Elhagyatott, lebontott stadionokból táska és buszmegálló készül Indianapolisban

gzerek-finn-1illusztráció: máshol.net

Kate Abbey-Lambertz – The Huffington Post

Egy indianapolisi építész elhagyatott sportstadionoknak ad  lehetőséget egy második életre azzal, hogy vázaikat a közösséget szolgáló projektekben hasznosítja újra.

Michael Bricker Indianapolisban született, építészdiplomáját Texasban szerezte. 2008-ban költözött vissza szülővárosába, éppen abban az évben, amikor az RCA Dome stadiont bontani kezdték.

Ahogy autójával naponta elhaladt az építési terület mellett, egyre foglalkoztatta a kérdés, vajon mi lesz a sorsa például a stadion tetejéül szolgáló ipari szövetnek. Úgy becsülte, egy ilyesmi manapság legalább tízmillió dollárba kerülne újonnan. Brickernek végül sikerült meggyőznie a bontást végző vállalatot, hogy ne semmisítsék meg a kupolát. Igen ám, de mihez kezdjen vele?

“A fenntarthatóság, mint kifejezés, akkor még nem volt annyira köztudatban, mint ma.” magyarázza Bricker. “Az elején az emberek nem értették, miért csináljuk. Azt kérdezték: Minek? Mi hasznod van belőle? Mire mi azt feleltük: Hát, ez egy értékes forrás, amivel senkinek nincs semmi terve, úgyhogy ne hagyjuk, hogy a szemétben végezze.”

Mintegy 53 000 négyzetméternyi teflonbevonatú üveggyapottal felszerelkezve Bricker megalapította a PUP – People for Urban Progress (Emberek a városi fejlődésért) nonprofit társaságot. Helyi tervezők segítségével táskákat és pénztárcákat gyártottak az anyagból. A kollekció első 1000 darabját 70 000 dollárért tudták eladni. Az összeg fele a költségeket fedezte, a másik felével pedig közösségi projektekbe szálltak be. A táskákat eredetileg helyi sportrajongóknak szánták emléktárgyként, de a minőségi termékekre hamarosan Indiana állam határain túl is támadt érdeklődés.

A PUP a termékei eladásából befolyó, illetve pályázatokkal nyert, vagy támogatóik által felajánlott pénzt arra használja,  hogy a stadion egyéb részeit is megmentse, és a közösség számára hasznosítsa. A tetőszerkezet felhasználásával például árnyat adó védőtetőket húztak fel a város közparkjaiba.

A 2012-ben lebontott indianapolisi Bush Stadionból a PUP-nak 9000 ülést sikerült megmentenie. Némelyiküket eladták baseballrajongóknak relikviaként, a többit addig ülőhellyel nem rendelkező buszmegállókban tudták hasznosítani. Ma 50 ilyen “PUP-megálló” létezik a városban.

Bricker szerint a sport szeretete és a nosztalgia egyaránt hajtóerőként szolgál a város ünneplésében. “A megállókat és egyéb tranzithelyeket gyakran igyekeznek szinte láthatatlanra tervezni” mondja. A mindenki számára ismerős baseballstadion-ülések ezzel szemben felhívják a figyelmet mind a megállóra, mind az emberekre, akik használják, illetve az ő szükségleteikre.”

A PUP most egy ún. Fabrik Bank létrehozásán dolgozik, ahol majd a megmentett anyagokat – köztük 8 kilométernyi zászlót és egyéb, a 2012-es Superbowl során használt anyagokat – tárolják és a köz számára elérhetővé teszik.

A PUP egy olyan problémára ad mindezzel választ, ami több nagyvárosnak gondot jelent. A sokmillió dollárnyi közpénzből emelt új stadionok új otthont adnak a helyi csapatoknak, hozzájárulnak a város imázsához, és turistákat vonzanak. Viszont gyakran feleslegessé válik miattuk egy már meglévő építmény, amivel ráadásul általában nem volt semmi baj. Ezek elhagyatottá válnak, és egy idő után lebontják őket. Mindez elképesztő pazarlásnak tűnik.

Ez történt például a michigani Silverdome Pontiac-kal is, amit hagytak szétrohadni, miután a Detroit Lions átköltözött a Ford Field stadionba. Vannak ennél szerencsésebb stadionok is. A houstoni Astrodome-t 2000 óta nem használják rendszeresen, állaga egyre romlik. De az épület védelem alatt áll, és a városnak tervei vannak vele. A GreenBiz ökológiai portál információi szerint pedig a san franciscói 49ers’ hazai stadionjának bontását végző vállalat úgy nyilatkozott, hogy az anyagok 95 százalékát újra szándékozik hasznosítani.

Bricker projektje túlmutat azon, hogy egy figyelmen kívül hagyott erőforrást visszaad a köznek, ugyanis hulladékképzés szempontjából sem elhanyagolható a jelentősége. “Ahogy a városok öregszenek, az épületeket lecserélik. Különösen igaz ez a sportlétesítményekre. Ezekhez az épületekhez az emberek gyakran érzelmileg is kötődnek… Azzal, hogy hasznossá teszzük őket a továbbiakban is, tiszteletben tartjuk őket.”

Indianapolisban az újrafelhasználás és a fenntarthatóság immáron nem hallatlan elgondolások. A városfejlesztők ma már rendszeresen kapcsolatba lépnek a PUP-pal, mielőtt egy-egy bontás megkezdődne, a városi döntéshozók pedig meghallgatják Bricker javaslatait arra vonatkozóan, hogy milyen anyagból készüljenek a zászlók és egyebek, hogy a PUP a jövőben újra tudja őket hasznosítani.

“Most már a folyamat elején gondolnak a tárgy egész életciklusára, és ez egy fontos első lépés. Nem szabad, hogy ez csak egy utógondolat legyen – ez kell, hogy legyen az egyik első szempont. És úgy gondolom, hogy szép lassan ebbe az irányba haladunk.”

Megjelent: 2016. szeptember 19.

Eredeti cikk



Kategóriák:Amerika, Innováció, Közigazgatás

Címkék:, , , , , , ,

%d blogger ezt kedveli: