Milyen tanulságokat lehet levonni a legutóbbi PISA-eredményekből?

pisa3illusztráció: Vass Szabolcs

The Economist (London)

A futballrajongóknak négy évet kell várniuk két világbajnokság között. Az oktatás iránt érdeklődők három évente követhetik figyelemmel a nagy globális megmérettetést. A hatodik Programme for International Student Assessment (PISA), mely az az egész világon a 15 éves diákok képességeit vizsgálja a természettudományok, matematika, és szövegértés területén, eredményeit december 6-án tette közzé a javarészt gazdag országokból álló OECD.

72 országból mintegy 540 000, legalább 6 évnyi oktatásban részesülő diák vett részt a megmérettetésben a tavalyi év folyamán. Az OECD ezután összevetette az eredményeket egy sztenderd skálán. Az OECD-ben az átlageredmény minden területen 490 pont. Ennél harminccal több pont elérése körülbelül plusz egy elvégzett iskolai évnek felel meg.

A mindig nagyon jó eredményeket elérő Szingapúr még ennél is jobban teljesített: jelenleg mindegyik területen az élen áll. 564 pontos átlageredménnyel a szingapúri tinédzserek körülbelül három tanévvel járnak amerikai kortársaik előtt, akiknek átlaga 470 pont.

Több kelet-ázsiai ország is jól teljesít a legtöbb területen, és ez így van azóta, amióta a projekt 15 évvel ezelőtt elindult. Japán és Dél-Korea átlagon felüli eredményeket produkál természettudományokból és matematikából, valamint a Kínához tartozó autonóm városok, Hong Kong és Makaó is, valamint Tajvan fővárosa, Tajpej.

Kanada és Finnország szövegértésben ugyanolyan jól teljesít, mint Hong Kong. Aztán ott van Észtország: a tudományos teszteken a japánok szintjét hozzák, matematikában Dél-Koreával vannak egy szinten. Finnországgal együtt ez a két ország vezeti az európai mezőnyt. Finnország a legelső PISA-teszten az élen szerepelt, és bár még mindig átlagon felül teljesít, legalább 2006 óta egyre csökkennek az elért pontszámai.

A PISA ellenzői úgy vélik, mindebből értelmet csiholni ugyanolyan lehetetlen feladat, mint meghallani a saját hangunkat egy zsibongó gyerekekkel teli osztályteremben. Megjegyzik, hogy az oktatás többről szól, mint egy felmérésen való jó szereplésről. Ezenkívül, teszi hozzá néhány kritikus, nem sok hasznos következtetés vonható le az eredményekből, hiszen a jó tanulókat mindig is a szülők bátorítják. John Jerrim, az University College London professzora szerint ahhoz, hogy a kelet-ázsiai élboly nyomába érjünk, “anyatigrisekre” és “teljeskörű  kulturális szemléletváltásra” lenne szükség.

A PISA-felmérés nem tökéletes. Egy a sok sztenderdizált felmérés közül, márpedig a tanulás sokkal komplexebb dolog, minthogy egy felméréssel mérhető legyen. Ugyanakkor mégis számít. Nem véletlenül ez a legnagyobb befolyással rendelkező felmérés az oktatás területén. Arról ad jól megalapozott tanácsot, hogy a törvényhozóknak mire kell odafigyelniük annak érdekében, hogy oktatási rendszereiket jobbá tegyék. Ezenkívül arról is tájékoztatja őket, mit ne tegyenek.

Kiolvasható belőle például, hogy a szegényebb országokban minél több közpénzt költenek a tanulókra, annál jobb az eredményük. Ugyanakkor a gazdagabb országokban, ahol kb. 50 000 dollárt költenek egy tanulóra 6 és 15 éves kor között, megszűnik ez az összefüggés. Lengyelország és Dánia diákjai effektíve ugyanazokat az eredményeket érték el a természettudományos teszten, holott Dánia kb. 50%-kal többet költ egy diákra.

Egy másik potenciális pénzszórás, legalábbis a PISA-eredmények szemszögéből nézve, a gyermekek magániskolába járatása. Az állami iskolákban tanuló diákok a természettudományos teszteken az egész OECD-ben  alacsonyabb pontszámokat érnek el a magániskolákban tanulóknál. De amint számításba vesszük a gyermekek anyagi illetve társadalmi hátterét, a kép rögtön másként fest.

Bár a szegénység szorosan összefügg a rosszabb eredménnyel, nem feltétlenül végzetes. Az OECD-ben a rossz anyagi helyzetű diákok háromszor akkora eséllyel nem ütik meg az alap tudományos műveltség szintjét, mint gazdagabb társaik. A külföldön született szülők gyermekei általában még ennél is rosszabbul szerepelnek. Ugyanakkor a rossz anyagi helyzetű diákok 29%-a a felső negyedben végez az OECD-ben. Szingapúrban, Japánban és Észtországban a felük.

A pénz nem minden

Mindez egy másik dologra utal: a jó eredmény és a nagyobb egyenlőség nem zárják ki egymást. Kanadában, Dániában, Észtországban, Hong Kongban és Makaóban a gyerekek magas pontszámokat érnek el, az eredmény és a gyermekek háttere között pedig nincs szoros összefüggés.

Észtország sikerét részben a demográfiai veszteséggel lehet magyarázni. Az elmúlt 20 évben a fiatalkorú népesség gyorsabb ütemben csökkent, mint a tanárok száma. Most 12 diákra jut egy tanár – ez a szám két évtizede még közelebb volt a 20-hoz. Bár általában véve az osztálylétszám csökkentése nem a legköltséghatékonyabb intézkedés, az észt tanulók számára hasznos ez a demográfiai váltás, mert elérhetőbbé teszi számukra – különösen a lemaradtak számára – az extra segítséget.

Ugyanakkor Észtország tudatosan is inkluzív oktatáspolitikát folytat, magyarázza Mart Laidmets, az oktatási minisztérium egyik vezető munkatársa. Mindenáron el akarják kerülni, hogy egy diáknak osztályt kelljen ismételnie. A buktatás egyes esetekben segíthet, de gyakran csak ürügyként használják a tanárok arra, hogy ne kelljen a nehezebb esetekkel foglalkozniuk. Az elfogultság és diszkrimináció jele is lehet. Oroszországban, Szlovákiában és Csehországban a hátrányos helyzetű fiúk körében különösen magas a bukások aránya, még tisztességes eredmények esetén is.

Észtország Finnországhoz és Kanadához hasonlóan megpróbálja a gyermekek képesség szerinti elkülönítését minimális szinten tartani. Ezzel 15-16 éves korukig késleltetik a gyermekek “pályára állítását”. Laidmets szerint ez segít a gyermekeknek később állást találni, hiszen a jobb matematikai és szövegértési képesség lehetővé teszi számukra a könnyebb alkalmazkodást a munkaerőpiaci követelményekhez, illetve az új képességek elsajátítását is.

Azokban az országokban viszont, ahol a diákokat már korán letérítik az akadémiai pályafutás útjáról – például szakiskolákba, vagy ugyanabban az iskolában egy kevésbé szigorú osztályba való áttereléssel -, a szakadék a gazdag és szegény gyermekek között sokkal szélesebb. Hollandiában a szakiskolai diákok eredménye három tanévnyi lemaradást mutat a hasonló korú gimnáziumi diákokéval szemben. “Minél szelektívebbek vagyunk az oktatásban, annál szelektívebbé válunk társadalmilag is.” – mondja Andres Schleichler, az OECD oktatási vezetője.

Mindebből levonható, hogy mit nem érdemes csinálni. De szolgálnak-e  tanulsággal a legjobbak? Vagy tényleg minden kitartó szülőkön és az iskola utáni különórákon múlik?

A kultúra sokat számít, de az oktatáspolitika is – mondja Lucy Crehan, a legjobb PISA-eredményeket produkáló országokról szóló, Cleverlands (Okosországok) című könyv szerzője. Rámutat, hogy ezekben az országokban általában 6-7 éves korig halasztják a beiskolázást. Addig a játékos tanulást és a szociális képességek fejlesztését részesítik előnyben. A diákokat aztán 16 éves korukig benntartják az iskolarendszerben. Még Szingapúrban, ahol már 13 éves korban letérhetnek a gyerekek a szakirányú képzések felé, is nagy gondot fektetnek arra, hogy továbbra is magas színvonalú oktatásban részesüljenek a szövegértés és matematika terén.

A legjobb eredményt elérők inkább arra figyelnek oda, hogy mi történik az osztályteremben, nem pedig az iskolarendszer struktúrájára. Bár a teszteredmények az egész OECD-ben összefüggnek a diákok anyagi hátterével, az egyes tanárok és iskolák által alkalmazott gyakorlatok is hozzájárulnak.

A legjobb eredményt elérők a tanárokra mint szakemberekre tekintenek, akik ennek megfelelően úgy is viselkednek. Van idejük felkészülni az órákra és tanulni a kollégáiktól. Általában ők vezényelik le az órát, nem adják át a vezetést a diákoknak. Az előmenetelük eredményalapú, nem pedig a tanári szervezetek döntenek róla. Majdnem minden diákkal szemben magas elvárásokat támasztanak, és magas színvonalat tartanak fent.

Igyekvő Argentína

A PISA-tesztet 2015-ben elvégző diákokra rengeteg oktatáspolitikai lépés volt hatással. A stabilan jó eredményt elérő országokra irányuló figyelem miatt sokszor nem vesszük figyelembe azokat a tanulságokat, amiket a javuló tendenciát mutató országok példájából vonhatunk le.

Buenos Aires városa produkálta a legnagyobb ugrást a három évvel ezelőtti állapothoz képest. A tanulók átlagosan 475 pontot értek el természettudományból (plusz 51 pont), 475-öt szövegértésből (plusz 46 pont) és 456-ot matematikából (plusz 38 pont).

Esteban Bullrich, 2010 és 2015 közötti oktatási miniszter számára az elsődleges cél az volt, hogy a diákokat egyáltalán tanítsa valaki. A tanárok évente 12-15 napot sztrájkoltak, ami számításai szerint 7%-a annak az időnek, amit tanítással kellett volna tölteniük. Hogy ezen változtasson, először is nyilvánossá tette  a mobilszámát, és fogadni kezdte a dühös tanárok hívásait. A tanítási napot meghosszabbította.

Ezek után magasabb fizetést ajánlott fel a tanároknak azért cserébe, hogy komolyabban veszik a munkájukat. Fellazította a tanári szervezetek szorítását az előmeneteli döntések ügyében. A tanári képzéseket szigorúbbá és praktikusabbá tette.

A portugál eredmények javulása szintén figyelemreméltó, bár ebben az esetben inkább teknősbéka-, mint nyúlsebességgel történik a változás. A középmezőnyből indulva 2006 óta stabilan körülbelül egy tanévnyit javulnak az eredmények minden tantárgyból. Jelenleg az átlagnál magasabb eredményeik vannak, megelőzve útközben többek között az Egyesült Államokat.

Nuno Crato volt oktatási miniszter szerint a stabil fejlődés három dologgal magyarázható. Egy: elkezdtek törődni az eredményekkel, új, sztenderdizált felméréseket vezettek be. Kettő: 2011-től új, magasabb színvonalú tantervet vezettek be. Három: csökkentették a képesség szerinti elkülönítést, amit csak “időszakosan és részlegesen” vesznek igénybe. A nehézségekkel küszködő diákok igénybe vehetnek különórákat, de a tanárok igyekeznek őket ugyanabban az osztályban tartani.

Ahhoz, hogy Portugália oktatása világszínvonalúvá váljon, Crato szerint jobban felkészült tanárokra van szükség. Ez nem egyszerű, hiszen egyes tanári szervezetek tiltakoznak az ellen, hogy tagjaiknak bizonyos vizsgákat kelljen letenniük, mielőtt taníthatnának. A jobb oktatáshoz nem feltétlenül több pénz kell, mondja. Portugália annak ellenére tudott javítani, hogy a közkiadásokat jelentősen csökkentették. “A pénz számít, de nem döntő.” – teszi hozzá.

Olyan országokban is felfedezhető fejlődés, ahol magában az eredményben nem tapasztalható változás. Egy átlagos amerikai diák anyagi háttere például sokkal kevésbé befolyásolja a PISA-eredményét, mint korábban. Schleicher szerint ez többek között Bush elnök “Egy gyermek sem maradhat le”-törvényének hatása, ami a helyi önkormányzatokat jobban felelősségre vonhatóvá tette a szegényebb diákok eredményei miatt.

A PISA nem minden esetben sikertörténet. Ausztrália az egyike azon országoknak, amely évről évre rosszabb eredményeket produkál. Az átlagpontszám matematikából 2003 óta 524-ról 494-re esett, ami mínusz egy iskolai tanévnek felel meg. Ausztráliában nem kötelező érettségi tantárgy a matematika. (Malcolm Turnbull miniszterelnök próbál ezen változtatni.) John Hattie, a Melbourne-i Egyetem professzora szerint az oktatás színvonalának csökkenésével is magyarázható a dolog. A tanári képzésbe felvételt nyerők vizsgaeredményei alacsonyabbak, mint a 90-es vagy a 80-as években voltak.

Mindenesetre, míg egyes országok javítanak, mások pedig rontanak az eredményeiken, vannak olyan országok is, mint például Anglia. 2006 óta szinte ugyanazt az eredményt produkálja. (Skócia ezzel szemben sokat rontott). Az OECD országok átlaga hasonlóképpen alig változott, amióta a felmérést végzik. Ez a felmérés összeállítóit dicséri: aggályos lenne, ha az eredményekben minden egyes alkalommal nagy eltérést látnánk.

Sok törvényhozó azonban nem lehet büszke magára. Bullrich szerint a PISA-teszt olyan, mint egy röntgenfelvétel az adott ország oktatáspolitikájáról. Nem mutatja meg a teljes képet, de segít rávilágítani a betegségekre. Sajnos túl sok olyan ország van, ahol inkább megkerülik az alapvető gyógykezelést.

Megjelent: 2016. december 10.

Eredeti cikk



Kategóriák:Közigazgatás, Oktatás

Címkék:, , ,