Bosznia-Hercegovina, a befejezetlen projekt

bosniaillusztráció: Vass Szabolcs

Vili Einspieler – Delo (Ljubljana)

Bár a daytoni békemegállapodásban foglaltak akadályozzák az ország fejlődését, a szegénységgel sújtott választók nagy többsége még mindig a nemzeti pártokat támogatja. Utóbbiaknak kapóra jön a zavaros belpolitikai helyzet, nyugodtan halászhatnak a zavarosban. Boszniában az az uralkodó nézet, hogy  jobb ravasznak és gazdagnak lenni, mint tisztességesnek és szegénynek.

A daytoni Bosznia-Hercegovina senkiföldjének számít. Nem szerb, nem horvát vagy bosnyák, de a többi itt élő nemzethez sem tartozik igazán. A daytoni megállapodás olyan minimális kereteket adott, amelyek önmagukban nem biztosítják az ország fejlődését, így Bosznia egy befejezetlen projekt maradt. Ebben a környezetben a politikusok és családjaik, barátaik gazdagodnak, az állampolgárok pedig az ő hitelüket törlesztik.

A politikai elit még nem állapodott meg a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságának Sejdić-Finci-ügyben született döntése kapcsán. Ennek alapján Bosznia-Hercegovinának egyenjogúságot kellene garantálnia minden állampolgára számára a választásokon való jelölésnél, ez azonban alkotmánymódosítást igényel. Az igazságszolgáltatás, mint az elméletbeli hatalommegosztás egyik ága, nem tudja meghallgatni a Boszniai Szerb Köztársaság elnökét, Milorad Dodikot. Bosznia-Hercegovinában a hágai ítéletek ellenére lehetséges a népirtást tagadni, nácikat és háborús bűnösöket dicsőíteni, vagy utcákat elnevezni a  jasenovaci koncentrációs tábor bűnelkövetőiről. Az állami ünnepet az állampolgárok kevesebb, mint fele ünnepli: a szerbek a Szerb Köztársaság napját, a horvátok pedig a Herceg-Boszniai Horvát Köztársaság létrejöttének évfordulóját.

Égből pottyant politikusi vagyonok

A “Kezdeményezés a jobb és humánusabb integrációért” (IBHI) elnevezésű civil szervezet igazgatója, Žarko Papić néhány nappal ezelőtti, a minimális szociális biztonságról és a szociális védelem alapjairól szóló törvény témájában összehívott szarajevói kerekasztal-beszélgetésen úgy becsülte, hogy Bosznia-Hercegovinában már 900 000 ember, a lakosság 27 százaléka él az abszolút szegénységi küszöb alatt. Figyelmeztetett a szociális egyenlőtlenség gyors ütemű növekedésére, arra utalva, hogy az országban már  92 multimilliomos él. Papić szerint az igazságtalanság már a szociális bomba felrobbanásával fenyeget.

A Forbes-lista szerint az ország leggazdagabb emberei a Hastor-testvérpár (Kenan és Damir), Nijaz Hastor utódai, aki a Prevent és az ASA csoport alapítójaként ismert Boszniában. Az első két legjobb helyezést 385 millió eurós vagyonukkal érdemelték ki. Őket követi a sorban a Hifa cég tulajdonosa, Izudin Ahmetlić 340 millió euróval, a harmadik pedig Senad Džambić tuzlai szupermarket láncolatával, amely több mint 280 millió eurós bevételt termelt.

Összehasonlítva a régióban és az EU-ban élő leggazdagabbakkal, az ő vagyonuk szerénynek és többé-kevésbé áttekinthetőnek számít. Nagyobb problémát jelent az a jelenség, hogy egyik napról a másikra gazdagodnak meg egyének, az illetékes szervek pedig nem tudják, de nem is igyekeznek felderíteni vagyonuk pontos eredetét. Havi bevallott jövedelmük alapján valószínűsíthető, hogy az égből pottyant hozzájuk a vagyon. Ez érvényes Bakir Izetbegović családjára is, aki több száz millió, de lehet, hogy egy milliárd eurót is összeszedett, Dragan Čović családjára vagy éppen Dodikra, a szerb elnökre és még számos párthívőre, állami funkcionáriusra, akiknek bevételét és kiadásait senki nem ellenőrzi.

Tüntetések elnyomása bűnüldöző szervekkel

A másfél évvel ezelőtti szarajevói, tuzlai, banjalukai, bihácsi, mostari és más városbeli tüntetők legfontosabb követelése a szociális igazságosság biztosítása volt. A “Mozgalom a szociális igazságosságért”, amelynek minden nagyobb városban van szervezete, a legerősebb kezdeményezés az országban. Újabb tüntetések megelőzésére a kormány a rendőrség, a bíróság és a média segítségével feszült és félelemmel teli légkört teremtett. A médiában olyan híreket terjesztettek, hogy az utcán demonstráló tüntetők nagy része a huligánok és narkománok közül kerül ki. A tiltakozás elnyomása érdekében a médiapropaganda mellett visszaélések is történtek a bűnüldöző szervek részéről. Abból a célból, hogy újból ne mehessenek az utcára, számos korábbi tüntető ellen szabálysértési eljárások indultak. Habár az abszurd vádak az eljárások végére megdőltek, az emberek félnek, hogy a rendőrség továbbra is üldözni fogja őket.

Bosznia-Hercegovinában a lakosság nagy része szegénynek számít, amennyiben e kategóriába nem csak azokat vesszük bele, akik éhesek és nincs fedél a fejük felett. Az ENSZ Fejlesztési Programja (UNDP) és a Világbank meghatározása alapján szegények azok az emberek is, akik számára az oktatás és egészségügyi szolgáltatás, valamint a szociális és kulturális élet nem elérhető. Az ENSZ definíciója szerint a szegénység abszolút  vagy nyomorúságos és relatív vagy új szegénységre bontható. Az első kategóriába esnek azok az emberek, akik nem tudják saját maguk számára biztosítani az olyan alapvető szükségleteket, mint az élelem, víz, ruházkodás, az új szegénység fogalmába pedig azok tartoznak, akik nem érik el annak a társadalomnak átlagos életszínvonalát, amelyben élnek.

A Világbank metodológiáját követő bosznia-hercegovinai statisztikai hivatal adatai szerint 5 évvel ezelőtt az abszolút szegénységi küszöb alatt élt a lakosság 15 százaléka, relatív szegénységben pedig közel 18 százalék. A Boszniai Szerb Köztársaságban akkor minden ötödik ember szegény volt, míg az ország másik részében, a Bosznia és Hercegovinai Föderációban minden hetedik. Egyes becslések szerint az abszolút szegénységi küszöb alatt élt 23 százalék. A szegények többsége bár rendelkezett munkahellyel, de a munkájáért nem kapott pénzt vagy az alacsony fizetés miatt nem tudta eltartani magát és családját. A Világbank adatai szerint 2013-ban több, mint másfél millió ember élt a szegénység határán, minden ötödik ember átlagosan 1,5 eurót költhetett naponta. Az ENSZ gyermekjogi szervezete (UNICEF) úgy becsülte, hogy a bosznia-hercegovinai lakosság 58 százaléka él a szegénységi küszöb határán, és a fiatalok közel 20 százaléka számít szegénynek.

Megjelent: 2016. december 3.

Eredeti cikk



Kategóriák:Európa, Gazdaság, Politika

Címkék:, , , ,