A következő amerikai elnök számára a felbátorodott Putyin jelenti a legnagyobb problémát

putin-and-eagleillusztráció: máshol.net

Konrad Yakabuski – The Globe and Mail (Toronto)

Kegyetlen történelmi egybeesés, hogy az ostromlott kelet-Aleppó lakosai az amerikai elnökválasztási ciklus túszaivá is váltak egyben: a leköszönő elnök csak a kezeit mossa a szír polgárháború ügyében, a következő adminisztráció pedig csak hónapok múlva lesz olyan helyzetben, hogy valamiféle reményt adhasson nekik.

Aleppó egy város Szíriában, amiről a libertariánus elnökjelölt Gary Johnson a jelek szerint még soha nem hallott, hiszen a múlt hónapban arra a kérdésre, hogy mit tenne az ottani helyzet megoldása érdekében, az elnökjelölti diszkvalifikációval is felérő “Mi az az Aleppó?” – kérdéssel válaszolt vissza. Nem egyértelmű, hogy Donald Trump ennél sokkal jobb vagy értelmesebb választ adna erre a kérdésre, ugyanis a republikánus elnök nem adja jelét annak, hogy tisztában lenne esetleges tettei következményeivel.

A naivan hiú Trump úgy képzeli, hogy  asztalhoz ül a hasonló gondolkodású Putyinnal, (akinek 82%-os népszerűségi indexére bevallottan irigykedik), és szépen felosztják a világot két, egymást nem fedő befolyási övezetre. Ha ez azt jelenti, hogy az Egyesült Államoknak fel kell adnia néhány kritikus szövetségesét, ám legyen. Az, hogy az orosz elnök népszerűségét a médiakontrollnak, az ellenzék brutális elnyomásának és az Ukrajnában és Szíriában bemutatott erőfitogtatásnak köszönheti, úgy tűnik, csak még inkább csodálatra méltóvá teszi őt a republikánus jelölt szemében.

Egy Trump-Putyin tandem olyan globális egyensúlyvesztéssel járna, hogy az amerikai külügyben dolgozók sokan – még a republikánus elöljárók is – nyíltan támogatják a demokrata jelölt Hillary Clintont. Parancsnokként azonban Clintonra is súlyos geopolitikai kihívások várnak, amik, ha lehet, még bonyolultabbá váltak azóta, amióta külügyminiszteri posztjáról visszalépett. Az első próbatétele az lesz, hogy mihez kezd Putyinnal.

Clinton 2013 januárjában figyelmeztette Obamát, miszerint az “erő és az elszántság nyelve az egyetlen, amiből Putyin ért.” Korábban már érvelt a Bassár el-Aszad diktátor elleni mérsékelt felkelők felfegyverezése, valamint egy szíriai légtértilalom kikényszerítése mellett, ami megakadályozza Aszadot abban, hogy a saját polgárait bombázza. Obama visszautasította a javaslatot, az eredményt pedig mindenki ismeri. Félmillió szír meghalt, milliók váltak hontalanná, a váratlan menekültkrízis pedig a szakadék szélére taszította az Európai Uniót.

Az a tény, hogy Obama számára nem létezett “jó megoldás” a szír helyzetre, nem menti fel az alól, hogy nem akadályozta meg, hogy ebben a konfliktusban Putyin oszthassa a lapokat; illetve hogy hagyta, hogy külügyminisztere,  John Kerry, aki hétfőn függesztette fel a fegyverszüneti tárgyalásokat, bolonddá tegye magát. Az ártatlan szír állampolgárok szörnyű árat fizettek Obama 2014-es döntéséért, mellyel megtagadta saját korábbi elhatározását, miszerint lecsap Aszad hadseregére, amennyiben a szír elnök vegyi fegyvereket vet be a saját népe ellen.

Obama megkönnyebbült, amikor Putyin megjelent a színen, és kieszközölte Aszad vegyi fegyverarzenáljának eltávolítását. Ezzel megkímélte az amerikai elnököt a katonai beavatkozástól, amit egész elnöksége alatt kínosan került. Ezzel viszont átadta az irányítást Putyinnak, aki gondoskodott arról, hogy el-Aszad, orosz és iráni támogatással a háta mögött, hatalmon maradjon.

A nyugati erők mozgástere még szűkösebb, amióta orosz gépek is csatlakoztak el-Aszad légierejéhez: hivatalosan az Iszlám Állam ellen, a valóságban a nem-terrorista Aszad-ellenes felkelők sakkban tartásához is. Egy légtértilalom Szíriában ma már felérne egy hadüzenettel Oroszországnak. Obama utódjának egy új hidegháborús helyzettel kell szembenéznie, ahol az ellenfél ráadásul kiszámíthatatlan. A szíriai helyzet bármilyen megoldása azt vonja maga után, hogy Putyint súlyos engedményekkel kell kiengesztelni.

Clinton 2013-ban szinte megjósolta mindezt, amikor azt mondta Obamának, hogy az Oroszországgal való viszony rosszabb lesz, mielőtt jobb lehet. A világ talán most fogja meglátni, hogy pontosan mit is jelent ez a “rosszabb”. Putyin kémeit azzal vádolják, hogy meghekkelték a Demokratikus Nemzeti Bizottság számítógépes rendszerét, hogy a választásokat Trump javára döntsék el. Putyin azzal vádolja Clintont, hogy demokráciabarát tüntetéseket szervez a háttérből Oroszországban. Putyin szemében Clinton személye komoly fenyegetést jelent a közel-keleti, kelet-európai és ázsiai geopolitikai céljait nézve. A két vezető folyamatosan próbálgatja majd egymást, pislogni sokáig egyikük sem fog merni.

Mindeközben Obama máskülönben tiszteletre méltó örökségén egyetlen égbekiáltó folt marad. “Volt-e olyan megoldás (a szíriai helyzetben) a nekem felvázoltakon kívül, amit egy Churchill vagy egy Eisenhower látott volna?” – tette fel nemrégiben a kérdést.

Valószínűleg Hillary Clintonra vár a feladat, hogy megválaszolja.

Megjelent: 2016. október 6.

Eredeti cikk



Kategóriák:Amerika, Európa, Közel-Kelet, Politika

Címkék:, , , , , ,

%d blogger ezt kedveli: