Andrej Babiš, Prága Berlusconija

andrej-babisillusztráció: máshol.net

Pavel Šafr – Svobodné Fórum (Prága)

Csehországban az elmúlt három évben sokan tették fel magukban a kérdést, miszerint a megválasztott elnök, Miloš Zeman, vagy a korrupcióellenes forradalom valódi nyertese, az oligarcha Andrej Babiš jelent nagyobb veszélyt az országra nézve. Vannak, akik egyszerre értékelik nagyra Miloš Zeman keményvonalas migránspolitikáját és Andrej Babišt, aki “rendbeteszi az otthoni ügyeket”. A tekintélyelvű kormányzást a lakosság nagy része támogatja. Ezek az emberek erős vezetésre vágynak, mindenekelőtt pedig arra, hogy ezt az akaratot azokra is rá lehessen erőltetni, akik nem kérnek belőle.

Nem véletlen, hogy a tekintélyelvű kormányzás és a szigorú migránspolitika elfogadottabb a kelet-európai országokban, ahol a polgári öntudatot gyakorlatilag megsemmisítette a kommunizmus. Akit az elnyomó rezsim megfosztott emberi méltóságától és önbecsülésétől, az meghajol a hatalom előtt. Ez a környezet igen jó táptalaja az önkényuralomnak és a diktatúrának.

Mindezek végiggondolása azonban nem szabad, hogy megvetéssel párosuljon azok iránt, akik reménytelenül beleragadtak a fenti mentalitásba. Van a társadalomnak egy még betegebb rétege, akiknek a “betegsége” ugyanebből a mentalitásból fakad, de sokkal árnyaltabb módon. A prágai entellektüel elit nagy részéről van szó, akik egyre inkább szembehelyezkednek a társadalom többi részével, és egyre erősebben gyűlölik őket. Ez a fajta gondolkodás a demokrácia igazi rákfenéje.

A fent említett szubkultúra egyik jellemzője Zeman sznob elutasítása, ami figyelemreméltó módon Andrej Babiš elfogadásával párosul. A dilemma így aztán a következő: Zeman és Babiš közül melyik a veszélyesebb figura? A nemhivatalos média ebben a kérdésben egyértelműen Zemanra teszi le a voksát. A tendencia világos: minél “entellektüelebb” valaki, annál inkább baja van Zemannal.

A kevésbé sznob, viszont gondolkodó ember számára azonban Andrej Babiš kell, hogy jelentse a nagyobb problémát. A kockázat, amit a Babiš-jelenség jelent a demokráciára nézve, úgy tűnik, nehezebben értelmezhető, illetve fogható fel a rendelkezésre álló információk alapján. Viszont alapjaiban fenyegeti a demokráciánkat, hiszen az ő esetében a demokratikus rendszer valódi megzavarásáról beszélünk: a hatalomszétválasztás elvének nyílt semmibevételéről, a politikai erők egyenlő versenyfeltételeinek akadályozásáról, a szólásszabadság és az információ szabad terjesztése elleni merényletről. (Elég arra gondolni, hogy az állami tulajdonban (valójában a Szlovák Köztársaság tulajdonában) lévő Agrofert eltulajdonításáról a cseh médiában például nem találni híreket.)

Természetesen Miloš Zeman sem feddhetetlen a fenti kérdésekben. De Andrej Babišnak a nyomába se ér. Messze, messze elmarad tőle. Egészen egyszerűen azért, mert Andrej Babišhoz képest Milos Zeman reménytelenül szegény.

Zeman a hatalmánál fogva ugyan képes kárt tenni a liberális társadalomban és a parlamentáris demokráciában. Mindezért az általános választójogon alapuló választási rendszer okolható, ami egy abszurdum. Ennek hatására csúszott el a parlamentáris rezsimen alapuló alkotmányos rendszerünk egy egyfajta “színházi monarchia” irányába. A brutális és egocentrikus Miloš Zeman azonban még oroszbarát retorikája ellenére sem jelent közvetlen, illetve strukturális fenyegetést a demokráciánkra. Másképp fogalmazva: Zemannak nem állnak a rendelkezésére udvaroncok és lobbiszervezetek, sem trollok serege, akik egy intésére ugranak a Facebookon. Nincs körülbástyázva szervilis lapszerkesztőkkel és privát titkosszolgálatai sincsenek. Babišsal ellentétben ő nem támaszkodhat a prágai elitből kikerülő hízelgők seregére, a vele nyíltan szimpatizáló állami tisztviselőkre, valamint számos barátjára a rendőrségben. Zemannak rendelkezésére áll ugyan a színpad a perverz komédiájához, de a színház nem az övé.

Andrej Babiš viszont megszerzi, amit akar. Mivel a demokrácia működéséről igen csekély ismeretekkel rendelkezik, és mivel valószínűleg életében nem olvasott még el egy könyvet sem, a vele született hihetetlen intelligenciával magyarázható, ahogy tudatosan az élet által megviselt átlagpolgár jelmezébe bújik. Figyelemreméltó empátiával viseltetik az átlagember (ami önmagában egy hamis marketingfogalom) iránt, hiszen ő maga is egy grandiózus kelet-európai bugris, aki ezt a karaktert bámulatos tudatossággal és pragmatizmussal használja politikai céljai elérése érdekében.

Andrej Babiš alapjaiban veszélyezteti a pluralista demokrácián alapuló társadalmunkat. Ő nem az a fajta, aki egyszerűen meg akarja nyerni a meccset: ő magát a pályát akarja birtokolni. Vicces, hogy éppen a volt kommunista Andrej Babiš testesíti meg ma azt, ahogy a kommunizmus szemüvegén keresztül a kapitalizmust látjuk: a pénz hatalmát. Sokak szerint tiszteletet érdemel, hiszen ő képviseli a “kapitalizmust”, amire annyira áhítoztunk. De ez óriási hiba. Egy demokratikus társadalom a szabadságon és az egyenlő polgári jogokon nyugszik, és egyáltalán nem azonos ezzel a marxista-leninista értelmezésű “kapitalizmussal”. Amennyiben a magántulajdon tiszteletben tartása alapelv, akkor társadalmunknak nem a pénz hatalmán kell nyugodnia, hanem a jogén. A jog és az intézmények hatalmán. Valamint a magatartási kódexen, amely kimondja, hogy ugyanazon személy nem lehet egyszerre pénzügyminiszter, az állami szubvenciók fő kedvezményezettje, és több lap tulajdonosa, amiknek az lenne a dolga, hogy ezeket a tisztségeket és feladataik elvégzését felügyeljék. A cseh entellektüelek nagy része tartja magát ahhoz, hogy az ország fő problémáját Miloš Zeman, és nem pedig Andrej Babiš személye jelenti. Ez vagy hazug pragmatizmusról, vagy igen felszínes helyzetismeretről árulkodik. Utóbbi esetben ez azt is jelenti, hogy képtelenek átlátni a probléma felépítését és hatókörét, illetve felismerni a különbséget az egész rendszer veszélyeztetettsége, illetve egy olyan kockázat között, ami nem elhanyagolható mértékű ugyan, de a jelenlegi rendszer keretein belül marad.

Zeman szem előtt van, nem is lehet szem elől téveszteni: látványos, brutális. Magára vonzza a figyelmet, míg Babiš a hatalom átvételén ügyködik. Babiš elmondhatatlanul nagyobb hatalommal rendelkezik, és sokkal okosabb is, mint Zeman. Utóbbi sok könyvet olvasott életében, logikus hát, hogy az entellektüel réteg könnyebben azonosul vele. Viszont éppen ezért érzik magukat elárulva általa. Andrej Babišnak nincs ilyen kolonc a nyakában. Ő egyszerűen vásárol. Ő megengedheti magának, hogy arra összpontosítson, amire akar. Ez a valami pedig a Cseh Köztársaság, illetve az irányítás átvétele minden olyan területen, ahová a keze elér.

Míg az entellektüeleket ma teljesen lefoglalja az a probléma, hogy egy Milos Zemannál jobb kaliberű elnököt válasszanak, addig Andrej Babis szépen privatizálja a Cseh Köztársaságot, mire nagy valószínűséggel a Kommunista Párt támogatásával megnyeri a következő választásokat. Hogy mire megyünk ezzel méltóbb elnökkel, akikre ezek a szerencsétlen entellektüelek áhítoznak? Rejtély. Számukra elég annyi, hogy túl nagy kockázatok vállalása nélkül harcolhatnak a demokráciáért.

Megjelent: 2016. október 1.

Eredeti cikk



Kategóriák:Európa, Politika

Címkék:, , ,

%d blogger ezt kedveli: