A francia burkini-nonszensz

The Wall Street Journal (New York)

A strandviselet szabályozása nem fogja megakadályozni a radikális iszlám terjedését.

Franciaország szólásszabadsága, nemzeti ünnepe, hagyományos vallása, rendőrsége és önfeledt péntek estéi mind az iszlamista terroristák célkeresztjében vannak. Furcsa tehát, hogy mindezek közül éppen a strandviselet kérdése lenne az, ahol a francia hatóságok meghúzzák a határvonalat a muzulmán vallásgyakorlás és a nemzeti asszimiláció között. A szemérmes női fürdőviselet betiltása azonban éppen erről tanúskodik.

A meglehetősen elnagyoltan megfogalmazott tiltás elsősorban a “burkini”-re vonatkozik. A burkini egy bő szabású fürdőruha azon a muzulmán nőknek, akik a testükből a lehető legkisebb felületet kívánják a nyilvánosság elé tárni a tengerparti fürdőzés közben. A viseletet betiltó körülbelül 30 helyi önkormányzat közül egy sem nevezi néven, hanem “a szekularitás eszméjével szembemenő” fürdőruhaviseletről beszélnek.

A francia Legfelsőbb Bíróság ugyan eltörölte az egyik helyi tiltást, mondván, sérti a vallásszabadságot, de az ellentmondásos helyzet ezzel nem fog megoldódni. Más polgármesterek ugyanis megfogadták, hogy kiállnak a burkinitilalom mellett. A franciák nem először alkalmazzák a középkori fogyasztást szabályozó törvényeknek ezt a 21. századi verzióját a muzulmán öltözködésre vonatkozólag. A vallási hovatartozást nyíltan hirdető öltözködést betiltották az állami iskolákban, mely törvény bár ugyanúgy vonatkozik a zsidó kipára és a keresztény feszületre is, elsősorban egyértelműen a muzulmán fejkendőkre irányul. Az egész arcot eltakaró fátyol, a nikáb viselete is tiltás alá esik.

A fenti tiltások éppen azért ellentmondásosak, mert a támogatóiknak igazuk van abban, miszerint az öltözködés kulturális jelentőséggel bír, és társadalmi normákat közvetít. Viszont hogy az iszlám mit tanít, vagy mit kellene tanítania a testről és a szemérmességről, az az iszlámon belül is heves viták tárgya: vannak ugyanis olyan mérsékelt reformerek, akik megkérdőjelezik a vallás egyes irányzatai által a nőkre erőltetett leplek jogosságát.

De hát ugyanez a kérdés a nyugati társadalmakban sem tekinthető eldöntöttnek. Sok zsidó és keresztény nő érzi magát kényelmetlenül a szórakozóhelyek és a strandok túlszexualizált világában. Egy buddhista vagy hindu vallású személy kifejezetten kényelmetlenül érezheti magát egy általa túl lengének vélt öltözet láttán. Az, hogy ki miképp vélekedik ezekről a kérdésekről, nincs összefüggésben a hazaszeretettel vagy a jámborsággal. A katolikus apácák a szemérmesség példaképei, míg a Nizzában ártatlanokat legyilkoló teherautós gyilkosról kiderült, hogy nem vetette meg az alkoholt és a drogokat.

A franciák abban követnek el hibát, hogy a nyilvánvaló helyett a vitathatóra fordítják a figyelmüket és energiáikat. Míg a fejkendőkről szóló vita évtizedek óta tart, Párizs csak nemrégiben kezdett erőteljesen fellépni a börtönökben zajló iszlamista radikalizáció ellen – miután kiderült, hogy több, nemrégiben végrehajtott terrortámadás végrehajtója korábban jelentéktelenebb törvénysértések miatt került börtönbe, és ott radikalizálódott. A francia rendőröknek mostantól a tengerparton kell járőrözniük, hogy a muzulmán nőket a francia előírásoknak megfelelő fürdőruha viselésére bírják, miközben nemrég egy rendőri felügyelet alá helyezett iszlamista, karkötőstül, mindenestül, képes volt annyi időre meglógni az ellenőrzés alól, hogy meggyilkoljon egy papot.

A burkinitilalom népszerű, így mind a bal- mind a jobboldalon találni olyan politikusokat, akik kiállnak mellette. Nicolas Sarkozy, amikor a rá jellemző opportunizmussal bejelentette, hogy indul az elnöki címért, kilátásba is helyezett egy szélesebb körű tilalmat a muzulmán öltözékekre vonatkozóan.

A szavazók nemsokára talán mégis eltűnődnek azon, mennyi értelme van betiltani egy olyan, másokat nem sértő vallási gyakorlatot, mint pl. a muzulmán nők szemérmességhez való jogát a tengerparton, miközben sokkal fontosabb liberális értékeket, mint pl. az arra való szabadságot, hogy vallást sértő karikatúrákat félelem nélkül lehessen publikálni, nem sikerül megvédeniük. Ez az a vita, amit érdemes lenne lefolytatni az eljövendő kampány során, már ha akad politikus, aki bevállalja.

Megjelent: 2016. augusztus 28.

Eredeti cikk



Kategóriák:Életmód, Európa, Politika

Címkék:, ,

%d blogger ezt kedveli: