Oktatásügy Algériában: Egy miniszterasszony az iszlamistákkal szemben

algerian-ministerillusztráció: máshol.net

Adlène Meddi – Le Point (Párizs)

Algéria: Nouria Benghabrit az oktatási rendszer “nívótlansága” ellen küzd, miközben az iszlamisták és a szakszervezetek mindenáron a vesztét akarják. Portré az algériai oktatási miniszterről.

Szeptember 6-án, az első tanítási napon Algériában, egy Algírtól délkeletre fekvő kisváros, Barika egyik tanítónője lefilmezte, ahogy kisdiákjaival a klasszikus arab nyelv himnuszaként ismert “Az Istennek kedves nyelv” c. dalt skandáltatja. A jelenet jól illusztrálja a feszültséget, ami az iszlám konzervativisták (a klasszikus arab nyelvhez ragaszkodók) és a reformisták (akik a hétköznapi berber nyelv használata mellett érvelnek az oktatásban is) között húzódik. Az algériai oktatási miniszter, Nouria Benghabrit élesen bírálta a tanítónő viselkedését, és kijelentette, hogy “kivizsgálják az ügyet”.

Egy fotón papírfecnit látunk, amire a nevét írták fel. Mellé egy Makarov-pisztolyt, egy rendfokozatot és egy rendőrségi jelvényt helyeztek. Egy másikon kalasnyikov-golyókkal írták ki a nevét. A közösségi hálókon terjedő fotók célkeresztjében Nouria Benghabrit, Algéria  oktatási minisztere áll. A fotómontázsok alkotója, egy 25 éves, kelet-algériai rendőr ellen eljárást indítottak ugyan a cyberbűnözéssel foglalkozó kollégái, de az eset sokat elmond a 64 éves baloldali gyökerekkel rendelkező politikusasszony személye által gerjesztett viharról.

Az arab nyelvoktatás, az oktatók toborzásának körülményei, az érettségireform és a tankönyvekben előforduló hibák… A miniszterasszony 2014-es kinevezése óta ez csak néhány az oktatás körüli vitás ügyekből. Nouria Benghabrit személye vörös posztó a konzervatívok, az iszlamisták, a szakszervezetek, de még az algériai elit azon részének körében is, akik a Bouteflika-kormány minden lépését elvből ellenzik.

“Zsidó”, “cionista”, “franciabarát”, “az arab-muzulmán öntudat ellensége”… Algériában, ahol minden esetben az identitáskérdés az a pont, ahol a part szakad, a miniszterasszony, aki politikai karrierje előtt híresen erős kézzel vezette az algériai szociális és kulturális antropológiai kutatóközpontot, szüntelen támadásoknak és válogatott, néha egészen valószerűtlen szidalmaknak van kitéve. Haragosai egyrészt a saját “bázisáról” kerülnek ki: ők egyszerűen elfogadhatatlannak tartják, hogy egyetemességről, reformokról, szigorról, “algériaiságról” beszél, és mindeközben nyíltan utal az algériai iskolarendszer betegségeire. Több szervezett iskolai vizsgacsalás mögött állítólag Benghabrit-ellenes, konzervatív tanárok álltak.

A baloldali miliőben nevelkedett miniszterasszony – SiKeddour Benghabrit, a párizsi Muzulmán Intézet alapítójának unokája – Abdelmalek Sellal miniszterelnök teljes támogatását élvezi. “Olyan iskolarendszert akarunk, ami szilárd gyökerekkel bír az iszlámban és az arabságban, de arcát a fejlődés és a minőség felé fordítja.” – nyilatkozott nemrég a kormányfő a minisztere mellett.

Oktatásügyi miniszterként Nouria Benghabritnak a valóságban szüntelen háborút kell folytatnia, amelyben a modern algériai oktatás partizánjai állnak szemben a magukat az arab-muzulmán értékek védelmezőiként tituláló konzervatívok ellen. Kame Daoud író szavaival, aki a “Mentsék meg Benghabritet, mentsék meg a gyermekeiket” c. írás szerzője is egyben, “egy polgárokat nevelő iskolarendszer áll szemben a hívőket nevelővel”. Egy volt kormánytag szerint: “Benghabrit egyrészről Bouteflika elnök programját valósítja meg. Ugyanakkor ezen a területen még mindig az ősrégi reflexek az uralkodóak. A döntéshozókban még mindig kísért a 90-es évek iszlamista erőszaka. Ők a 70-es/80-as évek oktatási politikáját okolják a terroristákért. Az oktatási rendszer központi figurái pedig konzervatívok.”

“Amikor kinevezték, felhívta a miniszterelnököt, hogy egyeztessék a feladatait. A miniszterelnök azt mondta neki, hogy pontosan tudja, mit kell tennie.” – meséli egy, az algériai elnökhöz közel álló személy. “Számított a kritikákra. Nem naiv. Az iszlamista erőszakkal teli 90-es években Algériában élt. Pontosan tudja, milyen mély erők formálják a társadalmat. De kitartó, és sziklaszilárdan hisz az elveiben.” – mondja róla egy kollégája. “A vahhábisták (az iszlám egy fundamentalista irányzata) reakcióját látva, biztosak lehetünk abban, hogy jó úton haladunk!” – jelentette ki Bouteflika elnök kabinetfőnöke, a nyíltan antiiszlamista Ahmed Ouyahia. Benghabrit reformjai valójában egyszerűek. Nevelés helyett ismeretátadás, idegen nyelvoktatás, az irodalom “algerianizálása”, és, bizonyos esetekben, a természettudományok idegen nyelven történő oktatásának lehetővé tétele. Mindez forradalminak számít. Nem ő az első, aki ebbe a kemény fába vágja a fejszéjét. A 2000-es évek elején az újonnan megválasztott Abdelaziz Bouteflika már megpendítette a kérdést. A konzervatívok már akkor is az oktatás “elnyugatosítása” ellen emeltek szót, mivel a szakértői javaslatok a francia- és angol nyelv oktatása felé mutattak, az arab nyelv dominanciája mellett.

A reformok nem valósultak meg, áldozatul estek a kényes egyensúlynak, amit a politikai hatalomnak az egymásnak feszülő ideológiák között fenn kell tartania. 2014-ben azonban Benghabrit ismét elővette őket. Az eredmény: amikor kinevezték a szektor élére, ami az algériai közalkalmazottak 30%-át foglalja magában, a konzervatívok, az iszlamisták és a szakszervezetek azonnali ellentámadásba lendültek.

Az iszlamisták szemében a miniszterasszony ambíciói valóságos hadüzenettel érnek fel: az egyik iszlamista mozgalom elnöke, Abderrezak Makri folyamatosan követeli lemondását “a nemzeti öntudat elleni merénylet” elkövetése miatt. Amikor tavasszal francia kollégája, Najat Vallaud-Belkacem egy algíri látogatás során utalt a két ország együttműködésére a reformok kapcsán, amit az iszlamista vezető azonnal “az algériai iskolák elfranciásítására való törekvés”ként állított be. Benghabrit azonban nem adja fel. Néhány nappal később így reagált: “A legfőbb ellenségünk jelenleg a színvonaltalanság.”

Honnan merít erőt a harchoz a miniszterasszony, aki egyben az egyik legjobb algériai oktatásszakértőként is ismert szociológus? A kormánytagok támogatásán kívül saját állhatatosságára is számíthat: “Ez a tulajdonsága már a karrierje elején is feltűnő volt, különösen a válsághelyzetekben” – mondja róla Fatma Oussedik szociológus. Szakmai felkészültségét még az ellenzői is elismerik: “Bár nem osztom az oktatásról és a pedagógiáról vallott nézeteit, elismerem, hogy igen nagy szakmai tudással rendelkezik, azonkívül bátor is.” – vallja be Idir Achour, az algíri gimnáziumok szóvivője.

Oujdában, egy Marokkóval határos kisvárosban született, a Sorbonne-on doktorált, és az oktatásról számos tanulmányt publikált. 1995-től 2015-ig vezette az oráni nemzeti szociális és kulturális antropológiai kutatóközpontot. Kollégái mind tüzes természetű emberként emlékeznek rá. “Régebben sokszor voltak heves viták közte és a többi kutató között” – emlékezik vissza egy oráni kollégája.” De mindig Benghabrité volt az utolsó szó. Hajthatatlan, és pontosan tudja, hogy a pozícióját a szakmai tudásának köszönheti.” A sorok között olvasva: nem annak, hogy nő.

“A harciassága a függetlenség lányaitól, Djamila Bouhiredtől és Hassiba ben Boualitól (az algériai függetlenségi háború hősnői) származó örökség” – magyarázza Fatma Oussedik, aki a miniszterasszonnyal együtt tagja a nők jogaiért küzdő Wassila hálózatnak. Benghabrit ennek a progresszív aktivista, harmadik világista, diplomás önkéntes “hippi” generációnak a tagja, akik annak idején a pártállam, az FLN soraiba is beszivárogtak, vagy a titkos kommunista szervezetekben tevékenykedtek. Férje, a történész Hassan Remaoun, szintén annak a generációnak a tagja, amely a jól iskolázott technokraták osztályát szülte, és akik a 70-es években támogatták a “szocialista” erőfeszítéseket, majd a 80-as évek óvatos liberalizációját, és akik a változásoknak ellenálló rendszer és a 90-es évek kataklizmája és a polgárháború felett érzett csalódás ellenére továbbra is “Algériát és nem pedig a rezsimet” kívánják szolgálni.

“A 90-es évek nehéz időszakot jelentett a tudományos-szellemi életben: a száműzetés, a merényletek, a megnehezített kapcsolat a többi kutatóközponttal mind hozzájárultak ehhez” – emlékszik vissza Benghabrit egyik egyetemi asszisztense. “Benghabritnek köszönhető, hogy az antropológia tanszék újra kinyílt, és együtt tudunk dolgózni kutatókkal a világ bármely részéről.” – mondja Belkacem Benzenine, az intézet jelenlegi igazgatója. “Benghabrit makacs, és minden eszközt felhasznál a céljai elérésének érdekében, ugyanakkor arra is ügyel, hogy ne legyen túl provokatív: békítő üzeneteket küldött például az Ulémáknak (muzulmán vallási elöljárók), hogy megnyugtassa őket az arab nyelv és az iszlám szellemű oktatás stabil helyéről, valamint az utolsó lehelletéig tárgyalt az ellene háborút hirdető szakszervezetekkel.”

Van oka óvatosságra: “Az országomban az oktatási kérdés tétje túlhalad a személyemen” – nyilatkozta a sajtónak. “Nem az a kérdés, hogy Benghabrit mellett vagy ellene van-e valaki. Ez egy csapda, ami arra jó, hogy elterelje a figyelmet a valódi kérdésről.” – figyelmeztet az újságíró Hmida Layachi. “A valódi tét nem az arab vagy a francia nyelv oktatása.” – erősíti meg a szociológus Fatma Oussedik. “Hanem egy olyan oktatási rendszer, ami a magolásra kényszerít, vagy egy olyan, ami gondolkodásra késztet. Hogy az algériai iskola a függetlenség megszerzésének, a társadalmi felemelkedésnek az eszköze legyen, ahogyan az a 70-es években volt.” Nouria Benghabrit hisz a harcában. Egyelőre.

Megjelent: 2016. szeptember 22.



Kategóriák:Afrika, Oktatás, Politika

Címkék:, , , ,

%d blogger ezt kedveli: