Elképzelhető, hogy a klímavédelmi mozgalomnak éppen Trump adja meg a szükséges löketet?

trump-pandaillusztráció: máshol.net

Kyle Meng – Slate (Washington)

Minden jel afelé mutat, hogy Donald Trump elnöksége klímavédelmi szempontból igazi sorscsapás lesz. Trump a kampánya során többször is elismételte, hogy az emberiséget fenyegető egyik legsúlyosabb veszély, a klímaváltozás szerinte “átverés”. Megfogadta, hogy mindent megtesz azért, hogy az USA kihátráljon a párizsi klímaegyezményben vállalt kötelezettségeiből, valamint ígéretet tett arra is, hogy beszünteti Obama “Tiszta Energia” programját és feloszlatja az Amerikai Környezetvédelmi Hivatalt (EPA). A jelenlegi, átmeneti időszakban hozott döntései alapján azóta sem gondolta meg magát. Az általa összeverbuvált energia- és környezetvédelemügyi csapatban egy klímaváltozás-tagadó áll az EPA-tranzíció élén, kollégái pedig többek között olajvállalatok volt igazgatói.

Klímavédelmi szempontból első pillantásra mindez felér egy katasztrófával. Pedig nem szükségszerűen az. Sőt, elképzelhető, hogy éppen Trump elnöksége adja meg a kellő löketet a mozgalomnak ahhoz, hogy politikáját végre keresztül tudja vinni.

A társadalomtudósok régóta tudják, miért olyan nehéz törvényi mederbe terelni a klímapolitikai célokat. A káros kibocsájtások csökkentésének költsége azonnal jelentkezik, és csak egy kis, jól szervezett csoportot érint. Az előnyei ugyanakkor kevésbé kézzelfoghatóak és az egész emberiség osztozik rajtuk. Ez megnehezíti a kollektív fellépést a klímavédelmi politikában. Bár az amerikaiak többsége saját bevallása szerint aggódik a klímaváltozás miatt, a választók körében ez mégsem napi beszédtéma.

Mostanra egyértelművé vált, hogy a környezetvédő lendület, ami Obamát 2008-ban hatalomra segítette, nem volt elég erős ahhoz, hogy tartós klímapolitikát hozzon létre. A nemzeti törvényhozás a Waxman-Markey törvénytervezetig jutott el, ami elsőként ment át a kongresszus mindkét házán 2009 nyarán. A tervezet később félresiklott, amikor a demokraták elvesztették szenátusbeli fölényüket Ted Kennedy halálával, akinek a helyére a republikánus Scott Brownt választották meg. A populista Tea Party mozgalom ezt követő felemelkedése, valamint a 2010-es republikánus hatalomátvétel a házban azt is jelentette, hogy a nemzeti klímatörvény Obama elnöksége alatt nem kerülhetett újra terítékre.

Ilyen ellenszél mellett 2010 után Obama klímapolitikájában a hangsúly inkább a kormányrendeletek általi szabályozásra tevődött át az egységes nemzeti szabályozás helyett. A Tiszta Energia Terv is egy példa erre: lényegében a XXI. századi klímapolitikát igyekszik a létező, XX. századi környezetvédelmi szabályozásokba szorítani. Ez minden esetben komoly jogi kihívást jelent, függetlenül attól, hogy melyik párt veszi át a hatalmat a Fehér Házban 2016-ban. De Trump győzelme a terv puszta létét fenyegeti.

Hogyan tovább innen? A jelenlegi populista mozgalmak talán értékes leckeként szolgálhatnak a klímavédelmi lépéseket szorgalmazók számára. Az 1990-es évek második felétől a 2000-es évek elejéig a klímavédelmi mozgalom elsősorban a környezetvédelmi csoportok és a nagyobb villamosenergiai-, olaj- és gyártó cégek közötti koalíció kiépítésére fókuszált, azt gondolván, hogy ebben rejlik a nemzeti törvényhozás kulcsa. Ez vezetett az U.S Climate Action Partnership (Amerikai Klímavédelmi Együttműködés) létrejöttéhez, ami Obama elnökségének hajnalán egységes hangon képviselte az ipart és a környezetvédelmi csoportokat. De ez a felülről lefelé építkező stratégia, sok más jelenlegi problémához hasonlóan, nem vette figyelembe a gyártás csökkenése, a középosztály béreinek stagnálása, valamint a jövedelemegyenlőtlenségek miatti egyre fokozódó elégedetlenséget. Ezek a tényezők együttesen gáncsolták el 2010-ben a nemzeti klímatörvényt, és még tovább erősödve Trump választási győzelméhez vezettek. Talán itt az ideje, hogy a klímavédelmi politika szorgalmazói odaforduljanak az emberekhez.

Most éppen alkalmas erre az idő: 2008 óta egyre inkább tudatosodik az emberekben, hogy a klímaváltozásnak milyen következményei lehetnek az emberiségre. Még közvetlenül a múlt heti elnökválasztás előtt is, a klímaváltozás témája a gazdasági lehetőségek és az egyenlőtlenségek mentén folyó vita része volt. Bernie Sanders, illetve a 350.org-hoz hasonló mozgalmak már megmutatták, hogy a klímaváltozás is képes megteremteni a maga populista lendületét. Ezen kívül kétpárti támogatást kell szerezni. Az USA történelmében eddig minden környezetvédelmi törvény kétpárti támogatással valósult meg, valamilyen környezeti fenyegetésre válaszul. Mindkét pártnak érdeke, hogy ezeket a problémákat kezeljék.

Mára a fenyegetés még közvetlenebbé vált. A megválasztott elnök fel szándékozik oszlatni az EPA-t, amivel az elmúlt 40 év munkájának eredményeit semmisítené meg az ország levegőjének és vizeinek tisztaságára vonatkozóan. A mért rekordhőmérsékletek, illetve az egyre több bizonyíték arra, hogy a klímaváltozás a helyi gazdálkodásra is hatással van, ellentmondanak annak, hogy a jelenség “átverés” lenne. Végezetül, ha Trump valóban kihátrál a párizsi egyezményből, az olyan nemzetközi reakciókat szülhet, aminek az USA gazdasága látná kárát – Franciaország például széndioxid-adót vethetne ki az Amerikából importált árukra. A Trump-adminisztráció ezen lépéseivel széleskörű lakossági támogatást szerezne az – eleddig nem létező – klímavédelmi törvény számára.

Vannak arra utaló jelek, hogy mindez már folyamatban van. A Trump megválasztását követő héten számos környezetvédelmi szervezethez folyt be rekordmennyiségű adomány. Ebből is sok érkezett olyanoktól, akik azelőtt nem adományoztak. Csak az elmúlt hétben az egyik ilyen csoportnak annyi új adományozója lett, amennyihez máskor egy egész év kell. És valóban: a Sanderst támogató gyűlésekre jellemző szenvedély nem csillapodik. Sőt, akár erősödhet az elkövetkezendő hónapokban, ahogy Trump környezetvédelem-ellenes intézkedései egyre több embert mozgósítanak. Ahogyan a Tea Party befolyásolta az USA politikáját 2010-ben, úgy a klímaváltozás is egy ilyen meghatározó üggyé válhat, ami az egész politikai színteret is megváltoztathatja a 2018-as időközi választásokig.

Megjelent: 2016. november 18.

Eredeti cikk



Kategóriák:Amerika, Közigazgatás, Politika

Címkék:, , ,