A cenzúrabarát “nemzeti internet” kiépítése Iránban

iranillusztráció: máshol.net

Collin Anderson – Backchannel

Az iráni hatóságok bejelentették, hogy végeztek a nemzeti internet kiépítésének első fázisával. A cenzoroknak most már egyszerűbb dolguk van. De azért vannak jó hírek is.

2011 tavaszán bombaként robbant az iráni hatóságok azon bejelentése, hogy a kormány erősebben kívánja felügyelni az információ áramlását. Ebből nőtte ki magát a “halal internet”: az erkölcstelenségtől megtisztított, a globális internetről lekapcsolt belföldi hálózat.

Az ezt követő hónapokban a politikai és egyházi szervezet erősen támadta az internet erkölcsiségét és biztonságát, mely helyett egy olyan hálózatot helyezett kilátásba, ami az Iszlám Köztársaság szigorú vallási értékeit hirdeti. Az akkori gazdasági miniszter-helyettes a nemzeti internetet “a muzulmán erkölcsöknek megfelelő, hiteles halal hálózat”-ként írta le.

Abban az évben meglehetősen feszült volt a hangulat Iránban. Mahmud Ahmadinezsád elnök nemrégiben nyerte meg a sokat vitatott, csalásokkal vádolt előzetes elnökválasztást, amit hónapokig tartó tiltakozás követett. A nemzetközi hallgatóság egyből azt a következtetést vonta le, hogy az iráni nemzeti internet terve nem más, mint a tiltakozók elhallgattatásának eszköze. 2012 szeptemberére a hatóságok már a Google letiltásával fenyegetőztek, illetve felszólították a lakosságot a belföldi e-mail címek használatára, már amennyiben a továbbiakban is hozzá kívánnak férni az internetes banki szolgáltatásokhoz. A Majlis, az iráni parlament egyik keményvonalas képviselője így fogalmazott: “az irániak jelenleg az USA kezében lévő cybertér foglyai, ebben lelik a szórakozásukat”.

Sokan tartottak attól, hogy Iránt teljesen lekapcsolják az internetről. De valójában ennél bonyolultabb a helyzet. 2013-ban a mérsékeltebb Hasszán Rohani lépett Ahmadinezsád helyére, és néhány hete bejelentették, hogy a program első fázisával készen vannak. Mi történt a “halal internet” ötletének felvetődése óta eltelt fél évtizedben, miből áll pontosan az iráni nemzeti internet, és pontosan mi is az, ami a múlt hónapban elindult?

Az iráni internet mindig is elszigetelt volt: legalább 2004 óta erős kormányzati ellenőrzés alatt áll. Az a néhány meglévő híd is, ami összeköti a felhasználókat a globális hálózattal, egy állami kézben lévő cég felügyelete alatt áll. Mindez lehetővé teszi a kormány számára, hogy egyetlen ellenőrzési pontban tudja felügyelni az információ áramlását, ami nagy mértékben leegyszerűsíti a cenzorok és a megfigyelők feladatát. Politikai egyensúlyvesztés esetén a kormány még több szolgáltatást is le tud tiltani, sőt, akár az összes internetes kapcsolatot lelassíthatja.

A hagyományos gazdasági elvek persze működnek: a monopólium technológiai stagnáláshoz vezetett. Ahogy egyre több iráni csatlakozott a hálóra, az iráni internet a világ legrosszabb minőségű kapcsolata lett a megfelelő infrastruktúra hiánya miatt. Amíg a kormány az utóbbi években el nem kezdett az ún. nemzeti adatközpontokba pénzt pumpálni, addig a belföldi infrastruktúra annyira szegényes volt, hogy az állam kénytelen volt a közszolgálati internetes oldalait Európában illetve Észak-Amerikában hostolni.

Ezen gyenge pontok kiküszöbölése volt az iráni “nemzeti információs hálózat” kiépítésének első számú prioritása, ami máskülönben ugyanúgy fejlődött, mint bárhol máshol egy egészséges internet. A kormány több Internet Exchange Point (internetes cserepont, IXP) létrehozását támogatta. Az IXP-ben az internetszolgáltatók és a tartalomgazdák helyben kapcsolódnak egymással, ami növeli a teljesítményt, a megbízhatóságot, és csökkenti a költségeket. Nemzetközi szervezetek (pl. a nonprofit Internet Society) már régóta szorgalmazzák az IXP-k és helyi adatközpontok létrehozását olyan országokban, ahol a sávszélesség drága, és rossz minőségű a kapcsolat. Irán új IXP-inek köszönhetően nem csak az országból kimenő forgalom csökken, de még a Teheránba menő is – a népszerű tartalmak másolatait a felhasználó a saját régiójában teheti közzé.

Természetesen az új infrastruktúra egyben az ellenőrzés eszköze is. Anyagi ösztönzéssel párosítva a kormány keze egyre messzebb elér. Az internetszolgáltató cégek már most olcsóbban ajánlják az olyan széles sávú szolgáltatáscsomagokat, amelyekkel csak a belföldi oldalak érhetők el. Az iráni kormány bőkezűen támogatta az adatközpontokat, hogy ezzel is bátorítsa a helyi cégeket, hogy a tartalmaikat kéznyújtásra tárolják. Bőkezű állami támogatást kaptak a népszerű külföldi applikációk, mint pl. a YouTube, a Telegram vagy a Facebook helyi alternatívái is. A belföldi szörfölés sokkal kellemesebb, mint a külföldi oldalakhoz való hozzáférés. Ez a kísérleti “korszerűsítés” az a mérföldkő, amit Irán a múlt hónapban teljesített.

A megerősödött infrastruktúra reklámozása céljából a hatóságok nyilvánosan meghívták a Google-t és a Telegramot, hogy Iránban hostoljanak szervereket. Az ajánlatot ezidáig nem fogadták el. A cégek tudják, és a hatóságok sem rejtik véka alá, hogy mindez azt is jelentené, hogy az iráni törvényekkel összhangban kellene működniük.

A Google segítsége nélkül, az iráni hatóságok támogatásával született meg az Aparat nevű helyi változat. A YouTube-ot már korán, 2006-ban kiszűrték, az ott megosztott pornográf, vallási és politikai tartalmakra hivatkozva. Videók streamelése anti-szűrőprogramok és lassú internet mellett szinte lehetetlen. Az Aparat viszont az új IXP-knek és adatközpontoknak köszönhetően fennakadás nélkül, magas felbontásban streamel perzsa nyelvű tartalmakat. A belföldi platformok, mint az Aparat és az IPTV szolgáltatások kiépítése a célja a nemzeti internet-program második fázisának, aminek befejezését 2017 februárjára tervezik.

Az Aparat a nemzeti internet jövőjének kirakatbábuja – egy nagyon gyors, nem szűrt szolgáltatás, ami az iráni törvényekkel is konform.

A tavaly februári iráni választásokat megelőző időszakban az ASL19 nevű kanadai szervezet létrehozott az Aparaton egy csatornát Majlis Monitor címmel, amelyen keresztül a parlamenti munkát kívánták megfigyelni. A szervezet a szűrőprogramok kijátszását segítő eszközöket hirdet, illetve nyilvános elszámoltathatósági platformok létrehozását szorgalmazza Iránban, nem csoda hát, hogy sokszor állt már a keményvonalas iráni média célkeresztjében. Egy hónappal a létrehozás után az ASL19 Aparat-csatornáját minden előzetes figyelmeztetés nélkül törölték. Az Aparat azzal magyarázkodott, hogy a kormány szólította fel a tartalom eltávolítására az iráni cyberbűnözési törvények értelmében. Az iráni cyberbűnözési törvény szabad kezet ad a hatóságoknak, hogy belátásuk szerint ellenőrizzék az online tevékenységeket, és ebbe beletartozik a “közerkölcs” elleni vétkezés illetve a “hazugságok terjesztésének” kriminalizációja is. A YouTube valószínűleg nem törölné a Majlis Monitort, az Aparatnak viszont nem volt más választása. Irán nemzeti internetén nincs hely az ASL19-nek.

Könnyen ki lehet jelenteni, hogy Irán belföldi internetprojektjét a cenzúrázhatóság motiválja. Ugyanakkor az Irán ellen bevetett átfogó szankciók is hozzájárultak a létrejöttéhez. Az irániakat a Google nem engedi fel egyes oldalaira, például az AppEngine-re. Az IBM tulajdonában lévő SoftLayer hálózat, ami magáncégek és weboldalak ezreinek szolgáltat internetkapcsolatot, minden Iránból jövő forgalmat letilt. És ez csak néhány a számtalan, iráni felhasználók elleni szankciók közül, amit a cégek az amerikai kormány szankcióival összhangban vezettek be.

A vállalkozó szelleműek számára a fenti korlátozások jó üzleti lehetőségek, a hagyományos konkurencia jelenléte nélkül. A Google pl. az iráni felhasználóknak nem engedélyezi a legtöbb applikáció letöltését a Play Store-ból, ezért lehet népszerű a helyi verzió, a Cafe Bazaar. De az Aparathoz hasonlóan a Cafe Bazaar kínálata is rezsimbarát. A VPN keresőszóra például kizárólag irreleváns eredmények jönnek fel, míg a Playe Store-on a szűrőprogramok kijátszását lehetővé tevő eszközök tömkelegéből válogathatunk.

Mindezek ellenére az iráni kormány intézkedései összességében inkább veszteseket, mint nyerteseket támogatnak. Az operációs rendszerek, a közösségi oldalak, a keresőmotorok és a chat-applikációk nemzeti változatai meglehetősen gyengécskék. Az iráni böngészőként hirdetett Saina nem volt több, mint a Mozilla Firefox másolata, amit egy egyetem működtetett – egészen addig, amíg a diákok, akik létrehozták, el nem hagyták az országot, jobb állások reményében.

Ahmadinezsád alatt a nemzeti internetről, mint kormányzati prioritásról beszéltek. A Rohani-rezsim áthelyezte a hangsúlyt a jobb internetkapcsolatnak köszönhető társadalmi fejlődésre. Ennek látható eredménye például a 3G és 4G hálózat jobb elérhetősége 2014 augusztusa óta, amikor az engedély, amely két kis cégnek adott exkluzív szolgáltatási jogokat, végre lejárt. Irán most gyorsabb kapcsolattal rendelkezik, a helyzet a szűrőkkel viszont nem lett rosszabb.

Függetlenül attól, hogy a Rohani-adminisztráció mennyire ragaszkodik a nemzeti internethez, az internetszabályozásra vonatkozó döntéseknek legalább egy része nem az ő kezükben van. A nemzeti internet kiépítésére való felkérés magától a Legfőbb Vezetőtől származik, és a hivatalos fejlesztési tervben van rögzítve. Hámenei ajatollah 2012-ben állítólag kiadott egy direktívát, miszerint a kormány nem növelheti a nemzetközi sávszélességet a nemzeti internet teljes kiépülése előtt. Ez még inkább politikai mederbe terelte a kérdést, és az internetkapcsolat továbbra is lassú maradt. 2015 áprilisában a Majlis hivatalos figyelmeztetésben részesítette az informatikai és hírközlési minisztert, mert növelte a sávszélességet, miközben a nemzeti internet még mindig nem indult be.

Mindez szolgáljon sötét emlékeztetőként arra, amit gyakran hajlamosak vagyunk adottnak tekinteni. Az internet nem egy éteri felhő, hanem konkrét infrastruktúrát igényel, ami által viszont politikailag ellenőrizhető. A nemzeti interneten a szabályszegőket letartóztatják, a szervereket lekapcsolják. Ez sokkal hatékonyabb a szűrőprogramok használatánál. Ezek a problémák nem egyedül Iránban léteznek, és nem könnyen megoldhatók. Iránban sokak számára a nemzeti internet pozitív gazdasági változást jelent, a kevésbé kézzel fogható személyes szabadság rovására. Ez az alku más országoknak is mintául szolgálhat, így ez a probléma pedig Irán határain bőven túl nyúlik.

Megjelent: 2016. szeptember 23.

Eredeti cikk



Kategóriák:Közel-Kelet, Multimédia, Politika, Uncategorized

Címkék:, , , ,

%d blogger ezt kedveli: