert jelent, ugyanis a jövőben a vállalati eladásokra kívánnak ráerősíteni a Fortune a múlt heti jelentése szerint). A GitHub rugalmas hozzáállása az alkalmazottak földrajzi helyzetét illetően viszont egy egész mozgalom előfutára lett.

Miközben az USA gazdasága egyre globalizáltabbá válik, a tech startupok és a nagyobb vállalatok várhatóan egyre gyakrabban alkalmaznak külföldön élő munkaerőt. A tech cégek közül sokan működnek már így: a GitHubon kívül például a WordPress, a Basecamp, vagy a Genuitec. Ez egy trend, ami a vállalatvezetők és a szakértők szerint az elkövetkezendő években egyre jelentősebbé válik, már csak azért is, mert a technológia egyre több lehetőséget teremt az alkalmazottak és a székhely közötti kommunikációra.

Merész dolog ezt állítani, ugyanakkor már most rengeteg jele van: A befektetők egyre óvatosabbak, és a startupok a saját bőrükön érzik a megszorításokat. Sokan számítanak arra, hogy a helyzet egyre rosszabb lesz. A startup-alapítóknak tehát egyre találékonyabbnak kell lenniük, hogy be tudják indítani a cégüket. Megszabadulhatnak a rezsiköltségektől, és ugyanannyi pénzért tehetségesebb munkaerőt kaphatnak, ha hagyják, hogy az emberek onnan dolgozzanak, ahonnan akarnak. Ez egyszerűen egy jó pénzügyi döntés.

Mindezt az adatok is alátámasztják. Az otthonról dolgozó alkalmazottak száma az összes iparágban 5,6%-kal,  vagyis 3,4 millióról 3,6 millióra emelkedett 2013 és 2014 között, a Global Workplace Analytics nevű san diego-i kutatócég adatai szerint. Megjegyzendő, hogy a számuk 2005-ben még csak 1,8 millió volt, tehát kevesebb, mint egy évtized alatt megduplázódott. A cég kihangsúlyozza jelentésében, hogy a tipikus távdolgozó nem a mindenki által elképzelt huszonéves, pulóveres programozó: a statisztikák azt mutatják, hogy az átlagos távdolgozó felsőfokú végzettségű, 49 éves, és 58 000 dollárt keres évente. A távdolgozók háromnegyede keres többet évi 65 000 dollárnál, ami a 80. százalékosztályba helyezi őket az összes alkalmazottra – beleértve az irodában dolgozókat is – vetítve.

Ez nem mindig volt így. Pár éve még sok cégvezető fintorgott, mondván, a távdolgozók rossz hatással vannak a közösségi morálra. Marissa Mayer, a Yahoo volt igazgatója, volt a koncepció egyik leghíresebb kritikusa. 2013-ban megtiltotta az alkalmazottainak, hogy otthonról dolgozzanak. A sokat kritizált döntést egy interjúban volt kénytelen megvédeni: “(A távmunka) jelenleg nem a megfelelő megoldás a Yahoo számára” – mondta. “Sokan tévesen a teljes iparágra vonatkozó narratívaként érzékelték a döntésemet.”

De változnak az idők, és 2016 ebből a szempontból mérföldkőnek számít. “Új szemlélet alakult ki, mely szerint otthonról dolgozó munkaerőt alkalmazni okos húzás, a startupoknak pedig előnye származik belőle, hisz alacsonyabb áron tudják alkalmazni a tehetséges munkaerőt.”- mondja Megan Quinn, a Spark Capital nevű kockázati tőke cég partnere. Rendszeresen dolgozik olyan vállalatokkal, akik nem találnak rá a megfelelő alkalmazottra a kaliforniai felhozatalból. Ehelyett “kanadai szakemberekkel dolgoznak, csodálatos vevőszolgálati csapatuk van Arizonában, illetve értékesítők a texasi Austinban.” – folytatja. – Ez a fajta szétosztottság most már értéknek számít.

Vegyük például Anne McCarthyt, a WordPress blogplatform mögött álló Automattic nevű webfejlesztő cég egyik mérnökét. Miután lediplomázott az Észak-Karolinai Egyetemen, McCarthy az Automattic virtuális csapatában kezdett dolgozni. A cég kifejezetten büszke arra, hogy a világ minden táján élnek alkalmazottai: “Távdolgozókat alkalmazó cég vagyunk, 514 alkalmazottunk van 52 országban, akik 70 különböző nyelven beszélnek.”

McCarthy akár utazhat is munka közben. A közösségi irodák helyett ő az Airbnb-n keresztül bérelt lakásokat választja, igaz, a wifi olykor akadozik. A kollégái révén arról is van képe, hogy milyen az élet Görögországban vagy Buenoes Airesben. McCarthy úgy gondolja, hogy ez a felállás igazából hasznos az Automatticnak: az alkalmazottai egymástól eltérő környezetben,  folyamatosan “terepen” vannak, így meghallják a különböző közösségek igényeit. A munkakörnyezet magától értetődő módon változatos, pláne összehasonlítva egy “belterjes”, ugyanarról a környékről származó csapattal.

Julio Avalos, a GitHub üzleti igazgatója egyetért vele, és hozzáteszi, hogy az ugyanazzal a földrajzi háttérrel rendelkező alkalmazottak gyakran egymást visszhangozzák, mivel a nézőpontjaik is hasonlók. “A tehetség és sokszínűség szempontjából ez egy korlát, ami a végső soron magát a terméket is korlátozza” – mondja. “Ha egy cég a nemzetközi ügyfelek igényeit kívánja kielégíteni, akkor a saját munkaerejét is nemzetközivé kell tennie.”

Azt viszont senki nem állítja, hogy ez a fajta üzleti struktúra könnyen megvalósítható, vagy fenntartható lenne. A GitHub, a Mozilla és az Automattic menedzserei rengeteg kihívást említettek, köztük kommunikációs problémákat, az alkalmazottak elszigeteltségét és a rossz hatékonyságot. A földrajzi távolságok leküzdéséhez külön infrastruktúra szükségeltetik.

A GitHub számára ez az online chat és email használatát jelenti (mint a kezdetekben is), hogy biztosítsák, hogy a san francisco-i központon kívül dolgozók is a csapat részeinek érzik magukat. Továbbá saját szoftverplatformot építettek ki a tudásmegosztás érdekében. A GitHub-alkalmazottak például egy virtuális világtérképen tekinthetik meg, ki, hol és mikor dolgozik – egyfajta virtuális irodai térképként. Quinn elmondása szerint a technológia fejlődésének köszönhetően a távkapcsolatok jobban működnek, de azért még van hová fejlődni . “Nincsen tökéletes videokonferencia-rendszer” – mondja Quinn a az elérhető eszközökről. Viszont egyetért azzal a merész jóslattal, hogy a távdolgozókból álló csapatok életét könnyebbé tevő technológiai eszköz a virtuális valóság lesz.

Ha a technológiákat a kezdetekből nem megfelelően – vagy egyáltalán nem – telepítik, annak a csapatok, a kommunikáció, és a termelékenység láthatja kárát. Mindezt David Slater, a Mozilla operációs és személyzeti vezetője hangsúlyozza. A Mozilla munkaerőinek földrajzi elszórtsága a kezdeti, önkéntesek munkájára épülő modell természetes folyománya. A cég 1100 főt foglalkoztat 24 különböző országban; fizetett alkalmazottai 43%-a távmunkában dolgozik. Ezen kívül önkéntesek tízezrei dolgoznak nekik az egész világon. Az önkéntesek együtt dolgoznak a fizetett alkalmazottakkal, a programozástól a közösségi események szervezéséig minden területen.

A Mozilla áldoz a külföldön dolgozó alkalmazottak kulturális beilleszkedésének segítésére. Minden egyes alkalmazottnak egy utazási keretet biztosítanak, hogy az illető személyesen is találkozhasson a kollégáival. (Slater szerint mindez kritikus jelentőségű a vállalati kultúra megalapozása érdekében.) Ezenkívül különböző eseményeket szerveznek, ahol minden alkalmazottat és “az önkéntesek egy jelentős részét” meghívják, hogy elősegítsék az alkalmazottak egymással való kapcsolatának fejlődését. “Nagyon fontos aspektus, hogy mindent le kell írni.”- mondja Slater. A munkatársak online posztokban osztják meg egymással a tudást. “A wiki a mi teakonyhánk” – mondja.

De mi a helyzet például a munkabiztonsággal? A helyzet nem minden esetben rózsás. A Lyft nevű közösségi-közlekedés cégnél például a vevőszolgálati munkaköröket az ország kevésbé drága részeibe, például Nashville-be szervezték ki. Ezeknek az alkalmazottaknak egyre kevesebb lehetőségük van az előmenetelre vagy a részvényopciókra. Röviden: a cég feláldozhatónak tekinti őket.

Reménykedni lehet azonban abban, hogy a valódi távdolgozókból álló cégek esetében – ahol a menedzserek és a szakemberek ugyanúgy, mint a kezdő pozícióban lévő alkalmazottak amerikai és külföldi internetkávézókban dolgoznak – a földrajzi széttagoltság az egész céget tekintve növekedést eredményez. Ez lehetővé tenné, hogy a technológiai robbanás átlépje a Bay Area határait.

Megjelent: 2016. december 15.

Eredeti cikk



Kategóriák:Életmód, Üzleti, Innováció, Vezetés

Címkék:, , , , , , ,