Szélsőjobb-biznisz: a rasszizmusból tőkét kovácsoló kisvállalkozások Franciaországban

Grégory Marin – L’Humanité (Párizs)

Traboule, Yggdrasil, Le Local… aki nem olvasta a Mein Kampf-ot Adolf Hitlertől vagy a Lázadó szív-et Dominique Vennertől, az valószínűleg ezekről a helyekről sem hallott. Lyonban, Rouenben és Párizsban ezek a helyek a szélsőjobboldali eszmék “újbóli meggyökerezésének” elősegítése érdekében jöttek létre: hogy a fiatal, fehér bőrű francia “hazafik” otthon érezhessék magukat bennük. Ezek a helyek, azon kívül, hogy egyfajta politikai állandó képviseletként szolgálnak, egyben kereskedelmi egységek is, ahol az ügyfelek az elköltött pénzükkel a xenofób ügyet támogathatják.

Egy Meuse megyei kisváros Thor-ról elnevezett tavernája egy “családias légkörű hely az underground szcéna szerelmeseinek”. A meghatározás az egyik vendégtől, Alexandre-tól származik, akit 2015-ben számolt be az egyik helyi napilapnak az itt rendezett “tematikus estekről”. A kocsma a Hammerskins nevű neonáci csoport tulajdonában van, akik jó kapcsolatot ápolnak a Ku Klux Klánnal és az Amerikai Náci Párttal is, valamint nyíltan hirdetik a “fehér rassz” felsőbbrendűségét. El lehet képzelni, miről szólnak ezek az estek… Egyébként elvileg “identitásrock”-koncertsorozatról van szó. Utóbbi műfajt “a médiában keveset szereplő stílus”-ként határozzák meg, ami “az igaz európai identitást” tűzi a zászlajára.

“Belépés csak fehér bőrű franciáknak, ez alap”

Lille-ben egy másik szélsőjobboldali érzelmű család nyitott ún. “identitásházat” Citadelle néven: ők is a gyűlölet kereskedelmével vegyítik a hagyományos értelemben vett kereskedelmet. Aurélien Verhassel, a rasszista Génération identitaire (Nemzeti generáció) nevű mozgalom észak-franciaországi képviselője a túszul ejtett, a “bevándorlás általi genocídium” áldozatául esett Franciaország metaforájaként írja le a helyet. Az intézmény “egy bárból, egy küzdősport-edzőteremből, egy jogi tanácsadói irodából, egy konferenciateremből, egy könyvtárból és egy moziklubból áll. Igazi élettér.” Tegyük hozzá, nem mindenkinek, hiszen “kizárólag franciák léphetnek be”, figyelmeztet Verhassel. “A de Gaulle-i értelemben véve, vagyis fehér bőrű, görög-latin kultúrkörből származó emberek. A fehér bőr alapfeltétel.” Ha valaki, megfelelve a feltételeknek, bebocsájtást nyer, akkor jobboldali- és szélsőjobboldali kiadványokat böngészhet kolbászrágcsálás és sörözés közben. Ne feledkezzünk meg a megvásárolható emléktárgyakról sem: Citadelle-pólók, “Igazoltan 100% fehér” feliratú matricák, kitűzők, 732-es kulcstartók (732 a poitiers-i csata dátuma, amelyben a frankok megállították a betörő mór seregeket), könyvek (Túlélési útmutató az iszlám társadalomban)… Valamiből meg is kell élni, nem igaz?

“Minden szélsőjobboldali csoport valamilyen üzletben utazik”

“A militáns politikai érzelmek kapitalizációja igen gyakori ebben a miliőben” – magyarázza Michel Briganti jogász. Például: A Párizs sikkes 5. kerületében található Le Doux Raisin étterem a Front National (Nemzeti Front) nevű szélsőjobboldali párt egyik volt tagjának tulajdonában áll, és igen népszerű az Égalité et Réconciliation (Egyenlőség és Megbékélés) nevű politikai mozgalom tagjai között. Utóbbi alapítója, Alain Soral, maga is tollakat, öngyújtókat, pólókat és kulcstartókat árul a weboldalán… “Valójában mindegyik lelkes szélsőjobboldali csoport a maga módján üzleti tevékenységet folytat.”

Lyonban az ideológiai elkötelezettség és az üzleti érzék ilyesfajta keveredése nem újdonság: itt a Párizsból kitiltott, börtönjárt Logan Djian nemrég nyitotta meg a magukat “fekete patkányoknak” nevező neonáci erőszakszervezet új törzshelyét, a Fekete Pavilont. A hely Facebook oldala szerint “a forradalmárok kikötője” lesz, de Djian korábbi “üzleti tapasztalatai is nyilván jól jönnek majd”, írta róla ironikusan az antifasiszta La Horde c. újság. Djian 2013-ban már nyitott egy (azóta bezárt) nacionalista bárt Crabe-Tambour néven, a lyoni GUD-vezér Steven Bissuellel karöltve: utóbbi egyben a London Spirit nevű cég tulajdonosa is, aki a párizsi “Made in England” nevű bolt üzemeltetője. Djian a közösségi hálókon száll síkra “az ügyükért”. A szélsőjobb-szakértő Jean-Yves Camus szerint: “Ezek az emberek gátlástalan üzletemberek, akik semmit sem szeretnek jobban, mint befurakodni annak a rendszernek a hézagaiba, amit aztán megtagadnak, hogy pénzt keressenek.”

Megjelent: 2016. október 27.

Eredeti cikk



Kategóriák:Üzleti, Európa, Politika

Címkék:, ,

%d blogger ezt kedveli: