Henry Kissinger: A dzsihádista szervezetek azt gondolhatják, hogy Trump úgy reagál majd egy terrortámadásra, ahogy az ő érdekeiknek megfelel

obama-trumpillusztráció: máshol.net

Jeffrey Goldberg – The Atlantic (Boston) (részlet)

Szerdán, amikor az ország és a világ épp csak elkezdett ocsúdni a Donald Trump győzelme által keltett sokkból, telefonon kerestem meg Henry Kissinger volt külügyminisztert, hogy a választás utáni gondolatairól kérdezzem. Elmondta, hogy arra számít, hogy más nemzetek, különösen a nagyhatalmak most a helyzet intenzív tanulmányozásába fognak kezdeni, mielőtt eldöntenék, hogyan álljanak az új elnökhöz. Azt is elmondta, arra számít, hogy az Iszlám Állam, vagy más, hasonlóan gondolkodó dzsihádista szervezet hamarosan próbára teszi Trumpot, hogy reakciót (vagy inkább eltúlzott reakciót) provokáljon ki. “A nem állami csoportok arra számíthatnak, hogy Trump számukra előnyösen fog reagálni egy terrorista támadásra.” – mondta.

Alább olvasható rövid párbeszédünk átirata.

Jeffrey Goldberg: Meg van lepve?

Henry Kissinger: Azt gondoltam, Hillary fog nyerni.

JG: Mit jelent mindez Amerikának a világpolitikában betöltött szerepe szempontjából?

HK: Nos, lehetőséget kínál arra, hogy összhangba kerüljön a külpolitikánk a belpolitikai helyzetünkkel. Nyilvánvalóan nagy az eltérés aközött, ahogy a nép, illetve az elit látja az USA külpolitikájának szerepét. Úgy gondolom, az új elnök számára adott a lehetőség, hogy a kettőt közelebb hozza egymáshoz. Az már rajta múlik, hogy él-e a lehetőséggel.

JG: Jobb érzése van Trump rátermettségével, illetve komolyan vehetőségével kapcsolatban?

HK: Erről most már nincs értelme vitázni. Ő a megválasztott elnök. Meg kell neki adni a lehetőséget, hogy kifejlessze a filozófiáját.

JG: Segítségére lesz ebben?

HK: Én nem fogom felkeresni, de ugyanez volt a hozzáállásom minden elnökkel, amióta visszavonultam. Ha megkér, hogy menjek be hozzá, bemegyek.

JG: A mostani választás eredménye hogyan befolyásolja a globális egyensúlyt? Mi ad okot a legnagyobb aggodalomra?

HK: A többi ország sokkos reakciója. Ugyanakkor nyitva szeretném hagyni annak lehetőségét, hogy új párbeszédek születhetnek. Ha Trump elmondja az amerikai népnek, hogy “Ez és ez a külpolitikai filozófiám”, ha az nem is egyezik mindenben az előzőekkel, viszont ugyanazok az alapvető céljai, akkor a folyamatosság lehetséges.

JG: Mi lesz Kína reakciója?

HK: Biztos vagyok benne, hogy Kína mérlegelni fogja a lehetőségeit. Azt gyanítom, hogy Oroszország is hasonlóképpen fog reagálni.

JG: Ön szerint Trump Putyin-párti?

HK: Nem. Úgy gondolom, belecsúszott egy bizonyos retorikába, mert Putyin – taktikai okokból – szólt róla néhány jó szót, és úgy érezte, ezt viszonoznia kell.

JG: Nem gondolja, hogy a kapcsolatuk bármilyen módon “elő van sütve”?

HK: Nem.

JG: Tehát nem lát rövid távon esélyt arra, hogy Oroszország kihasználja a helyzetet?

HK: Valószínűbb, hogy Putyin kivárja, hogyan alakulnak az események. Oroszország és az Egyesült Államok olyan területeken vannak egymással kölcsönhatásban, mely területek felett egyikük sem rendelkezik teljes kontrollal: például Ukrajnában, Szíriában. Lehetséges, hogy ezeknek a konfliktusoknak egyes résztvevői viszont úgy érzik, most szabadabban tehetnek meg bizonyos lépéseket. Putyin tehát ki fog várni, hogy lássa, mik a lehetőségei.

JG: Tehát akkor elképzelhető a még nagyobb egyensúlyvesztés.

HK: Általános kijelentést tennék: Úgy gondolom, a világpolitika hat-kilenc hónapig visszatartott lélegzettel várta az amerikai elnökválasztás eredményét. Végignézték, ahogy átestünk egy belföldi forradalmon. Most egy ideig mérlegelni fognak. Majd valamikor eljön az az idő, amikor az események újra szükségessé teszik a döntéshozatalt. Az egyetlen kivételt ez alól a nem állami csoportok képezik: nekik érdekük lehet, hogy kiprovokáljanak egy olyan amerikai reakciót, ami alááshatja a globális helyzetünket.

JG: Az Iszlám Állam által jelentett fenyegetés most komolyabb?

HK: A nem állami szervezetek azt gondolhatják, hogy Trump úgy reagál majd egy terrortámadásra, ahogy az az ő érdekeiknek megfelel.

JG: Mit fog szólni Irán?

HK: Irán valószínűleg arra a következtetésre jut – helyesen – hogy a nukleáris egyezmény törékenyebb, mint volt, mindenesetre elszántnak fog mutatkozni, még nyomás alatt is, Trump tanulmányozása közben is. Senki nem tud sokat a külpolitikai céljairól, így mindenki vizsgálatba, tanulmányozásba fog kezdeni. Jobban mondva, “őrült tanulmányozásba”.

JG: Mit gondol, miért történt mindez?

HK: A Trump-jelenség Közép-Amerika reakciója az értelmiségi köröknek az értékeik ellen intézett támadására. Vannak más okok is, de ez a legjelentősebb.

JG: Mit tanácsolna Trumpnak, hogyan mutatkozzon be a világnak?

HK: Először is, mutassa ki, hogy tisztában van az ismert kihívásokkal, és kézben tartja őket. Másodszor, mutassa ki, hogy elmélkedik a lehetséges fejleményekről. Egy elnök nem bújhat ki az iránymutatás felelőssége alól: Mik a céljaink? Mit akarunk megelőzni? Miért? Mindezek megválaszolásához elemzés és elmélkedés szükségeltetik.

Megjelent: 2016. november 10.

Eredeti cikk



Kategóriák:Amerika, Közel-Kelet, Uncategorized

Címkék:,

%d blogger ezt kedveli: