A politikusok számára kötelezővé kellene tenni, hogy kizárólag állami szolgáltatásokat vehessenek igénybe

korrupcioillusztráció: Vass Szabolcs

Murithi Mutiga – Daily Nation (Nairobi)

Az egyik dél-afrikai ellenzéki párt, az EFF (Economic Freedom Fighters – Gazdasági Szabadságharcosok) olyan javaslattal állt elő, amit Kenyában is érdemes lenne bevetni a korrupció és a közpénzek eltulajdonítása elleni, egyre lankadó lendülettel vívott harcban.

Az EFF minden, az adófizetők pénzéből fizetett köztisztviselő számára kötelezővé tenné, hogy kizárólag állami szolgáltatásokat vehessen igénybe többek között az oktatás és az egészségügy területein.

Kinevezése előtt az EFF minden egyes parlamenti képviselőjének le kell tennie a következő, Burkina Faso forradalmár vezetőjéről, Thomas Sankaráról elnevezett nemhivatalos esküt: “Vállalom, hogy magam is azokat a szolgáltatásokat fogom igénybe venni, amiket az állam kínál a népnek, hiszen csak így jelenthetem ki teljes biztonsággal, hogy az általam biztosított szolgáltatások elfogadható szintűek. Ami nekem megfelel, az felel meg a népnek is.” – szól az eskü.

“Bűncselekményt követek el, amennyiben magánszolgáltatásokat veszek igénybe saját magam, a családom, vagy eltartottaim részére, többek között – de nem kizárólag – az oktatás, az egészségügy, a lakhatás és a közlekedés területein.”

A Kenyában tapasztalható égbe szökő korrupció egyik oka az, hogy a közpénzek eltulajdonítása semmilyen következményt nem von maga után. Nem a törvényhozók zötykölődnek a kátyús utakon, ők egyszerűen átrepülik őket. Nem várakoznak órákon át közlekedési dugóban, hanem fegyveres kísérettel süvítenek át rajta.

A “September National Imbizo” nevű dél-afrikai csoport 2010-ben fogalmazott levele akár Kenyáról is szólhatna: “A kórházaink szétesőben; az orvosok és a nővérek túl sokat dolgoznak túl kevés pénzért. Az állami kórházak többségében csak meghalni lehet. A vezetőink, politikusok, magas rangú tisztségviselők és családjaik magánkórházakban kezeltetik magukat, ezért nem érdekli őket az állami kórházak állapota.”

A levél így folytatódik: “Az állami iskolák rossz állapotban vannak, a tanárok alulfizetettek, a kormány nem fektet a képzésükbe. Ennek eredménye, hogy a legtöbb gyerek 12 évnyi iskolába járás után sem tud rendesen írni, olvasni és számolni. Ez nagy mértékű munkanélküliséghez vezet a fiatalok körében, akik számára nincs kiút a reménytelenség csapdájából. A politikusok és a magas rangú tisztségviselők magániskolákba járatják a gyerekeiket, az állami iskolák problémái számukra nem sürgetőek.”

Valamint: “Az állami közlekedési vállalatok helyzete borzasztó. Az emberek naponta szardíniaként zsúfolódnak taxikba, buszokba, vonatokba. A sorok hosszúak, a tarifák magasak. A vezetőink, a gazdagok és a magas rangú köztisztviselők komoly érdekeltségekkel rendelkeznek a magánkézben lévő közlekedési vállalatoknál. Egyes minisztereink saját használatra vásárolnak méregdrága autókat közpénzből.”

Mindennek egyetlen hatékony ellenszere, hogy a politikusokat kényszeríteni kell arra, hogy az állami szolgáltatásokat használják. Kenya uralkodó elitjének ugyanis hírhedten maga felé hajlik a keze. Ha a feleségüknek egy állami kórházban kellene megszülni a gyermeküket, nem pedig egy elsőosztályú külföldi magánklinikán, talán nem lopnák el szemrebbenés nélkül a kórházak fejlesztésére való pénzt. Ha minden köztisztviselőnek kötelező lenne állami iskolába íratnia a gyermekét, akkor várhatóan sokkal nagyobb gondot fordítanának az ezekben az intézményekben végzett munka minőségére.

Egy viszonylag könnyen és gyorsan kivitelezhető lépés a megfelelő irányba az lehetne, ha megtiltanák a  rendőrségnek, hogy bármikor leállíthassák a forgalmat azért, hogy szabaddá tegyék az utat az arra járó méltóságok számára. Nem helyénvaló, hogy az állampolgároknak korábban kell kelniük a nagy forgalom miatt, amire az arra furikázó miniszterek, kormányzók, és mások még rá is tesznek egy lapáttal, amikor a csúcsidő kellős közepén leállítják miattuk a forgalmat.

Az Egyesült Királyságban régóta él a mindenki által elfogadott hagyomány, hogy a miniszterek állami iskolákba járatják a gyerekeiket. 2002-ben kisebb botrány tört ki, amikor kiderült, hogy Tony Blair miniszterelnök gyerekei az állami iskolai képzés mellett otthoni magánoktatásban is részesülnek. Innen, Kenyából nézve nem is értjük, hogy ebből miért lett botrány, és egyáltalán, miképp lehetséges, hogy egy miniszterelnök gyerekei állami iskolába járjanak. Pedig ez pontosan így van rendjén minden olyan társadalomban, ahol a kormánytagok és a köztisztviselők a köz szolgálóiként tekintenek magukra, nem pedig csak a saját zsebüket akarják megtömni.

Akármit is legyen a véleménye Boniface Mwangi parlamenti képviselői jelöléséről, neki pontosan helyén vannak a prioritásai. Kijelentette ugyanis, hogy azért fog dolgozni, hogy véget vessen a kormányhivatalnokokat megillető privilégiumoknak, amik vakká teszik őket a nép szenvedéseire. Természetesen a megvalósítás útja hosszú és rögös. De mindenképpen megér egy próbát. Nincs hatékonyabb fegyver a korrupció ellen, mint hogy saját érdekeik ellen való cselekedetté válik a közpénz eltulajdonítása.

Megjelent: 2016. november 27.

Eredeti cikk



Kategóriák:Afrika, Közigazgatás, Politika, Vezetés

Címkék:, ,