Az EU a múlté: Írország számára a jövőt a transzatlanti gazdasági kapcsolatok jelentik

David McWilliams – Irish Independent (Dublin)

Az Európai Bizottság döntése az Apple-ügyben hatalmas jelentőségű dolog, ami újra fogja definiálni Írország kapcsolatát az EU-val és Európa többi részéhez képest teljesen más gazdasági röppályára állítja.

A Brexit után ennek van egy nem alábecsülendő politikai dimenziója is. Akár nyer, akár veszít, Írország számára mindkét eshetőség pozitív, egyben hatalmas lehetőséget hordoz magában. A jövő és a múlt áll harcban egymással.

A jövő: egy atlanti Írország, a globális ellátási-lánc elengedhetetlen kereskedelmi láncszeme, egyben a világ legnagyobb és leginnovatívabb cégeinek otthona. Ez a jólét útja.

A múlt: az Európai Bizottság, illetve annak rosszindulatú értetlenkedése a globális kereskedelem és a nemzetállam elavult eszméje közötti kapcsolat felett. Ez már történelem. Az íreknek egy percig sem kellene törődniük azzal, hogy az eurokraták mit gondolnak róluk.

Azoknak számít a véleménye, akik a modern világgazdaság kerekét forgatják, nem pedig a múltban ragadt bürokratáké, akik a világot még mindig csak az országok és államsegélyek prizmáján keresztül képesek látni. Utóbbi a 70-es évekre jellemző szemlélete a világgazdaságnak, ami nem veszi figyelembe a globális ellátási láncokat, amelyekből nem egyetlen helyszín profitál.

Ha valaki olyanokkal áll szemben, akik leragadtak a múltban, akkor tovább kell lépnie.

Mielőtt ezt a különleges lehetőséget, amelyet az Európai Bizottság tálcán kínált fel Írországnak, kiértékelnénk, szögezzük le: Írország mindenképpen nyer az ügyön.

Ha a fellebbezést elutasítják, Írországnak 13 milliárd euro hullik az ölébe, vagyis a lakosságra vetítve mintegy 2600 euro fejenként. Ez az összeg elegendő arra, hogy évekre eltörölje a költségvetési hiányt, de másra is költhető, erről később bővebben.

Ebben az esetben az amerikai nagyvállalatok szemében Írország lesz az egyetlen barátjuk Európában. És ez Írországnak nagyon jó. Nincsen ebben semmi szép, sem hősies, ez kőkemény reálpolitika. Ha egy országnak nincsen alaptőkéje, akkor kölcsön kell vennie másoktól. Hogyan? Úgy, hogy mérsékelt adókkal vonzóvá teszi magát a mások pénze számára. Ideje, hogy Írország stratégiailag egy EU utáni világban gondolkodjon. A Hivatalos Írország jelen pillanatban az EU dorgálása miatt rágja a körmét, de csak azért, mert a Hivatalos Írország nem szabad, és szánalmasan önbizalomhiányos a saját helyét illetően a világban.

A “jó tanuló” mentalitás hatja át a hatalom politikai folyosóit is, ahol azon aggódnak, hogy az EU hivatalnokai mit gondolnak az országról. Állandóan a kedvükben próbálnak járni, pedig látniuk kéne, hogy ők jönnek utánuk. Emlékeztetőül: az EU tisztviselői egyetlenegy álláshelyet nem teremtettek Írországban. A valóságban nem számítanak.

Amennyiben, másrészről, a fellebbezést elfogadják, akkor Írország elveszíti ugyan a 13 milliárd eurós összeget, viszont hatalmas hitele marad a multiknál és az amerikai kormánynál. Itt a lehetőség, hogy Írország, mint nemzetállam, és az Írországot gazdaggá tenni képes nagyvállalatok között lévő kapcsolatban új fejezet nyíljon.

Írország jövője abban áll, hogy a nagyvállalatok az ellátási láncaik helyszínéül válasszák. Amerika és Európa között félúton helyezkedik el, ezért mindkét térfélen játszania kell. Ennyire egyszerű a dolog.

Az ír kisvállalkozások kiszolgálhatják az amerikai nagyvállalatokat, szimbiotikus kapcsolatokat alkotva velük. Ez a terv. Történelmi precedensként szolgálnak minderre az Adria városállamai, Velence és Dubrovnik; valamint a balti-tengeri Hanza-szövetség szabadon kereskedő városai.

Ne feledjük, hogy multinacionális befektetők nélkül Írország olyan lenne, mint Albánia, csak rosszabb időjárási feltételekkel. A multik teljesen átformálták az ország alaptőkéjét, megváltoztatták a helyiek karrierlehetőségeit, és bekötötték az országot a világgazdaság vérkeringésébe, amelynek hatása felbecsülhetetlen. Röviden, ők – és nem pedig az EU – a modern ír gazdaság kulcsai. A jövő az okostelefonok, a technológia, és a Szilícium-völgy világszemlélete.

Kérdezze meg bármelyik húszévest, mi jelent számára többet: az iPhone7 vagy az Európai Bizottság? A kérdés nem vicc, hanem a jövőt helyezi szembe a fontoskodó tanácstagokkal és jelentésekkel operáló múlttal.

A döntés Írország kezében van. Előre vagy hátra?

Előretekintve: az Apple-ügyre remek lehetőségként kell tekinteni arra, hogy az ország és a multik kapcsolata megváltozzon. Például úgy, hogy Írország javasolja a multiknak, hogy az Európai Bizottság rosszindulatát együtt elkerülve, valódi értéket teremtsenek az ír nép számára.

Függetlenül attól, hogy mit gondol az EU, a multinacionális befektetések folytatódnak. Ha csak a világ nem hagy fel hirtelen globalizációval, a pénz az egész világon keresztül áramlik.

A multinacionális tevékenységből származó pénzből csak szerény mennyiség jut az írek zsebébe. A bérekből származó összeg és a nyereségadó csak töredéke annak, ami osztalékként és magasabb részvényárfolyam formájában a részvényesekhez visszajut. A nyertesek tehát a részvényesek, nem pedig a dolgozók vagy az államkincstár.

Miért ne lehetnének egész jogrendszerek egyben részvényesek is azoknál a vállalatoknál, amelyeknek helyszínt biztosítanak, és amelyek profitot termelnek és eltorzítják a GDP adataikat? Ahelyett, hogy a bevételt adó formájában szednék be, miért nem vesznek részvényeket és miért nem fektetik be? Legyünk okosak. Miért ne lehetne az idegen tőkéből származó vagyont évente növekvő járadéknak tekinteni, mint mondjuk a talált olajmező esetében?

A multik részvényeseként Írország független vagyonalapot teremthetne meg, amely a világ legjobban irányított cégeinek a teljesítményében lenne érdekelt, és amelyből a jövő generációi profitálhatnának. 2012-ben az amerikai multik 100 milliárd dollár profitot termeltek Írországban, melyből 12,5%-nyi adót, vagyis 12,5 milliárd dollárt kellene fizetniük. A valóságban 4 milliárdot fizettek.

Miért ne ösztönözhetné Írország a multikat arra, hogy a különbözetet részvényekben fizessék meg? A részvények örök vagyont jelentenek, míg az adók ideiglenes jövedelmet biztosítanak. Nem is beszélve arról, hogy a részvények vagy a részvényopciók osztogatása olcsóbb a cégeknek, mint a készpénzfizetés. A dolgozóiknak már adnak részvényopciókat, miért ne adhatnának a helyszínükül szolgáló országnak is?

Ha az EU továbbra is rosszindulatú és maradi a kérdésben, miért ne mondhatná Írország az Apple-nek és más multiknak, hogy a különbséget részvényekben fizessék meg?

Kezdődhetne az egész az Apple 13 milliárdjával, hogy meglássuk, mivel hozakodik még elő az EU. Ez rengeteg pénz. Ezek után máshol is lehetne alkalmazni ezt a vegyes részvény/adó receptet.

Képzeljünk el egy Fortune 500-as, független ír vagyonalapot, amely az ír gazdaság minden szektorában érdekelt, és részesedéssel bír az olyan vállalatoknál, mint az Apple, a Google, a Facebook, a Pfizer, az Intel, az IBM, a Microsoft és az AerCap.

Így már mindjárt más: végre jövő időben beszélünk.

Megjelent: 2016. augusztus 31.

Eredeti cikk



Kategóriák:Amerika, Üzleti, Európa, Gazdaság

Címkék:, , , ,

%d blogger ezt kedveli: