Anson Chan: Ahogy Kína Hongkonggal bánik, az az egész világ számára tanulságos lehet

Peter Hartcher – The Sydney Morning Herald (Sydney)

Anson Chan, Hong Kong “Vasladyje” szerint az, ahogy a kínai kormány bánik a városával, óvatosságra intő példaként kell, hogy szolgáljon Ausztrália és az egész világ számára.

“Úgy gondolom, hogy az ausztrálok nem fogják fel, milyen országgal állnak szemben. Figyeljék meg, hogyan szivárognak be az országukba. Ausztrália igen nyitott társadalom, az egypártrendszeri módszerek az emberekben fel sem merülnek. Így volt vele Hong Kong népe is, egészen addig, amíg a saját bőrükön nem tapasztalták őket.”

Chan sok mindent megtapasztalt a saját bőrén. 1993-tól 2001-ig Hong Kong közigazgatási minisztereként a modern történelemben egyedülálló bizalmi pozíciót töltött be. Ő volt az első kínai nemzetiségű személy, egyben az első nő, akire a britek Hong Kong közigazgatásának irányítását rábízták. És bár britek nevezték ki, a kínaiak is bizalmat szavaztak neki ebben a szerepben az ópiumháborúk utáni első kínai rezsim alatt.

Visszavonulásáig sértetlen maradt megingathatatlanságáról és professzionalizmusáról szóló jó hírneve. Most, 76 évesen, végre kiélvezhetné nyugdíjas éveit, de Peking túlkapásait képtelen szó nélkül hagyni. Egy másik hong kongi aktivistával, a civil szabadságjogokért régóta küzdő Martin Lee-vel együtt kampányol Ausztráliában Hong Kong függetlenségéért, többek között Julie Bishop külügyminiszterrel is találkozik.

Két éve a kínai állami média bajkeverőknek és árulóknak nevezte őket, amikor egy Amerikában tett hasonló látogatás során Joe Biden alelnökkel is találkoztak. Pedig Chan nem forradalmár: “Csak azt akarjuk, hogy Peking tartsa magát az alaptörvényben tett ígéreteihez.” Ezzel Hongkong alkotmányára utal, ami az 1997-es hatalomátvételkor íródott.

A Peking által kihirdetett hongkongi alaptörvény szerint Hongkong újra kínai felségterületté válik, ugyanakkor megtarthatja azon jogait, amik a megelőző ötven évben függetlenné tették Peking befolyásától. Az alkotmány az “egy ország – két rendszer” elv jogi erőre emelkedése, amit Teng Hsziao-ping, Kína legkiemelkedőbb akkori vezetője neve fémjelez.

Anson Chan azt akarja, hogy Teng utódja, Hszi Csin-ping is tartsa magát az eredeti elképzeléshez. “Tönkreteszi Hongkongot, ha folytatja az “egy ország – két rendszer” lebontását, és korlátozza a függetlenségünket.”

Chan szerint Peking nem veszi figyelembe, hogy Hongkong értéke nem az épületeiben és infrastruktúrájában, hanem a működésében rejlik. “Miért van az, hogy még mindig Hongkong Kína első számú pénzügyi központja? A törvényei miatt, a szólásszabadság és egyéb alapjogok biztosítása miatt, valamint az átláthatóság és a felelősségre vonhatóság miatt” – mondja. “Kína alulbecsüli, hogy ezek az értékek milyen fontosak a lakosság, különösen a fiatalok számára” – akiknek ezen értékekhez való ragaszkodása hívta életre az 2014-es “esernyős forradalmat”, amikor a tüntetők a rendőrség által ellenük bevetett könnygáz ellen esernyőkkel védekeztek.

De mire megy ki a játék pontosan?

“Senkinek ne legyenek illúziói a Kommunista Párt vezetőinek céljait illetően: hosszútávú, szisztematikus beépülés a különböző társadalmi intézményekbe, a médiába, a kormányzásba. Senki nem tudja pontosan, hány kommunista párttag van Hongkongban – sokan rejtőzködnek, még egymás előtt is titkolják a kilétüket. Jelen vannak a civil szervezetekben, a hagyományos klánszervezetekben, a nőegyletekben, akik soha nem akartak semmi rosszat, mostanra viszont már a párt rigmusait skandálják, szöges ellentétben az “egy ország-két rendszer” elvvel.”  Peking megpróbálta a kommunista pártpropagandának is beillő “egységes nemzeti tantervet” is a városra erőltetni, illetve rákényszeríteni akaratát a hongkongi bíróságokra, az utcai tiltakozásoknak köszönhetően eddig sikertelenül.

De a legsokkolóbb Chan szerint, hogy a kontinensbéli hatóságok könyvkiadókat raboltak el otthonukból, akik közül legalább egyet erőszakkal, teljes titokban a kontinensre hurcoltak, hogy figyelmeztetésben részesítsék a pekingi vezetést kritizáló művek kiadása miatt.

“Addig a pillanatig” – mondja Chan, “mindenki azt gondolta, hogy ha nem szegi meg a hongkongi törvényeket, akkor Hong Kongban biztonságban van. Mostanra már megértették, hogy nincsenek biztonságban a saját ágyukban, a saját földjükön.”

Mindez törvénytelen erődemonstráció, ami “megtagadja az alaptörvényt és a hongkongi bíróság függetlenségét. Még mindig várjuk, hogy a kormányzó garantálja a lakosságnak, hogy ilyesmi még egyszer nem történik meg. A világnak oda kellene figyelnie arra, ami Hongkongban történik.”

Hogy miért? “Mert ha Kína büntetlenül figyelmen kívül hagyhatja a szerződésben vállalt kötelezettségeit Hongkongban, akkor mi a garancia arra, hogy más országok felé vállalt kötelezettségeit be fogja tartani?”

Ausztráliának ébernek kell lennie a kínai kommunista párt az országba való beszivárgását illetően. Az ausztrál kínai nyelvű médiát pártpropaganda-szervek irányítják, a Konfuciusz Intézetek szintén a propaganda eszközei, illetve “megpróbálják megvásárolni a politikusokat” készpénzért és egyéb ellenszolgáltatásokért. “Csak a szokásos” – teszi hozzá.

Chan nem idegengyűlöletre szít, csak fel akarja hívni a figyelmet a Kínai Kommunista Párt céljaira és módszereire. “Az embernek meg kell határoznia a saját stratégiai és erkölcsi mozgásterét. Következetesen és szüntelenül, otthon és a nyilvánosság előtt, az embernek újra és újra meg kell erősítenie az általa képviselt értékeket. Kínát nem lehet figyelmen kívül hagyni – ahhoz túl nagy. Hatalmas ország, hatalmas potenciállal. Jól át kell gondolni, milyen szabályok mentén kíván kapcsolatba lépni vele. Ugyanis Kína alapvető értékei merőben mások.”

Hogyan értelmezzük Kína erőteljes területi követeléseit azon tengeri területekre, melyekre szomszédai is igényt tartanak? A “puha” beszivárgás hogyan egyeztethető össze a “kemény” hatalmi játszmákkal? “Úgy gondolom, hogy mindez egy alaposan végiggondolt, hosszú távú stratégia része, melynek célja a dominancia.” A mondás szerint jobb félni, mint megijedni. Chan utolsó üzenete Ausztráliának így szól: “Mire a kínai beszivárgás láthatóvá válik, addigra már túl késő lesz.”

Megjelent: 2016. október 11.

Eredeti cikk



Kategóriák:Ázsia, Közigazgatás, Politika

Címkék:, , , ,

%d blogger ezt kedveli: