Az egészségre vonatkozó állítások között rengeteg a hülyeség. Ugandában kisiskolásokat tanítanak ezek felismerésére

uganda-oktatasillusztráció: Vass Szabolcs

Julia Belluz – Vox

Egészségügyi újságíróként az évek során rengeteg valótlan állításról rántottam le a leplet. Írtam javaslatot arra vonatkozóan, hogy hogyan kezeljük az olyan, minden tudományos alapot nélkülöző, de igen népszerű egészségügyi tanácsadókat, mint pl. a Food Babe bloggere vagy a Dr.Oz nevű tévéorvos, valamint hogy hogyan hozhatunk jól megalapozott döntéseket az egészségügy szédítő hazugságokkal teli világában.

Nem mindig voltam ilyen gyakorlott svindlifelismerő. A húszas éveim elején nyitotta fel a szemem egy kutatócsoport a kanadai McMaster Egyetemen. Ők magyarázták el nekem a különböző bizonyítások korlátait, többek között azt, hogy miért teljesen félrevezető az anekdotikus bizonyítás módszere; illetve, hogy hogyan néz ki egy tisztességesen összerakott tanulmány. Azóta másképp szemlélem a világot.

Sokszor gondolkodtam azon, hogy ezt vajon miért nem tanítják az iskolákban. A hírekből, a tévéből, a magazinokból, az orvosi rendelőkből, a gyógyszertárakból nap mint nap zúdul ránk a sok egészségügyi állítás és orvosi tanács, de a legtöbb ember nem rendelkezik azokkal az alapvető ismeretekkel, amelyeknek segítségével elnavigálhatna közöttük.

Ezért tartom lenyűgözőnek azt a projektet, amely jelenleg Ugandában zajlik kísérleti üzemmódban.  A projekt célja – Sir Iain Chalmers, a Cochrane Collaboration társalapítója, a projekt társvezetője elmondása szerint – az, hogy a gyerekeket megtanítsa “felismerni, ha hülyeséget akarnak velük megetetni.”

A kutatók teljes körű tananyagot: óraterveket, képregényes munkafüzeteket, stb. terveztek. A módszert pedig 15 000 gyereken tesztelték egy szúrópróbaszerű, ellenőrzött kísérlet során Ugandában. Azt még nem tudjuk, hogy működik-e: a kutatók jelenleg az eredményeket elemzik.

De akár sikeres a kísérlet, akár nem, mindenképpen közelebb hoz minket egy nagyon fontos kérdés megválaszolásához: Ahelyett, hogy (sokszor hiába) cáfolni próbálnánk a szélsebesen terjedő hülyeségeket, nem lenne még jobb, ha az emberek eleve el se hinnék őket?

A kísérlet útmutatóul szolgálhat, hogy hogyan neveljük ki “hülyeségfelismerők” kis hadseregeit, akik képesek különbséget tenni egy jóravaló orvos és egy tévéjós között, a hasznos és a káros gyógymódok között, illetve azt is tudják, mitől megbízható egy tanulmány. Ostoba egészségügyi tanácsokkal csordultig teli világunkban bármi, ami ebbe az irányba mozdít el minket, üdvözlendő.

A hülyeségfelismerés bibliája

A tényeken alapuló orvostudomány iránt érdeklődők számára elengedhetetlen olvasmány az (angol nyelven) ingyenesen letölthető Testing Treatments (Gyógymódok próbája). A könyv alapvetése, hogy, Chalmers szavaival, “nem kell az embernek tudósnak lennie ahhoz, hogy jó kérdéseket tudjon feltenni.” A könyv végigveszi azokat az alapfogalmakat, amikkel az embereknek tisztában kell lennie ahhoz, hogy a megbízható egészségügyi tanácsot meg tudják különböztetni a hülyeségtől.

Amikor a könyv legutóbbi kiadása 2012-ben napvilágot látott, Andy Oxman – az ugandai kísérlet egyik atyja, a norvég Közegészségügyi Intézet kutatóigazgatója – felkereste Chalmerst egy ötlettel: “Próbáljuk meg ezeket az alapfogalmakat ugandai általános iskolásoknak megtanítani!” Chalmers erre a legfinomabb brit akcentussal közölte Oxmannel, hogy meg van őrülve.

De Oxman természetesen nincs megőrülve. Eleve jó kapcsolatokkal rendelkezett az afrikai országban, ahol egy WHO-projekt vezetőjeként azért dolgozott, hogy a kutatási eredményeket a politikai döntéshozásban szisztematikusan figyelembe vegyék. “A politikai döntéshozókkal folytatott munka során világossá vált számomra, hogy a felnőtteknek nincs idejük a tanulásra, nagyon sok tanult dolgot viszont el kellene felejteniük.”- mondja. Ezért próbálja inkább a fiatalokban elültetni az egészségügyi állításokkal szembeni kritikus gondolkodás alapjait.

A könyv jó alapul szolgált a kutatóknak ahhoz, hogy meghatározzák, pontosan mit is kell megtanítaniuk. A kétkedésre való nevelés még magasabb jövedelmű környezetben is ritkaságszámba megy, de egy Ugandához hasonló fejlődő országban szinte hallatlan. Itt – akárcsak az Egyesült Államokban –  a pszeudotudományos orvosi tanácsok terjedésének semmi sem szab gátat.

A többek között ugandai, kenyai, ruandai, norvég és brit kutatókból álló csoport először is beazonosította azon alapfogalmakat, amivel egy tájékozott döntés meghozatalához tisztában kell lenni – szám szerint harminckettőt szedtek össze. Az alapfogalmak ismertetéséhez óraterveket készítettek, és ugandai tanárok segítségével a helyi általános iskolások igényeire szabott ismertető eszközöket hoztak létre.

Allen Nsangi, a projektben részt vevő ugandai kutató elmondta, hogy a folyamat nagy részében a helyi mítoszokat igyekeznek lerombolni. Például: “Sokan úgy hiszik, hogy helyben elérhető anyagokkal szinte minden gyógyítható,  például hogy égési sérüléseket tehéntrágyával kell kezelni. Ez az egyik legelterjedtebb helyi gyógymód.” Más mítoszok költségesebbek, tette hozzá. “Volt olyan oltási kampány, amit szabályosan elszabotáltak, mondván az oltóanyag terméketlenséget okoz.” Ennek eredményeképpen sokan nem oltatták be a gyerekeiket. Mások a HIV antiretrovirális terápiájukat gyógynövény alapú étrendkiegészítőkre cserélték. Próbáljuk hangsúlyozni a gyerekeknek, hogy a “másokkal történt” típusú anekdoták általában nem nyújtanak megbízható alapot egy kezelés hatékonyságának megállapításához.” – magyarázza Nsangi, hozzátéve, hogy az ilyen történetek sok ember számára elegendőek ahhoz, hogy egy állítást bizonyítottnak tekintsenek. Azt is megtanítják a gyerekeknek, hogy hogyan ismerjék fel az összeférhetetlenségeket , valamint, hogy drámai javulást okozó “csodaterápiák” csak igen-igen ritka esetekben léteznek.

Az ugandai kísérlet jelentősége

A kutatók azt is tudni akarják, hogy a gyerekek a képzésben való részvétel után valóban tájékozottabban mérik-e fel az egészségügyi állítások megalapozottságát, így ennek ellenőrzésére is kidolgoztak egy kísérletet.  A kísérlet a második félévben – júniustól szeptemberig – zajlott le, 15 000, 10-12 éves diák részvételével. A gyerekek fele részt vett a képzésben, a másik fele nem. A kísérlet végén a diákokat mindkét csoportból ellenőrizték, hogy kritikusabban viszonyulnak-e a hallott orvosi tanácsokhoz. Chalmers, Oxman és a többi kutató jelenleg az eredmények kiértékelésén dolgoznak. Tervezik, hogy pár év múlva azt is ellenőrzik, mennyire tették hosszú távra magukévá a gyerekek a tanultakat.

Remények a jövőre nézve

Nem ez az első próbálkozás annak megértésére, hogyan sajátítható a kritikus gondolkodás képessége iskolai keretek között, viszont igen kevés kutatás foglalkozik kifejezetten az egészségügy témájával, illetve az ehhez kapcsolódó készségek korai elsajátításával. “Az általános iskolás kor ideális, ugyanis ilyenkor sajátítják el a gyerekek az alapokat.” – mondja Oxman. Az ugandai kísérlet, amely nagyrészt a Norvég Kutatási Tanács támogatásával jött létre, valószínűleg elég nagyszabású ahhoz, hogy a különböző korcsoportok közötti jelentőségteljes különbségeket felismerhessék.

A program sikerességének elbírálása után a kutatók még tovább finomítják a módszert, majd az eredményt mindenki számára elérhetően, tananyag formájában közzé teszik. Eredménytől függetlenül a kísérlet közelebb hoz minket annak megértéséhez, hogy hogyan fojthatjuk el csírájában a hülyeség terjedését, illetve hogyan vértezhetjük fel az embereket olyan készségekkel, amikkel megvédhetik magukat ellene. Ez pedig olyasmi, amire az egész világ iskoláiban érdemes figyelmet fordítani.

“Abban reménykedem, hogy mindez az egész világon az iskolai tananyag részévé válik, hogy a jövő gyermekei nem tudományos analfabéták lesznek, hanem részt tudnak venni az egészségügyről és a politikai döntéshozásról szóló értelmes párbeszédben.” Hozzátette: “Jövő időben beszélek. A mi generációnk számára már túl késő.”

Oxmanék segítségével a jövőben talán kevesebb páciens lesz, akinek az állapota a kezelés hatására egyre rosszabbodik, kevesebb szélhámos gazdagodik meg hamis tanácsok osztogatásával, és kevesebb egészségügyi tévhit fog keringeni a világban.

Megjelent: 2016. október 6.

Eredeti cikk



Kategóriák:Afrika, Innováció, Oktatás, Tudomány

Címkék:, , , , , , ,

%d blogger ezt kedveli: