A Harmadik Birodalom és a drogok: Hitler, a “szuperjunkie”

James Rothwell – The Telegraph (London)

Régóta gyanítják, hogy Hitler lázálomszerű beszédeit kokain és egyéb erős pszichoaktív szerek ihlették. A Führer drogfüggőségének valódi mértékét taglalja egy merész új könyv, ami azt állítja, hogy a náci vezető egy makogó, szétlyuggatott vénájú “szuperjunkie” volt, akit a II. világháború vége felé már csak a beléfecskendezett drogok tartottak életben.

Norman Ohler díjnyertes német író szerint a Führer egy heroinhoz hasonló, Eukodel nevű szernek lett a rabja, amit 1944-es idegösszeomlása után írtak fel neki. Ohler könyve szerint, ami angolul Blitzed: Drugs in Nazi Germany (Betépve: Drogok a náci Németországban) címmel jelent meg, Hitler szeszélyes és paranoid viselkedése nagyrészt a heroinnal rokon opiát rendszeres fogyasztásával magyarázható. Brit történészek szerint a könyv mögött figyelemreméltó kutatómunka áll.

A könyvben Ohler részleteket közöl Hitler orvosa, Dr. Theo Morrell naplójából, aki egy nap például arról panaszkodott, hogy nem tudja beadni neki a drogot, mert páciense vénái összeestek.  “A mai napon kihagyjuk az injekciót, hogy az előző nyomai begyógyulhassanak.” írja. Később pedig: “A bal könyök belső oldala jó, a jobbon még mindig piros (nem fekélyes) pontok láthatók, az injekció nyomai.”

Ohler azt állítja, hogy Hitler 1944-ben, a német ellenállás által szervezett Walküre hadművelet életére törő bombamerénylete után vált rendszeres drogfogyasztóvá. A robbanásban a Führer mindkét dobhártyája beszakadt, testéből pedig százával kellett kiszedni annak a faasztalnak a szilánkjait, ami az életét megvédte. Idegileg azonban teljesen kikészült.

“Attól tartok, 1944 után nem volt egyetlen olyan nap, amit józanon töltött volna. A közönséget azelőtt kifejezetten kedvelő Hitler a merénylet után visszahúzódóvá, üldözési mániássá és szorongóvá vált. Morrell doktornak parancsba adta, hogy állítsa vissza korábbi, magabiztos énjét. Innentől fogva több ezer droginjekciót kapott – leggyakrabban Eukodolt, ami nagyon hasonlít a heroinra, de még annál is erősebb euforikus hatással bír.”

A könyvben Ohler így fogalmaz: “Németországnak, a drogok, a valóságból való menekülés és a világfájdalom hazájának szüksége volt egy “szuperjunkie”-ra. És a legsötétebb órában, Adolf Hitler személyében, rá is talált.”

A teljesen függővé vált Hitler döntései egyre kiszámíthatatlanabbak lettek. Antony Beevor brit hadtörténész szerint a könyv állításai magyarázatot nyújtanak Hitler “minden racionalitást nélkülöző” hadi taktikájára az Ardenneki offenzívában, ami a diktátor utolsó próbálkozása volt a szövetséges haderők legyőzésére. “Mindez mutatja, mennyire nem volt már a saját maga ura, miközben a német hadseregnek még mindig ő parancsolt.” A II. világháborúról számos tanulmányt publikált Beevor a könyvet figyelemreméltó kutatómunkaként értékeli, ami arra is magyarázatot nyújt, hogy Nagy-Britannia miért hagyott fel 1944-ben a Hitler meggyilkolására vonatkozó terveivel. “A Foxley hadműveletet azért állították le, mert rájöttek, hogy nem érdekük, hogy Hitler helyére másvalaki lépjen, hiszen világossá vált, hogy hamarabb megnyerik a háborút, ha ő marad az ellenség parancsnoka.”

A nácik drogfüggő vezérük irányítása alatt egyik vereségtől a másikig botladoztak, egészen 1945 áprilisáig, mikor is a vezető búvóhelyéül szolgáló bunker drogellátása leállt. Miközben a szovjet csapatok egyre gyülekeztek a nácik főhadiszállása körül, a Führer orvosa Berlin feldúlt központjába küldött motorosokat azzal, hogy szedjék össze az összes gyógyszertárakban fellelhető drogot. Nem jártak sikerrel, és nem sokkal később, 1945 április 30-án Hitler öngyilkos lett.

Ohler könyvében szó esik a Pervitin nevű, metamfetaminszerű drogról is, amit a náci katonák használtak nagy mennyiségben. “A ma kristály methként ismert metamfetamin széleskörű alkalmazása a német hadseregben arról árulkodik, hogy a németek első számú ellensége nem a francia vagy az orosz hadsereg volt, hanem a fáradtság. A drogokra az álmosság legyőzéséhez volt szükség. És az elején, Lengyelország lerohanásakor, illetve a Blitzkrieg alatt csodálatosan működött is a dolog.”

Megjelent: 2016. október 4.

Eredeti cikk



Kategóriák:Európa, Kultúra

Címkék:, , , , ,

%d blogger ezt kedveli: