Hatodikos városvezetők Finnországban

Timothy D. Walker – The Atlantic (Boston)

A cél, hogy elmélyítsék a diákok közgazdaságtani alapismereteit – úgy tűnik, sikerrel.

Reggel 9:45 van, a “játék” hivatalosan egy óra múlva kezdődik. Finn hatodikosok tucatjai sorakoznak izgatottan a nagyjából 550 négyzetméteres, szektorokra osztott, miniatűr városnak berendezett terület folyosóin, ahol városháza, szupermarket és bank is található. A gyerekek egymás között pusmognak és mutogatnak, miközben egy rövid eligazítás keretében megismerkednek az új környezettel. Minden diák kap egy szakmát (pl. riporter, értékesítési munkatárs vagy gondnok) egy bizonyos üzleti területen, egy bizonyos szektorban, ahol a munkaidő lejártáig, vagyis délután fél kettőig fog dolgozni.

A 12-23 éves diákok már hetek óta készülnek erre az egynapos látogatásra: vállalkozási-, munkavállalói-, állampolgársági- és gazdasági ismereteket tanulmányoztak az iskolában. Most figyelmesen végigolvassák az aznapi teendőiket az iPadjeiken, a felmerülő kérdésekre szakképzett felnőttek válaszolnak nekik. Iskolai tanáraik mindeközben pihenhetnek: néhányuk a miniatűr város aprócska kávézójában, kényelmesen hátradőlve figyeli az események alakulását.

A munkaidő 10:45-kor kezdődik: a város életre kel. A tét a bevétel és az üzletek jó hírneve. Vannak, akik rögtön szabadidővel kezdenek, ezalatt begyűjtik saját bankkártyájukat, amivel a város üzleteinek áruit és szolgáltatásait megvásárolhatják. A legtöbben azonban munkával kezdik a napot: A főnökök kifizetik a beosztottaik bérét (digitális bankrendszeren keresztül), illetve szerződéseket kötnek a város energiaszolgáltató- és hulladékkezelő létesítményeivel. Mások vevőszolgálattal foglalkoznak. A mintegy 80 szereplős játék nyüzsgő élettel tölti meg a várost.

Az idei tanévben a finn hatodikosok több, mint 70 százaléka fog hasonló tapasztalatokra szert tenni a Yrityskylä (Én és a városom) program keretében. Az északi országban 2010-ben indult a kísérlet 800 fővel, mára a résztvevők száma évi 45 000-re duzzadt. Az Én és a városom programot a finn Gazdagsági Információs Hivatal (egy 70 éves nonprofit szervezet) szervezi, a költségeit pedig az Oktatási és Kulturális Minisztérium, az önkormányzatok, magánalapítványok, és egy maroknyi finn cég, akik a tanulókörnyezetben igazi üzletként szerepelnek, fedezik.

Amikor évekkel ezelőtt Tomi Alakoski – az Én és a városom program igazgatója, személyes ismerősöm – legelőször felvázolta tervét a Gazdasági Információs Hivatalnak, egy (volt) igazgatósági tag őrült ötletnek titulálta, ami soha nem fog megvalósulni. Alakoski nem adta fel könnyen. Tanárként eltöltött évei alatt úgy tapasztalta, hogy a hatodikos korosztály lelkesen sajátít el ismereteket az iskola falain kívül – pl. a közeli erdőbe, vagy a Helsinki múzeumba tett látogatások alkalmával. Arról álmodott, hogy a finn általános iskolások egyszer a munkáról és a vállalkozásról is gyakorlati úton szerezhetnek meg tudást.

Bár az Én és a városom innovatív mivoltát már most nemzetközileg elismerik, a finn modell ötletét részben az amerikai “BizTown” program adta, amit a hazájában egy Junior Achievement nevű szervezet kezdeményezett. Pasi Sahlberg (kollégám és a Finnish Lessons 2.0 c. könyv szerzője) szerint, Finnországnak szokása az Egyesült Államok pedagógiai innovációit átvenni, továbbfejleszteni, majd országos szinten bevezetni. Felmerül a kérdés, vajon Amerika maga miért nem adoptálja a saját innovatív oktatási programjait?

Sahlberg szerint ez a két nemzet oktatáspolitikáinak különbözőségére vezethető vissza: “Az amerikai iskolák oktatási programjáról nagyrészt az iskola igazgatósága dönt”. Finnországban viszont, magyarázza Sahlberg, világos, egyöntetűen elfogadott oktatáspolitika létezik, amely “kijelöli a prioritásokat, az értékeket, valamint a haladási irányt az egész rendszer számára”. Ez pedig elég mozgásteret ad a nemzet oktatóinak, hogy az “Én és a városom”-hoz hasonló ötleteket megvalósítsák.

Az Association of European Economics Education-nek (Európai Gazdasági Oktatási Szervezet) bemutatott kutatások eredményei alapján az “Én és a városom” projekt előnyei vitathatatlanok. A nemrég elvégzett tanulmány keretében 900 finn hatodikos diáknak két kérdőívet kellett kitöltenie (egyet a teszt előtt, egyet pedig utána). A kérdésekkel a gazdasági ismereteiket, illetve a takarékoskodási kultúrájukat kívánták felmérni. Például ilyen kérdésekkel: “A könyvtár publikus szolgáltatás. Ki állja a költségeit?” Az eredmények alapján Panu Kalmi, a Vaasa Egyetem gazdaságtan-professzora, a tanulmány szerzője, arra a következtetésre jutott, hogy az “Én és a Városom” programban való részvétel “egyértelműen” magasabb szintű gazdasági jártasságot vont maga után. Ezen kívül a diákok több, mint 75 százaléka nyilatkozott úgy, hogy a program felkeltette az érdeklődésüket a gazdasági kérdések illetve a takarékosság lehetőségei iránt. Kalmi szerint ezeket a diákokat egyértelműen motiválta az “Én és a városom”. A tanulmányból az is kiderül, hogy a program elvégeztével a gyerekeket jobban érdekelte a takarékoskodás, és ez a mindennapi viselkedésükre is hatással volt.

“Az én diákjaimat rendkívüli módon motiválta az “Én és a városom” – számol be Mona Paalanen, finn általános iskolai tanár, aki tavaly Helsinkiben hatodikosokat tanított. Sokan közülük már azelőtt hallottak aprogramról hogy bejelentette nekik, hogy részt vesznek benne. Most az egyszer nem kellett noszogatnia őket az iskolai munka elvégzésére, annyira lelkesek voltak. Az egyik legizgalmasabb rész az volt, amikor az egynapos vizit előtt állásinterjúkat szervezett a diákoknak, amit a program egyébként kifejezetten ajánl. Egyenként leült a diákjaival, és kellemetlen kérdéseket tett fel nekik az áhított munkakörről. Az interjúk után a diákok nevetve idézték fel, mennyire “kemény” volt velük, még “egy kicsit félelmetes” is. Még aznap este írt neki egy szülő, aki arra kérte, hogy készítsen telefoninterjút a lányával, aki aznap betegség miatt hiányzott az iskolából. A lány a polgármesteri állásra áhítozott. Paalanen elmondta, hogy az elszántsága segített neki abban, hogy elnyerje a pozíciót.

Több finn tanárral beszélgettem, akik részt vettek a programban. Mindannyian egyetértettek abban, hogy a program kiemelkedően motiváló és kedvet ad a tanulásra, mind az osztályteremben, mind az 500 négyzetméteres tesztterületen. Talán mindennél fontosabb, hogy az “Én és a városom” segítségével a finn iskolásoknak belekóstolhatnak a felnőtt életbe, amitől ez az “iskolának” nevezett valami is értelmet nyer.

Megjelent: 2016. szeptember 1.

Eredeti cikk



Kategóriák:Európa, Innováció, Közigazgatás, Oktatás

Címkék:, ,

%d blogger ezt kedveli: