A milánói paradox: Európához közel, Olaszországtól távol

olasz-textfreeillusztráció: máshol.net

Dario Di Vico – Corriere della Sera (Milánó)

Miközben a város tudományos és kreatív központtá válik, az uralkodó osztály összetétele, gazdasági szerepe és értékrendje is változóban van

Milyen messze van Milánó Olaszország többi részétől? Úgy tűnik, eléggé messze, és Matteo Renzi miniszterelnöknek is ez lehetett a benyomása, miközben Gianfelice Rocca beszédét hallgatta a lombardiai iparosok szövetkezetének (Assolombarda) találkozóján. Míg a szervezet elnöke számokkal demonstrálta, milyen ugrásszerű fejődésen ment keresztül a város, sok hallgatónak az volt az érzése, hogy egy kisebb európai fővárosról hallgat előadást. A probléma az, hogy míg a Milánó és London, Párizs, Frankfurt közötti szakadék egyre inkább betemetődik, addig a Milánó és Olaszország többi része közötti szakadék egyre mélyül. Ennek két oka van: míg Milánó erőn felül teljesít, addig az ország többi része – átlagot vonva – nemcsak hogy nem tesz így, hanem egy helyben toporog. Ez megmagyarázza azt is, miért kérte fel Renzi a milánóiakat a beszédében, hogy “vezessék az országot kézen fogva”, nem csak rövid távon, hanem valószínűleg az elkövetkező mintegy 20 évben.

Meg kell jegyezni, hogy Milánó váratlan reneszánsza mindenkit meglepett, és még mindig nem egészen világos, hogy mi tette lehetővé, mindenesetre a változásnak, úgy látszik, nincs köze a politikához. Épp ellenkezőleg. A város nemzetközi nyitottsága, az uralkodó osztályok bekapcsolódása a globális hálózatokba úgy tűnik nem csak azt tette lehetővé számukra, hogy maguk mögött tudhassák a krízis hét nehéz évét, hanem azt is, hogy erősebbek és motiváltabbak legyenek, mint valaha. Erre a csodára őszintén szólva senki nem számított. Az is egyértelmű, miközben Milánó egyre inkább a tudás és a kreativitás központjává válik, sok dolog változik a város szerkezetében is.

Az uralkodó osztály az összetételét, a gazdasági érdekeltségeit és az értékrendjét illetően átalakulóban van. A város nemzetközi hírneve mára fontosabbá vált, mint a hagyományos értelemben vett vagyon. Az újjászületés szimbólumává vált, ikonikus Piazza Gae Aulenti teret büszkén lehet mutogatni a Rómából vagy Palermóból idelátogatóknak. Ami még hiányzik a képből – és ez nem csak egy apró részlet – a társadalmi rétegek közötti mozgást lehetővé tevő rendszer, a hatékonyabb energiaáramlás és a valós teljesítményen alapú ösztönzés érdekében. A problémát különösen a fiatal szakképzett munkavállalók érzik a saját bőrükön, akik nem részesülnek a Milánó által kínált “speciális juttatásokból”, és egyre nehezebb állják meg a helyüket.

Az esélyegyenlőség kulcsa talán a paradigmaváltásban rejlik, amit Rocca számon is kért Renzin: “Az olasz egyetemi rendszert ki kell emelni a közszférából, hiszen nincsen Google Stanford nélkül.” Ezek szerint az olasz egyetem lesz az új olasz kapitalizmus rakétakilövő állomása? Amíg a válaszra várunk, érdemes lenne talán bátran szembenézni a kínai kérdéssel, és, félretéve a vitát arról, hogy Peking piacgazdaság-e vagy sem, inkább arra a lehetőségre koncentrálni, hogy a gazdasági- illetve futball-kapcsolatok (Pirelli) által Milánó eséllyel pályázhat az Ázsiából jövő befektetések európai központjának szerepére. Visszatérve a miniszterelnökhöz – akit Milánó iparosai lelkesen megtapsoltak -, ő a beszédében inkább az identitásra és a pozitív önképre helyezte a hangsúlyt, amire Olaszországnak szüksége van, amennyiben vissza kívánja szerezni jogos helyét a világban. Az üzenet tökéletes hallgatóságra lelt ebben a közegben, ugyanakkor ez lett volna a megfelelő közeg a költségvetés megtárgyalására is. Renzi nem élt a lehetőséggel; mint mondta, azért, hogy ne terhelje meg a beszédét.

Így aztán a kérdés továbbra is megválaszolatlanul maradt, és ismét csak a Milánó és az Olaszország közötti távolságról beszélhetünk. Nem gondolja a miniszterelnök, hogy ez a szakadék az “á la carte” gazdaságpolitika hatására jött létre, ami a stabilitási törvények és a költségvetés között ugrálva egy sor új intézkedést hozott ugyan, bizonyosságot viszont igen keveset?

Megjelent: 2016. október 10.

Eredeti cikk



Kategóriák:Európa, Gazdaság, Közigazgatás

Címkék:, ,

%d blogger ezt kedveli: