A költészet reneszánszát éli az Instagramon

Manali Shah – Hindustan Times (Mumbai)

Iskolai évei alatt az ember megismerkedik az irodalom óriásaival. Sokunk számára meghatározó ez a korszak, ami ablakot nyit a költészet csodálatos világára. Bár felnőtt korunkban továbbra is olvasunk prózát – novellákat, regényeket, tanulmányokat, újságcikkeket – a költészettel legtöbbünknek megszakad a kapcsolata.

New-age költők

A közösségi média viszont, amit gyakran okolnak azért, mert egyre kevesebbet olvasunk, ezen a fronton is meglepetéssel szolgál: az Instagramon például a #foodporn hashtaggal ellátott képek, az agyonfilterezett tengerparti tájképek és a szelfik áradatában felbukkan a jó öreg költészet is.

Harnidh Kanur  21 éves mumbai tanulót 16 ezren követik az Instagramon, idén verseskötete jelent meg. A 23 éves Shamir Reuben, egy előadóművészeti platform tartalomfelelőse a YouTube-on is elszavalja verseit, amire 10 nap alatt 41 000-en kíváncsiak. A 21 éves Kusha Verma, az Art Refurbish nevű online kiadó alapítójának Instagram oldalát pedig 7673-an követik.

A költők műveiket elsősorban az Instagramon teszik közzé. Ezen az alapvetően vizuális médiumon keresztül a költészet is vizuális élménnyé válik: gondosan kiválasztott írógép-betűtípusok, megsárgult papír-effektus vagy sima fehér háttér, néha rajzok teszik teljessé az élményt.

Mindez úgy tűnik “bejön” a kollektív figyelemhiánnyal jellemezhető generációnak. A versek rövidek, egyszerűek, könnyen értelmezhetőek. Reuben például ehhez hasonló életbölcsességeket oszt meg az Instagramon: “Az ellenségeskedés kövekkel hajigál. A tapasztalat megmutatja, hogyan építhetsz belőlük falat.” A mumbai költő elmondása szerint 17 évesen kezdett verseket írni, de csak 20 éves korában kezdte úgy érezni, hogy jó verseket ír. “A közösségi média előnye, hogy az interakció kétirányú: a visszajelzések és a bátorítások ösztönzőleg hatnak rám.”

A közösségi média hozzáférést biztosít a költészethez az idejét folytonosan online töltő generáció számára. “Ezek az emberek nem biztos, hogy megvesznek egy verseskötetet, vagy előfizetnek egy irodalmi folyóiratra” – mondja a 23 éves Niesh Mondal, költő és mérnökhallgató a nyugat-bengáli Asansolból. Mondal hungover.hamlet (másnapos.hamlet) néven posztol, valamint a TTT (Terribly Tiny Tales – Szörnyen Rövid Mesék) nevű mikroregényeket publikáló közösség tagja. Hozzáteszi, hogy a kisvárosokban, ahol nem sok költészettel kapcsolatos esemény történik, az internet valóságos megváltást jelent.

A kezdetek

Sok más trendhez hasonlóan az instagramköltészet is nyugatról indult. Az elsősorban szerelemről és szívfájdalomról író új-zélandi Lang Leav 2012-ben vált netes sztárrá. A 275 ezer követővel renelkező Leav első verseskötete 2013-ban jelent meg Love & Misadventure (Szerelem & Viszontagság) címmel, e hónapban pedig már a negyedik kötete fog napvilágot látni The Universe of Us (A Mi Univerzumunk) címmel. A New York Times adatai szerint Leav három kötete eddig összesen több, mint 300 000 példányban kelt el.

De nem Leav az egyetlen. A partnere, Michel Faudet (97 500 követő) szintén két bestsellert tudhat magáénak. Témája a szerelem és az erotika. Más instaköltők, mint pl. Tyler Knott Gregson (303 000 követő) és RM Drake (1,6 millió követő) is leszerződtek már könyvkiadókkal.

A trendet Indiában is átvették, a gépelt írásra hajazó betűtípussal együtt. “A mikroregények szépsége a minimalizmusban és a lényegretörőségben rejlik; más szóval: nagy felület, kevés szöveg.” – mondja Reuben. Ő a posztjait a The Amazing Typewriter nevű app segítségével hozza létre. A 33 éves színész instaköltő, Arunoday Singh külön utakon jár: ő “szúfista” verseit először papírra veti. “A verseimet először a naplómba, vagy egy darab papírra írom, aztán lefotózom őket és kiválasztom hozzájuk a megfelelő filtert.”

A külső hasonlóságok ellenére az indiai instapoéták azért igyekeznek különbözni nemzetközi kollégáiktól. A legnépszerűbb instaköltők ugyanis elsősorban szentimentális stílusukról ismertek. “Amikor elmégy, vihar támad. Az ég üvölt és zokog. Mikor hazajössz, ismét, mint egy festmény.” – szól az egyik Gregson-vers.

Az indiai instaköltők versei azonban gyakran komolyabb tónusúak. Kaur például feminista témájú műveket ír. Mondal hol az erotikust keveri a Harry Potter világával (“Képzeld csak el Luna Lovegood szexjáték-gyűjteményét – a köteleket, a vibrátorokat, a síkosítókat”), hol Omran Daneesh szíriai kisfiúra emlékezik, akinek az ambulancián készült fotója a háborúból való kiábrándultság szimbólumává vált szerte a világon (“A gyermek, aki túlélte a háborút, szívével a kezében halt meg…”).

Kaur, aki nemrég az uri-i támadások kapcsán írt a háborúról, nem tartozik Lang Leav rajongói közé. “Sokan a könnyen emészthető irodalomra fogékony közönség igényeit kívánják kielégíteni. Az indiai instaköltők a banális szerelmes verseken túl konfliktusról, politikáról, identitáskeresésről is írnak.”

Az érzékeny vagy ellentmondásos témák érintésével néha egészen szélsőséges reakciókat váltanak ki a közönségükből. Kaur, aki gyakran ír a háborúról, Kasmírról és Manipurról, azt mondja: “Mindig lesznek olyan határozott meggyőződésű emberek, akik kikelnek a meggyőződéseid ellen. Ha felteszed a műveidet a közösségi médiára, az ezzel jár.”

Hivatásossá válás

Egyes instaköltők a közösségi médiában elért sikereiket máshol is tudták kamatoztatni. Harnidh Kaur júliusban adott ki egy 66 versből álló gyűjteményt,  The Instability of Words (A szavak ingatagsága) címmel. Több, mint 500 példányban kelt el, és már aláírta a szerződést a következő kötetre is. Mondalnak is várható kötete februárra.

A nagy kérdés tehát a következő: az online költészet pusztán hobbi avagy akár megélhetési forrás is lehet? Kaur szerint nem lehet belőle megélni. Éppen ezért közszolgálati tanulmányokat folytat. “A költészet piaca Indiában fellendülőben van, és újra vonzóvá tettük a költészetet, megélhetést azonban nem lehet rá alapozni.” – mondja.

Mondal bizakodóbb: “Lehet, hogy túl ambíciózus vagyok, de én reménykedem, hogy öt év múlva már el tud tartani minket a piac.” Nem segít azonban a helyzeten, hogy a nagy kiadók inkább nem vállalnak kockázatot a feltörekvő költőkkel. “A nagy kiadók kizárólag nagy nevekkel dolgoznak.”

Szerencsére a közösségi médiában nincsenek ajtónállók. Az instapoéták pedig ahhoz a generációhoz szólnak, akiket nem érdekel az irodalmi “hitelesítő pecsét”. Ha a vers egyszerű, és megszólítja az olvasót, akkor lájkolni fogják.

Megjelent: 2016. október 6.

Eredeti cikk



Kategóriák:Ázsia, Életmód, Kultúra

Címkék:, , ,

%d blogger ezt kedveli: