Miért becsülik túl a franciák az országukban élő muszlimok számát?

muslimillusztráció: máshol.net

Gérald Bronner – Pour la Science (Párizs)

Az emberek gyakran tévednek, amikor a muszlim lakosok arányát kell megbecsülniük az országukban. Mindez valószínűleg a felidézési előítélet nevű kognitív jelenséggel magyarázható.

Több aktuális esemény okán a muszlim lakosságot, különösen a nyugati országokban, félelem és téveszmék övezik. Az Ipsos MORI által elvégzett, 2014. október 29-én publikált nemzetközi felmérés szerint több országban is hajlamosak az emberek túlbecsülni az ott élő muszlimok számát.

Az ausztrálok vezetik a sort: szerintük az ország lakosságának 18%-a muszlim, pedig a valóságban ez az arány csak 2%. Az amerikaiak, a kanadaiak és a franciák becslései is jelentős mértékben eltérnek a valóságtól. A felmérésben részt vevő 14 országban a valóságban átlagosan 3% körül van a muszlim lakosok száma, a becslésekből vont átlag ezzel szemben 16%. Hogy miért teljesítünk ilyen gyengén ebben a rögtönzött szociológiai kísérletben, az részben a felidézési előítéletnek nevezett jelenséggel magyarázható.

Miről is van szó? A felidézési előítélet arra való hajlamunk, hogy annál gyakoribbnak ítéljünk meg egy jelenséget, minél könnyebben elő tudunk rá hívni egy példát a memóriánkból – például abban az esetben, ha megkérdezik, hogy mekkora a muszlimok aránya Franciaországban. Természetesen a kérdés megválaszolása meghaladja agyi kapacitásunkat. Hogy ezekre a fajta kérdésekre válaszolhassunk, egyfajta mintavételre van szükség a saját tapasztalatainkból, ami viszont azoktól az információktól függ, amikre vissza tudunk emlékezni. Másképp fogalmazva, az egyedi esetekből általános érvényű következtetést vonunk le.

A felidézési előítélet csak egy a sok kognitív torzítás közül. 1973-ban Amos Tversky és Daniel Kahneman, a Jeruzsálemi Egyetem kognitív pszichológusai  egy kísérlettel világítottak rá a létezésére. A résztvevőknek a következő kérdésre kellett válaszolniuk: “Vegyük az r betűt. Az angol nyelv három vagy több betűből álló szavaiban az r ön szerint első vagy harmadik helyen fordul elő gyakrabban?” A nagy többség azt válaszolta, hogy az angol nyelvben több r betűvel kezdődő szó van, mint olyan szó, amelyben az r a harmadik helyen szerepel. Pedig a valóságban az ellenkezője igaz.

Érthető, hogy miért adták ezt a választ: olyan szavakat keresni, amiknek a harmadik betűje r, összetettebb mentális feladat elé állítja az embert, mint olyanokat, amik r-rel kezdődnek. Ezért ugyanannyi idő alatt a résztvevők több r-rel kezdődő szót találtak, és mindebből azt a következtetést vonták le, hogy több is van belőlük.

A kutatások szerint ugyanez a felidézési előítélet húzódik meg annak a jelenségnek a hátterében is, hogy bizonyos veszélyeket nagyobbnak ítélünk, mint amekkora veszélyt a valóságban jelentenek: gyakrabban hallunk róluk a médiában, így tehát könnyebben előhívjuk őket az emlékezetünkből. Az ellentmondás abban áll, hogy a látványos, emlékezetes veszélyeket könnyebben felidézzük, mint a hétköznapiakat (mint pl. szív- és érrendszeri betegségeket, melyek veszélyeit az emberek általában erősen alábecslik).

Ha tehát egy témát gyakran emlegetnek a nyilvános csatornákon, akkor szinte elkerülhetetlen a következmény, miszerint az emberek túl fogják becsülni a jelentőségét. A fentiek ismeretében mi azonban feltehetjük magunknak a kérdést, hogy a muszlim lakosok számának túlbecslése vajon nem a fokozott médiajelenléttel magyarázható-e, ami a lakosság ezen részének nagyobb társadalmi láthatóságot ad. Egy felkészületlenebb személy könnyen összekeverheti mindezt a reprezentativitás egy formájával.

Megjelent: 2016. november

Eredeti cikk



Kategóriák:Európa, Tudomány

Címkék:, ,

%d blogger ezt kedveli: