Nelson Mandela kétségbe vont öröksége – egy civil vallás tündöklése és bukása

nelson-mandelaillusztráció: Vass Szabolcs

Dion Forster – Mail & Guardian (Johannesburg)

Az apartheid ellen küzdő aktivisták öröksége már nem sokat ér a mai dél-afrikai fiatalok szemében, akik becsapva érzik magukat a korábbi generációk politikai vezetői – köztük Nelson Mandela – által.

Mindezt jól illusztrálja Ntokozo Sbo Qwabe, egy Mandela Rhodes-ösztöndíjjal az oxfordi egyetemen tanuló diák nemrég megosztott facebook-posztja: “Az idősebb feketéknek, akik azzal akarnak minket elhallgattatni, hogy ők az apartheid ellen harcoltak, azt üzenem: jobb lenne, ha befognák! Azért tartunk itt, mert ők elbuktak! Úgyhogy tehetnek egy szívességet!”

A Qwabe által megfogalmazott nézetet viszonylag sokan osztják a dél-afrikai fiatalok, különösen a 2015-ben bejelentett egyetemes tandíjemelés ellen küzdő “#RhodesMustFall” és “#FeesMustFall” mozgalom tagjai körében.

Úgy is lehet mondani, hogy elvesztették hitüket az anti-apartheid hősök által hagyott örökségben, illetve az általuk kiharcolt állítólagos szabadságban

Néhányan nyugtalanítónak, sőt dühítőnek tartják ezt a kiábrándulást. Én viszont azon a véleményen vagyok, hogy ez egyáltalán nem olyan rossz dolog. Egy naív és hamis “vallásos meggyőződés” elvesztése annak lehet a jele, hogy készen állunk az őszintébb, érettebb, felelősségteljesebb gondolkodásra.

Dél-Afrika nincs egyedül ezzel. Az amerikai filozófus-aktivista, Cornel West, nemrégiben radikális kinyilatkoztatást tett a “Keeping Ferguson Alive!” antirasszista eseményen. Ezt mondta: “Engem úgy neveltek, hogy egy bizonyos fokú ateizmus minden esetben egészséges… Mert az ateizmus legalább tiszta lapokat oszt, amennyiben azt mondja, minden isten bálvány… Olyan társadalomban élünk, ahol a bálványimádás mindennapos jelenség…  Sokak számára a hitvesztés üdvözlendő dolog! Mert az isten, akiben eddig hittek, valószínűleg egy bálvány volt…”

A hamis istenekbe vetett hit elvesztése valószínűleg nem olyan rossz dolog. Most sok dél-afrikai egy olyan árnyalt “civil vallástól” fordul el, ami az elmúlt 22 évben a nemzet nagy részét áhítatban tartotta. Bármilyen sokkolóan is hangzik: Qwabe és West talán nem járnak olyan messze az igazságtól.

Civil vallások

Az 1994-es békés átmenetet a demokráciába szinte vallásos eufória követte. Ez a civil vallás a popkultúrában is felbukkant.

A szociológus Robert Bellah szerint civil vallásról akkor beszélünk, amikor egy nemzet egy, a saját szociális és politikai valóságáról való elképzelést misztikus színezetű történetté formál. A vallás és a teológia szavait kezdik el használni társadalmi, politikai vagy gazdasági folyamatok leírására. A “civil vallás” célja egy alternatív társadalmi valóság megteremtése.

Dél-Afrikában az apartheid utáni civil vallás az első demokratikus választások napján született meg. Az eseményt az egész világon megtapsolták, mint a békés átmenet “csodáját”, ami az ellenséges és ingatag társadalmi és politikai körülmények ellenére végbement.

Sok világvége-próféta a polgárháború kitörését vizionálta még a választások előtt. Ehelyett a választások után a média kizárólag az eufóriától és az örömtől volt hangos. Teológiai és vallási szimbólumokkal sűrűn megtűzdelt nyelvezettel beszéltek a békéről és a kiegyezésről. Ez aligha meglepő egy olyan országban, ahol a lakosság 85%-a kereszténynek vallja magát. Ez a nyelvezet ismerős mindenkinek: értik és értékelik.

Mandela mint “Messiás”

Természetesen minden vallásnak szüksége van egy megváltóra, és ennek a civil vallásnak a messiása Nelson Mandela lett. Ő testesítette meg az új jövőt Dél-Afrika megosztott népe számára. Bátor, ugyanakkor méltóságteljes és békés természetű vezetőként tekintettek rá.

Erényeit példaként állították fel mindenki számára, aki jó állampolgár kívánt lenni. Manapság viszont sokan kétségbe vonják azokat a kompromisszumokat, amikbe az átmeneti időszak illetve elnöksége alatt belement. Talán ő is csak egy ember volt. Figyelemreméltó ember ugyan, de nem isteni személy.

Az újszülött demokrácia civil vallásának főpapja Desmond Tutu lett, akitől a (civil) vallás legfőbb témája, a “szivárvány-nemzet” diskurzus is származik. A vallás alaptétele pedig a nemzeti megbékélésen nyugvó, végső harmónia lett.

Ezt a csodát egy társadalmi eseményen – rituálén – keresztül kívánták bevezetni. A rituálét, ami az új civil vallás erkölcsi és pszichológiai szimbóluma lett, Igazság és Megbékélés Bizottságának nevezték. Sajnos, a bizottság öröksége is vitatható. A bűnösök szabadon sétálhattak, az áldozatok nem kaptak jóvátételt.

A civil vallás bibliája az 1996-os alkotmány és jognyilatkozat. A vallás himnusza a nemzeti himnusz, a Nkosi sikele’i Afrika (Isten áldja Afrikát). Vannak azonban, akik szerint az alkotmány a kiváltságosok jogait védi, és nem szolgáltat igazságot a szegényeknek.

Az elmúlt években nyilvánvalóvá vált, hogy az emberek jelentős része elvesztette a bizalmát az új Dél-Afrika diskurzusaival – a szivárvány-nemzettel, a szentekkel, a hősökkel, a rituálékkal – szemben. Az emberek kezdenek elfordulni ettől a civil vallástól. Ez pedig a Qwabéhoz hasonló “szüless szabadnak”-aktivisták szavaiban kristályosodik ki a legegyértelműbben.

Ők azt vallják, hogy Dél-Afrika megosztottabb, gazdaságilag egyenlőtlenebb és politikailag korruptabb lett az ezekbe az emberekbe, illetve az ő örökségükbe és az általuk alapított intézményekbe vetett hit miatt.

Bár sokan nem értenek egyet a tandíj ellen harcoló fiatalok módszereivel, talán mégis ők azok, akik megmutatják a helyes irányt? Igen, Mandela öröksége figyelemreméltó. De nem ő az emberek megváltója. Tutu és az Igazság és Megbékélés Bizottság szintén inspirálóak és fontosak. De az országnak most a jelen idejű problémákra kell megoldást találnia. Igen, a demokrácia egy lehetőség a változásra. De az 1994-es választások nem a folyamat végét jelentették. Hanem az elejét.

Véleményem szerint a dél-afrikaiaknak a a hamis civil vallást és felelősség etikájára kell cserélniük. A költőnő June Jordan igen találóan fogalmazott , egy 1956-os nőfelvonulásra utalva: “És aki feláll és csatlakozik hozzánk… Mi vagyunk azok, akire vártunk.”

A szerző a Stellenbosch Egyetem teológia tanszékének vezetője, illetve a Beyers Naudé teológiai központ vezetője.

Megjelent: 2016. szeptember 29.

Eredeti cikk



Kategóriák:Afrika, Politika

Címkék:, , , , ,

%d blogger ezt kedveli: