“Ne nevezzenek kelet-európainak!”

nz-keletillusztráció: máshol.net

Zuzana Palovic, Gabriela Bereghazyova – The Slovak Spectator (Pozsony)

Mindannyian ismerjük az érzést: elmondjuk egy külföldinek, hogy Szlovákiából jöttünk, mire kissé megütközve néznek ránk. Akkor a legfájdalmasabb a dolog, ha az illető “nyugati”. Szinte látni, ahogy behelyez a “kelet-európai” skatulyába, melynek értelmében minden, Németországtól keletre eső ország “Kelet-Európa”: a földrajzi kifejezés a csehekről az oroszokig mindenkit felölel, köztük Európa legnagyobb etnikai csoportjával, a szlávokkal.

Szégyelljük a kelet-európaiságunkat? Miért?

Régiónkat a hidegháború propagandagépezete nevezte el Kelet-Európának. Ironikus módon a berlini fal lebontása óta az elnevezés még erősebben tartja magát. A határok megnyitásával elkezdtük felfedezni a világot, és a világ is elkezdett felfedezni minket. A kelet és a nyugat közti különbségek hirtelen nagyon is valódivá és kézzelfoghatóvá váltak. A kilencvenes évek bizonytalan időszaka alatt csak még jobban erősödtek az előítéletek, miközben a tervgazdálkodásból igyekeztünk szabadpiaci gazdaságba váltani, rengeteg, kezdőkre jellemző ügyetlenkedéssel.

2004-es csatlakozásunk az Európai Unióhoz megváltást jelentett. A kelet-európaiak egy új generációja végre szabadon vághatott neki a Nyugatnak. A valaha egymástól elzártan élő populációk közötti személyes kapcsolat segített elsimítani a régi, geopolitikai megosztottságot. Mindössze egy évtizeddel később azonban a dolgok ismét rosszra fordulnak. Putyin Oroszországának felemelkedése, a Krím elcsatolása, és a visegrádi négyek tiltakozása a migránsügy közös rendezése ellen újra életre kelti a régi ellentéteket. A “Kelet-Európa” kifejezés egyre hangsúlyosabb jelentéstartalommal bír.

A “kelet-európai” jelző kellemetlen érzések hullámát indítja el bennünk. A nyugatiak tudatlansága ezt még tovább tetézi. Nem, nem lovon közlekedünk. Igen, aszfaltozott utak vannak, sőt, áram is van, meg okostelefon. Ezek az elsőre viccesnek tűnő feltételezések sokkal mélyebb és fájdalmasabb előítéletekre világítanak rá. Olcsó munkaerő, a külföldön élő lengyelek rossz híre, az oroszok gorombasága, korrupció, alacsony jövedelmek, rosszabb életszínvonal – ezek mind a régiónkkal kapcsolatos sztereotípiák. Nem csoda, hogy sértőnek és mindenekelőtt tiszteletlennek tartjuk ezt a skatulyát.

Ugyanakkor az éremnek két oldala van. Nézzük a pozitív árnyalatokat. Fegyelmezett és magasan képzett munkaerő, kitartás, szorgalom, kreativitás, innováció, az IT-szektor és bővebb értelemben a technológia sikeressége mind üdvözlendő kompetenciák. Szlovákia vonzereje a külföldi befektetők számára; a gyönyörű tájak; a tiszta, titokzatos szláv lélek; sportolóink eredményei, mind világhírűek. Nem szólva arról, hogy egy honfitársunk a “döntőig” jutott az ENSZ-főtitkári címért folyó küzdelemben. Végezetül, hogyan is feledkezhetnénk meg a szlovák nők szépségéről?

Mi legyen a “kelet-európai” címkével? Legyünk rá büszkék, vagy szabaduljunk meg tőle?

A valóság talaján maradva, a “kelet-európai” jelző túlságosan mélyen be van ágyazva a nyugatiak tudatába ahhoz, hogy csak úgy meg lehessen tőle szabadulni. A címke egyben útmutató a Keleti Blokk országaihoz. Hasznos is, hiszen megragadja földrajzi helyzetünket és történelmünket. Egyfajta mentális lerövidítésként funkcionál. Kényelmes kifejezés, ezért sem hagynak fel a használatával nyugaton. Szlovákia képes arra, és dolgozik is azon, hogy megváltoztassa ezt a felfogást. Eddig nem járt sikerrel. Leegyszerűsítve, országunk befolyása nem elég jelentős ahhoz, hogy gyökerestül felforgassa ennek a mindenki számára ismert fogalomnak a jelentését.

Kelet-európai vagyok és büszke vagyok rá

A “problémának” létezik azonban egy sokkal kézenfekvőbb megoldása is. Ahelyett, hogy dacosan ellenállnánk a fogalomnak, miért nem töltjük meg új jelentéssel? Miért nem rebrandeljük a “kelet-európai” címkét? A nyugatiak is kezdik már máshogy látni ezt a régiót. Az Anthropoid c. új film, amely szlovákokat II. világháborús hősökként mutat be, ékes példa erre. “Kelet-Európa” most már nem egy szitokszó, ami egy álmos, elmaradott környékre utal. Eljött az idő, hogy azonosuljunk vele. Nincs szükség arra, hogy újból feltaláljuk a kereket: elég átfesteni. Kelet-Európa megérdemli, hogy szeressék és rajongjanak érte. Ha legközelebb valaki megkérdezi, honnan jöttél, válaszold bátran: “Kelet-európai vagyok, és büszke vagyok rá.”

Megjelent: 2016. október 14.

Eredeti cikk



Kategóriák:Életmód, Európa, Kultúra

Címkék:, ,

%d blogger ezt kedveli: