Portugál kivándorlás – nem csökken, csak átalakul

portugalia-kivandorlasillusztráció: máshol.net

Ana Cristina Pereira – Público (Lisszabon)

A portói Kristálypalota parkjában vagyunk. A hársfák, kaméliák és magnóliák között, egy vakációzó család a sok közül: Nuno és Mafalda portugálul beszélnek, a kislányuk viszont angol akcentussal.

Mafalda először egyedül ment ki Nagy-Britanniába. Élelmiszermérnökként lehetőséget kapott egy érzékszervi vizsgálattal foglalkozó projektben való részvételre. A terv az volt, hogy két év elteltével visszajön, a férje addig otthon marad a lányukkal. “Eleinte nagyon egyedül éreztem magam, hiányzott az anyukám” – mondja a kislány.

Az apa, Nuno vette át főszerepet a kislány nevelésében. Eredetileg menedzsmentet és könyvelést tanult, majd vállalkozást indított az építőiparban. Nyolc éve, nem sokkal Francisca születése után, a szektor összeomlott. Az irodai életet az otthonira cserélte. “Nem volt nehéz döntés” – mondja. “Hasznos tapasztalat. Franciscának is jó. Ez az igazi építkezés.”

A most 42 éves Nuno azt a szerepet tölti be, ami a kivándorolt családok esetében általában a nőkre hárul. A 35 éves Mafalda pedig a férfiakét. Az apa van otthon a kislánnyal, illetve részmunkaidőben iskolai asszisztensként dolgozik, míg az anya egy nemzetközi projekt vezetője. A két év emigrációból így négy lett.

Portugáliában a kivándorlás mértéke a század eleje óta növekszik, 2011 óta, az adósságválságot követő szigorítások hatására egyre nagyobb ütemben. A 2000-es évek utáni “új” kivándorlás okainak megértésén dolgozó portugál kutatócsoport többek között arra a kérdésre keres választ, hogy ez az új kivándorlás mennyire van összefüggésben a konjunktúrával – magyarán csökkenne-e egy esetleges gazdasági fellendülés hatására – vagy arról van-e szó, hogy “a portugál társadalom szövete fellazult”, ami csak tovább mélyítené az ország amúgy is periferiális státuszát a világban. A kutatás során az elvándorlás főbb célországaiban (Egyesült Királyság, Franciaország, Luxemburg, Brazília, Angola, Mozambik) letelepedett portugálokkal készítettek interjúkat. A 2013 és 2015 között végzett kutatások eredményeit a Regresso ao Futuro – A nova emigração e a sociedade portuguesa (Vissza a jövőbe – Az új kivándorlás és a portugál társadalom) című kötetben publikálták.

Úgy tűnik, nem a sokak által emlegetett “elvérzésről” van szó. Az időszakos (vagyis kevesebb, mint egy évre szóló) emigráció jelentősebb, mint valaha, “az összes elvándorláshoz képest az aránya 2011 és 2014 között 56%-ról 63%-ra emelkedett.” Ezt a tendenciát erősítik az olyan “strukturális tényezők, mint a bizonytalan munkaszerződések, a projektekben való gondolkodás, a munkaerőpiac és a nemzetközi cégek ingadozásai, az európai szabad mozgás, valamint a tanulással és a munkával töltött idő összefonódása.”

2001 és 2011 között a hosszú távra (több, mint egy évre) kivándoroltak közül 40% tért vissza – és nem csak idősek. Főként Franciaországból jöttek, ami régi célországnak számít, de Spanyolországból és az Egyesült Királyságból is. Mindez azt mutatja, hogy “a legújabb kivándorlási hullámban nagyobb a tendencia a visszatérésre vagy az esetleges újrakivándorlásra.” A 6086 személy által kitöltött kérdőív néhány ellentmondásra is rámutat: 27,7% mondta, hogy ott akar maradni, ahol van; 29,1% szándékozott visszatérni; 11,3% újra kivándorolni és 31,9% volt bizonytalan. Mindezt azzal indokolták, hogy a “a körülmények, ami miatt otthagyták az országukat még mindig erősek, ezért inkább maradnak egy jobban kontrollált, kevésbé negatív környezetben.”

A vizsgált országok közül a kutatók Mozambikban tapasztalták a legegyértelműbb hajlandóságot a visszatérésre (a kérdezettek 44%-ának áll szándékában visszatérni Portugáliába; 13,9% kíván ottmaradni; 32,4% bizonytalan). A hazalátogatások gyakorisága szempontjából Mozambik a harmadik helyen szerepel. Ezenkívül az idevándoroltak az egyetlenek, akik egyértelműen fent kívánják tartani a szavazati jogukat Portugáliában, ami a kutatók szerint annak a jele, hogy emigrációs terveik rövidtávúak és a forrásra összpontosítanak.

Maria Lopes négy éve él Maputoban. Számára logikus lépés volt Mozambikba költözni, hiszen itt töltötte el a gyermekkorát. “40 évig alig esett szó otthon Mozambikról.” 2012 júliusában azonban problémája akadt a munkahelyén: becsapva érezte magát, felmondott. “Nem volt munkám, nem voltak kilátásaim, nem voltak céljaim, egyetlen dolog hajtott: Mozambikba menni. Felültem egy gépre és jöttem. Természetesen volt segítségem, mert a bátyám már 2011 óta itt élt.” Nála szállt meg, és elkezdett állást keresni.

48 évesen most egy közösségi iskola igazgatója valamint a maputoi portugál közösség oszlopos szervező tagja. Idén július 29 és augusztus 6 között Portugáliában nyaralt. Nehezen jött vissza: “Most már úgy érzem, megvolt a kalandom. Készen állok visszatérni Portugáliába. Hiányoznak az enyéim.”

Az augusztus hónap különleges alkalmat kínál annak megfigyelésére, hogy az új kivándorlási hullám résztvevői milyen mértékben kívánnak kapcsolatban maradni az anyaországukkal. Augusztusban szerte az országban külföldi akcentussal beszélt portugál nyelvet hallani.

A földrajzi közelség nem játszik döntő szerepet a hazalátogatások gyakoriságát illetően. “A legtöbben Angolából térnek haza látogatóba, ami az összes európai úticélnál messzebb van.” A következő a sorban az Egyesült Királyság. “Angola elszigetelt jelenség lehet, ahol a helyi viszonyok – a munkaszerződésben benne foglalt, a munkáltató által fizetett hazalátogatás – szerepet játszhatnak. Ami Európát illeti, az Egyesült Királyságból érkező legnagyobb tömeg azzal magyarázható, hogy oda vándorolnak a képzettebbek, akik kevésbé kényszerülnek takarékoskodásra, mint az alacsonyabban képzettek, akik jellemzően Franciaországba és Luxembourgba vándorolnak.”

Mafalda és Nuno legalább kétszer hazalátogatnak évente, az Egyesült Királyságba emigrált válaszadók 63%-ával együtt. A modern technológiának köszönhetően napi kapcsolatban vannak a családjukkal, mint az amerikai válaszadók 80,5%-a. Mindennap olvassák a portugál híreket, mint az összes válaszadó 23,8%-a. “Megpróbálunk kétlakiak maradni” – magyarázza. “Eljöttünk ugyan, de szeretjük az országunkat. Még Francisca is, aki élete nagy részét Angliában élte le, azt mondja, Portugáliában szeretne élni” – mondja.

Minden hónapban vannak visszatérők. Raquel Leitão júniusban tért vissza Portóba, miután három és fél évet élt Londonban. Tanárként elege volt a bizonytalan megélhetésből, szeretett volna egy alternatív szemléletű iskolában dolgozni, és egyrészt tudta, hogy Angliában erre több lehetősége van, másrészt külföldi tapasztalatra kívánt szert tenni. A 35 éves tanár azonban egy percig sem érezte magát otthon Londonban. Aránytalanul nagynak érezte a várost, túl sok ideje ment el a lakhelye és munkahelye közötti ingázással. A társaséletre alig maradt ideje. Hiányoztak a családtagjai és a barátai. Vágyott a hosszú beszélgetésekre az ebédlőasztalnál. Úgy jött vissza, hogy nem volt állásajánlata, de végül talált munkát. Most egy új iskolában dolgozik Matosinhosban.

És minden hónapban vannak elvándorlók. Maria Eduarda Moreira januárban ment el a barátjával. Egy divatcégnél dolgozik néhány hónapja menedzserként. A partnere, aki dizájner, otthon nem talált állást. “Riasztó, hogy mennyire nincsenek lehetőségek a fiatalok számára Portugáliában. Az a néhány, ami van, pedig bizonytalan és többnyire sértően keveset fizet. Viszont hiányoznak a rokonok és a barátok, a nap és a tenger, az ételek és a porugál utcák. Háromhavonta igyekszünk hazajönni.” Hogy végleg hamennek-e valamikor? “Igen, mindenképpen. Az országnak vannak értékei, és ezek távolról még jobban felértékelődnek. Viszont mint mindenhol, vannak dolgok, amikkel nem tudunk azonosulni – például a londoniak polgári lelkiismeretességéből a portugáloknak lenne mit tanulnia. Két évig Angliában akarok maradni, de ez a munkahelyi szempontoktól is függ. Még nem biztos, hogy Anglia után kipróbálok-e egy másik országot is. De öt éven belül mindenképpen vissza szeretnék térni Portugáliába – magyarázza. “Ez nem cél, hanem bizonyosság. Portugáliában akarok karriert csinálni és letelepedni. Az egyik életcélom, hogy a gyermekeim Portugáliában szülessenek meg és ott nőjenek fel.”

Még egy gazdasági csoda esetén sem valószínű, hogy a migrációs mozgás megszűnne. A kutatók egy sor strukturális jellemzőt sorolnak fel, amelyek a portugál kivándorlást erősítik. Köztük a “a külső gyengeségekre igen nyitott gazdaságot”, a “nagy létszámú emigráns közösségeket, akik egyfajta fogadó-segítő hálóként szolgálnak” és a “szabad európai mozgást, amely lehetővé teszi az utazást és a külföldi toborzást” említik meg. A portugál cégek számára a portugál nyelvű világban érdekes lehet az a gazdasági dinamika, ami kettős/nemzetközi identitású portugál emigránsokat eredményez, egyrészt a gyarmati kontextusból fakadóan, másrészt pedig a portugál állampolgárság megszerzésének szabályozása miatt.

Megjelent: 2016. augusztus 15.

Eredeti cikk



Kategóriák:Európa, Gazdaság

Címkék:, , ,

%d blogger ezt kedveli: